TARNÓCZKY ATTILA (MDF): Tisztelt Ház! Elnézést kérek az előbbi visszalépésemért, de monológomat elég rövidnek szánom, és egyetlen esélyem, hogy a miniszter urat meggyőzzem igazamról, tekintettel arra, hogy a Ház meglehetősen foghíjas. A devizaállománnyal szeretnék én is foglalkozni. Vannak aggodalmaim általában is, hiszen vállalataink költségeit ez a rendelkezés növelni fogja, és ezzel könnyen lehet, hogy együtt fog a versenyképességük csökkenni. Nem tudom, hogy mekkora bevételre számítunk általában ezen a területen, és hogy a várható veszteségek ezzel arányosak-e. De tegyük fel, hogy a Parlament többsége ezt a rendelkezést elfogadja. Sajnos azt kell mondjam, hogy lesz egy gusztustalan következménye, amit másképp nem tudok minősíteni; az történik, hölgyeim és uraim, ami sajnos már nemegyszer megtörtént itt, ebben a Parlamentben - és úgy tűnik, hogy nincs is kizárva a továbbiakban az újra előfordulása -, hogy élő ígérvényeket söprünk egy lezser mozdulattal félre, és méltánytalanul sértünk érdekeket. (10.40) Ugyanis azok az alkalmazottak, akik élő szerződések alapján dolgoznak jelenleg is külföldön, és alkalmazásuk áthúzódik a jövő évre vagy későbbre, nyilvánvalóan olyan napidíjban részesülnek, amely aszerint lett megállapítva, hogy adóalapba nem számít bele. Ők tehát abba a helyzetbe kerülnek, hogy 30- 40%-kal kevesebbet fog érni díjazásuk, mint a korábbi +92-es évben. Ezzel kapcsolatban adtunk be egy módosító javaslatot Rudics Róbert képviselőtársammal, 33-as szám alatt olvasható az együttes jelentésben. Ahogy látom, a kulturális bizottság támogatja, a másik két, inkább szakbizottságnak tekinthető bizottság viszont nem. Lehet, hogy a méltányosság és a szakértelem ebben az esetben különvált. Én nagyon szívesen látnék bármiféle más indítványt, akár bizottsági indítványt, akár fülbesúgást ezen a területen, mert azt hiszem, hogy a problémát meg kellene oldani. Elképzelhető, hogy a mi javaslatunk nem tökéletes; ennek lényege az, hogy a +92-ben kötött szerződések és a +92-es árajánlat alapján kötendő szerződések esetében az adómentesség átmenetileg maradjon életben. Biztos lehet erre azt mondani, hogy ki fogják játszani sokan ezt a rendelkezést, visszaélnek vele. Erre azt tudom mondani, hogy na és, ez az ára a dolognak. Mert meggyőződésem - és ez általános jellegű -, hogy bármilyen szigorító intézkedést fogadunk el, nagyítóval meg kell vizsgálni, hogy a már működő ügyleteknél és azok alanyainál az miféle hatással van, és az ő ügyüket teljesen külön kell kezelni a jövendő ügyletektől és azok érintetteitől. Kérném tehát mindenki segítségét a megnyugtató megoldás megtalálásában. Legyen megoldása ennek a kérdésnek, mert ha nem lesz, akkor megint teljesen feleslegesen érdekeket sértünk és indulatokat kavarunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps.)