GERBOVITS JENŐ (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Én ebben a témában legszívesebben hallgattam volna, mert a múlt hétfőn egy napirend előttivel készültem, és frakcióm eltanácsolt tőle. Ha ez a pengeváltás nincs, akkor szépen maradok is magamnak. Azonban szeretnék rámutatni egy tarthatatlan állapotra, ami a mi politikai életünkben most már uralkodóvá lett, nevezetesen, hogy akinek ellenvéleménye van, az biztosan ellenség, az biztosan rosszat akar. Nos hát, én ebből a megfontolásból Orbán Viktor képviselőtársam kritikus hozzászólásához kapcsolódtam volna az ominózus - általam említett - napirend előttiben, aki azt mondta, hogy a Kormány nem tudja, hogy mit akar. Csatlakozom hozzá. Számtalan tárca példáján utolérhetjük ezt - akár a földművelésügyi tárcánál, nem döntötte még el a Kormány, hogy kisüzemet akar, nagyüzemet akar, egyáltalán akar-e mezőgazdaságot. Követhetjük ezt az ipari és kereskedelminél, hogy a fölszámolás-e a funkciója, a kereskedelmet majd a Meinl-cég elrendezi - itt nem is kell nekünk ehhez minisztérium. Ha nézzük a pénzügyi tárcát - én nem tudom, ha vidéken egy főkönyvelő egy kis, pitiáner téeszcsében ilyen zárszámadást csinált volna, akkor a világból elzavarták volna. És ha ezzel a gondolattal továbbmegyek, akkor komolytalan is a Kormány. Hadd emlékeztessem a tisztelt Házat a tavalyi költségvetési vitára, amikor Tardos Márton képviselőtársunk szinte könyörgött, hogy tisztelt kormánykoalíció, ez a legfontosabb törvényünk. Ha nem vagyok pontos, kérem, bocsássák meg. Nem győzzük követni a módosításokat - mondta -, csúsztassuk a döntést holnapig legalább, hiszen ez lesz az önök legfontosabb törvénye, ezzel fognak dolgozni. Erre itt van, megkaptuk ezt az általam még most sem pontosan ismert végszámot; és rendes dolog-e az, hogy ezek mellett most, novemberben, december elején foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. És én a fölszólalásomban arra szerettem volna utalni, hogy a tisztelt Ház és a kormánykoalíció ne szavazza meg a költségvetést mindaddig, amíg tárgyalási asztalhoz nem kötelezi a Kormányt. Ennek a vitának - mármint a hiányvitának - fél évvel előbb kellett volna szőnyegre jönnie. Az új költségvetés és az áfa szintén, nem az utolsó pillanatban, kapkodva... - és eredményként kimutatva a szakszervezetekkel való tárgyalást. Én a magam részéről nem fogom tudni megszavazni a kétkulcsos áfá-t, a költségvetést sem, hiszen a Kormány a szakszervezetek mellé az agrár- érdekvédelmet nem fogadta el. (10.20) Nem ismeri, nem létezik a számára. Ebből következik, hogy a mi számunkra nem létezik a Kormány ilyen értelemben. Én azt hiszem, hogy ha kimondtuk az Á-t, ki kell mondani a B-t is. Mi a megoldás? Semmiképpen nem az, hogy a pénzügyminiszter mondjon le. Én azt hiszem, ha bármely kritikusa ülne a helyébe, nem sokat változna az ilyen szemlélet mellett a helyzet. Azonban ha igazán a magunk ügyének tekintjük a költségvetést, és amikor majd a milliomodik munkanélküli fog ránk vigyorogni, mert vigyorog, hiszen sportot csinálnak belőle egyesek, ezt a három kárpótlási törvényt - elnézést a zsargonért - az Isten pénzügyminisztere sem tudná finanszírozni. Azt mondom, hogy valami kimaradt a vitából, a takarékosság. Nem hiszem el, ha nem vesszük alapvető szempontnak a költségek lefaragását, a takarékosságot, ha adott szinten tartjuk a kiadásainkat, akkor soha nem fogunk eljutni oda, hogy mindnyájunkat érintő és kötelező olyan költségvetést csináljunk, amellyel ezt az országot valóban tudjuk vezetni. Köszönöm szépen. (Taps.)