DR. BÉKESI LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Lényegesen egyszerűbb a helyzet, mint az általános forgalmi adóról szóló vitában. 7306-os szám alatt nyújtottam be frakciónk nevében módosító indítványt. Ennek három eleméről szeretnék szólni. Az első az 50%-os kulcs ismételt megjelenítése a személyi jövedelemadó táblában. Örömömre szolgál, hogy a költségvetési bizottság és azon belül a Pénzügyminisztérium szakértői is elfogadták azt az indítványt, amely szerint azok az előnyök, amelyek ennek a kulcsnak a bevezetésétől várhatók, elenyésznek azokhoz a hátrányokhoz képest, amelyek az adórendszer megbontásával, a társasági adó és a személyi jövedelemadó marginális kulcsainak elszakításával járnak. Azt kérem a Parlament tisztelt képviselőitől, hogy ezen az alapon támogassák majd a döntésnél ezt a módosító indítványt. A második dolog - és ezek már lényegesen kisebb horderejű kérdések - a devizaellátmányok személyi jövedelemadóztatásának tervezett rendszere. Itt kettős probléma van. Az egyik probléma az, hogyha a devizaellátmányokat valóban költségtérítésnek tekintjük, amelyeknek elvileg nincs jövedelemtartalma, akkor az adóztatásuk indokolatlan. Nem kétséges, hogy ez ad úgynevezett kijátszási esélyt, de régi szabály, hogy az úgynevezett kijátszásokra építeni generális törvényeket nem igazán kifizetődő, hiszen nem tipikus esetekre építi a szabályozást, hanem egyedi esetekre. Azt hiszem, érdemes lenne abból a megfontolásból kiindulni, hogy az egyre inkább gyarapodó egyéni és társas vállalkozásoknak nem az az eminens érdeke, hogy költségeiket indokolatlanul növeljék, hanem az az eminens érdekük, hogy a külföldi tevékenységet végző munkatársaikat úgy lássák el, amennyi az ottani munkájuk ellátásához szükséges. Nem állítom persze, hogy ezzel nem lehet visszaélni. Ha azonban ennek a dolognak a másik oldalát nézzük, akkor végképp elfogadhatatlan és indokolatlan, hogy azon az alapon, hogy hol, milyen területen dolgoznak a devizaellátmányban részesülők, az adórendszer különbséget tegyen. Értelmetlen és elfogadhatatlan, hogy a közszolgálati és köztisztviselői körben teljes adómentességet élveznek a devizaellátmányok, míg a magánvállalkozások tekintetében ezek adóztatásra kerülnek. Itt nem találunk megértésre ebben a körben, az érvek ismerősek, az adókijátszás az egyetlen érv, ami voltaképpen ezt a különbséget megalapozhatja, mondván, hogy a költségvetésben sokkal szigorúbbak a devizaellátmány szabályai, mint a magánvállalkozások körében. S végül a harmadik dolog a forint betéti kamatok forrásadójának a kérdése. Ez már koncepcionális ügy. Azt hiszem, ezért érdemes erről szólni. Változatlanul úgy látom, hogy nagyon komoly esélye lett volna a kormányzatnak arra, hogy két erőteljes lépéssel radikálisan mérsékelje az 1993-as inflációt, és ennek nyomán a kamatlábakat anélkül, hogy a kamatlábak csökkenése veszélyeztette volna a megtakarítási hajlandóságot. Ezek közül az egyik lépést az előzőekben megvitattuk, ez az általános forgalmi adó ügye volt. A második lépés pedig a 20%-os forrásadó dolga. Változatlanul az a véleményem, nem indokolt ilyen kamatlábak mellett forrásadóval sújtani a megtakarítások jövedékét, hozadékát, a kamatokat, hiszen végül is nettó, negatív nettó reálkamatok alakulnak ki 1993-ban. Azt a vitát is meg lehetett volna oldani ezzel a problémával, amely a devizabetét- kamatok adóztatása körül kialakul, és ami ebben a pillanatban átmenetileg úgy tűnik, hogy lekerült a napirendről, de magát a problémát természetesen nem oldja meg. A szakmai ellenérvek úgy szólnak, hogy amenynyiben a betéti kamatok adóztatása napirendre kerül, akkor összhangot kell teremteni a befektetések hozadékának, azaz az osztalékoknak az adóztatásával is. Ebben nem lehet vita. Tényleg meg kell teremteni az összhangot. Úgy gondolom azonban, hogy a gazdaságban vannak olyan alapvető törvényszerűségek, amelyeket érdemes figyelembe venni. A legritkább esetben lehet egyszerre két célt érvényesíteni pénzügyi eszközrendszerrel, nevezetesen: ösztönözni a megtakarításokat és ösztönözni a befektetéseket. A két dolog inflációs időszakban egymásnak keményen ellentmond. Vagy az egyiket tudom érvényre juttatni, vagy a másikat. Márpedig a magyar gazdaságban most mind a kettőre egyidejűleg lenne szükség. A megtakarítások ösztönzésére is és a befektetések ösztönzésére is. Ezért azt gondolom, hogy az osztalékadóztatás ügyében nem elsősorban a betéti kamatok adóztatásának és az osztalék adóztatásának az összhangjára van szükség, hanem az osztalékadóztatás és a befektetések adóztatásának az összhangjára. Hogy még világosabb legyen: a rendszernek arra kellene ösztönöznie, hogy ne az osztalék kivételében tegyük érdekeltté a vállalkozókat, a tőkebefektetőket, hanem abban tegyük érdekeltté, hogy ne vegyék ki, ne fogyasszák el az osztalékukat, hanem forgassák vissza, fektessék be. Erre pedig alapvetően nem az osztalékok adóztatásának eszköze a jó, hanem az, hogy a befektetésekben adunk adókezdvezményeket. Ez a lépés a magyar adórendszerből egyelőre hiányzik. Úgy vélem tehát, hogy a megtakarítások ösztönzésére jó eszköz lenne a 30%- os forrásadó csökkentése, szervezetsemlegessé tenné, adósemlegessé tenné a forintbetétek kamatait és a devizabetétek kamatait, nem ingatná meg a megtakarítók érdekeltségét. Bizalomról most nem beszélek, mert az egy más kérdés, az így is, úgy is meginoghat, nem erről van szó. Más oldalon pedig az osztalékok adóztatásával, a befektetők kedvezményes adórendszeri kezelésével lehetne az egyidejű ösztönzést megteremteni. A költségvetés számára az előnyök nyilvánvalóak lennének, hiszen egy 15%-os kamatra jutó 20%-os forrásadó 3%-os kamatszintcsökkentést jelent, ami egy az egyben jelenik meg akkor, hogyha a monetáris szféra tisztességesen követi azokat a változásokat, amelyek a fiskális szférában bekövetkeznek. (10.30) Ebben nem találunk egyetértésre. Sajnálom, jó lehetőség lett volna, segített volna abban, hogy valamelyest csökkenjen a recesszió és csökkenjen az infláció 1993-ban anélkül, hogy a költségvetésnek ez negatív következményeivel járt volna. A többi módosító indítványok közül a technikai jellegűekben meg tudtunk egyezni, azokat a bizottság és a Pénzügyminisztérium támogatta. Kérem, hogy ezeket képviselőtársaim is támogassák. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)