MARKÓ ISTVÁN (MDF): Tisztelt Ház! Tisztelt Gaál Gyula képviselőtársam! Nagyon szépen köszönöm, hogy lehetőséget adtál - adott - ahhoz, hogy még két nagyon jelentős részmondatot elmondjak - elfelejtettem az előbb. Természetesen a hetven képviselő által aláírt figyelemfelhívó, illetve kérő levelünk egy jelentős bekezdése arról szólt, hogy félre ne értse az elnök úr, nem vesszük magunknak a fáradságot, hogy beleszóljunk a műsorpolitikába, a műsorszerkesztésbe (Derültség a bal oldalon.), de állampolgári megkeresésnek teszünk eleget - és azt hiszem, ebben a Házban nem kell bizonyítani azt, hogy ha egy képviselőt megkeresnek a választópolgárai, akkor mit kell tennie, hová kell fordulnia. Természetesen mi is ezt tettük+ Ugyanakkor el kell mondanom, hogy törekedtem annak idején arra - pontosan azért, amit az előbb már elmondtam -, hogy nehogy a médiavita rossz uszályába kerüljünk, ezért a Ház összes pártjából gyűjtöttem aláírást+ (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Ez nem igaz!) Csak azért nem háromszázhatvanan vagy - hatvannégyen írtuk alá, mert annyi képviselőhöz nem mentem oda. Akihez odamentem, és elmondtam, hogy miről szól a kérés+ (Fodor Tamás: Nem igaz!)+, az mindenki aláírta, szó nélkül. Befejezésül annyit: azt hiszem, mindnyájan tapasztalhattuk, és ezt Gaál Gyula képviselőtársunk nagyon pregnánsan bemutatta nekünk, hogy ha majd 20-25 év múlva a csúsztatásról készül egy ifjú politikusoknak tartott tanfolyam alkalmából egy bemutató, és esetleg képanyaggal is szolgálnak alátámasztásul, akkor, kedves Gyula, ezt a hozzászólásodat fogják bemutatni.(Zaj a bal oldalon, taps a jobb oldalról.)