DR. KUPA MIHÁLY pénzügyminiszter: Köszönöm, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy hosszú hónapok óta tartó, éles vitáktól sem mentes, de nyugodt szívvel mondhatom, hogy felelősségteljes előkészítő munka végpontjához érkeztünk el. Döntenünk kell ugyanis az általános forgalmi adóról szóló törvényjavaslat ügyében. Az általános forgalmi adó mértékrendszerének javasolt átalakítása mind a lakosságot, mind az állami költségvetést, mind az egyéb gazdálkodó szervezeteket több ponton is érinti. Érthető tehát, hogy az Országgyűléshez immár két hónapja határidőre benyújtott törvényjavaslat tárgyalása hosszabb időt vett igénybe, és nagy vitákat kavart. Az általános forgalmi adóval kapcsolatos bonyolult kérdések tisztázásában, a helyes kompromiszszumok megtalálásában döntő szerepe volt a kormánykoalíciónak, amelyért ezúton is köszönetet mondok. A szociális partnerek tárgyalókészségét is nagyra értékelem. Elismerésre méltónak tartom azoknak az ellenzéki képviselőknek a munkáját is, akik az előkészítés folyamán konstruktív javaslatokat dolgoztak ki, és nem köszönöm meg azt a szédületes demagógiát, amelyet némely képviselő ez ügyben kifejtett a Házban és a Ház falain kívül is. Az én tisztem ezek után most már csak az, hogy e vitákból a szélesebb értelemben vett szakmai következtetéseket levonjam. Ezek a következők. Egy. A jövő évi állami költségvetés sorsa nagymértékben az áfá-ra vonatkozó törvényjavaslat elfogadásától függ. A költségvetés tárgyalása egyre inkább igazolja a szilárd forgalmiadó-bevételek megteremtésének, a kétkulcsos áfa- rendszerre való átállásnak a szükségességét. Egyértelműen tisztázódott az is, hogy az adók nagyobb hányadát a fogyasztáshoz célszerű kapcsolni. Az áfa biztosabb, a vállalkozások szempontjából is jobban ellenőrizhető bevételi forrás, mint a társasági adó vagy a személyi jövedelemadó. Ezt a megállapítást igazolja az is, hogy az idén a kismértékben csökkenő fogyasztás ellenére a tervezett áfa-bevételek teljesülnek. A vállalkozók és a lakosság nagy része már számít a kétkulcsos áfa bevezetésére. (Derültség a bal oldalon.) Ezt az inflációra szeretném mondani és az előrehozott áremelésekre, mert az előrehozott áremeléseket termelői oldalról semmi nem igazolta, fogyasztói oldalról megpróbáltak helyet csinálni az eredetileg 8%-os áfá-nak, mert Magyarországon kínálati piac van, és kínálati piac mellett az adótartalom az árnak a függvénye és az alkunak a függvénye. Ezt nagyon sokan nem értik meg, akik még mindig önköltségi árakban gondolkoznak, és azt hiszik, hogyha valamilyen adót csökkentek, akkor például csökken majd a kamat is. A koalíciós pártok és a szociális partnerek is belátták nagy nehézségek árán, hogy a nulla kulcs széles körben való fenntartása nem védhető. Ebben nemcsak költségvetési szempontok játszanak szerepet. Egy mérsékelten pozitív áfa-kulcs alkalmazása jól felfogott érdekünk a magasabb jövedelműek jövedelmeinek az elérésénél, az idegenforgalomban, de éppen ilyen előnyös az alkalmazott kompenzációs rendszerben a mezőgazdasági kistermelők szempontjából is. Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Röviden ezek a megfontolások képezték a Kormány tárgyalási stratégiájának az alapját az Érdekegyeztető Tanács e hó 20-21-ei ülésén a kétkulcsos áfa tekintetében. Itt szeretném megmondani, hogy jó magyar szokás szerint máris megpróbálják lemorzsolni, kétségbe vonni, bizonytalanná tenni a megállapodásokat, buzdítani a szakszervezeteket, hogy a Kormány nem fogja ezt betartani. Kérem, a Kormány ide terjesztette a Parlament elé, támogatólag terjesztette ide, a kormánykoalíció frakciói egyesített ülésükön tudomásul vették, és nyilvánvalóan a parlamenti szavazás lesz a garancia. A megállapodás lényege ismert, még egyszer mégis elmondanék néhány dolgot, és a költségvetésnél is el fogom mondani. Lényege: a kedvezményes kulcs 8%-ról 6%-ra való csökkentése, valamint a nulla kulcsnak egy szűkebb, de a lakossági jövedelem- és fogyasztáspolitikai szempontból igen fontos körében a gyógyszereknél és a lakosság által használt háztartási áramnál a nulla kulcs fenntartása. Egyes képviselők állításaival szemben talán ez a megállapodás is elég bizonyíték arra, hogy a Kormány tudta és tudja, hogy mit akar. E két módosítást, amelyhez kérem a tisztelt Ház támogatását, elsősorban a lakosság alacsony és átlagos jövedelmű rétegeinek kisebb terhelése teszi szükségessé. Elfogadása ugyan 20 milliárd forint körüli költségvetési bevételkiesést jelent, viszont mintegy 2%-kal mérsékli az árszínvonal jövő évi növekedését. Az eredeti előirányzathoz képest az intézményi körben is megtakarítást eredményez. Úgy ítélem meg, hogy ilyen körülmények között - figyelembe véve, hogy a nyugdíjasoknál nem 11%-kal nő a nyugdíj, hanem 14%-kal - a nomináljövedelmek jövő évi növekedése, ezen belül a kompenzációs intézkedések jövőre elkerülhetővé teszik, hogy a lakossági fogyasztás, ezen belül az élelmiszer- fogyasztás csökkenjen. Ebben az összefüggésben félrevezető és értelmetlen tehát a a múlt hét csütörtöki vitában Filló Pál képviselő úr részéről elhangzott felvetés, ami az áremelkedésre hivatkozva igyekezett a lakossági kompenzációt megkérdőjelezni. Emlékeztetnem kell a képviselő urat arra is, hogy a vendéglátó-ipari ételforgalom adókulcsa nem 15%, és ez nem is kerül át a 25%-os kulcsba, akár név szerint szavazunk, akár nem. Sok vitára adott okot a lakásszektorban az áfa-visszatérítés fenntartásának, illetve megszüntetésének ügye. Végül egy olyan kompromisszumos javaslat alakult ki, mely szerint a lakásépítésnél, -vásárlás-bővítésnél és - közművesítésnél az áfa 60%-a lenne visszaigényelhető. A visszaigénylés összegére nézve mind szociális, mind költségvetési szempontból felső értékhatárok megállapítása is szükségesnek mutatkozik. Ez az értékhatár lakásépítés és -vásárlás esetén 400 ezer forint, lakásbővítés esetén 200 ezer forint, lakás-közművesítéskor pedig 50 ezer forint. Az országgyűlési bizottságok és a szociális partnerek ezt a konstrukciót - mely 1994. december 31-ig marad életben - elfogadták. Itt térnék ki arra a felvetésre, hogy érdemes-e a lakásárakat drágítani akkor, amikor úgyis csökken a lakásépítés. A hozzászóló is elismerte, hogy a magasabb adóemelés a drágább lakásoknál következik be. Ezek építőit viszont nem volna ésszerű korlátozás nélkül támogatni. Ezen túl nem szabad az áfa- visszatérítés csökkentését a lakásárak változásával azonosítani. (18.30) Joggal vélelmezhető, hogy a lakásépítés és -vásárlás jelenlegi nulla adóterhe részben vagy nagy részben nem mindig jutott el a lakossághoz, hanem a kivitelezők zsebébe vándorolt. Az adó-visszatérítés megszigorítása tehát az építőket megfontoltabb árképzésre készteti. Az önkormányzati közműberuházások áfa-viszszatérítése a már megkezdett munkáknál, azok befejezéséig a visszatérítés fenntartásával, tehát amit megkezdtek, amíg be nem fejezik, addig a mai visszatérítéses rendszer működik, az újaknál a törvényjavaslat szerint megszűnik. Ebben a körben - az államháztartási törvénnyel összhangban - helyesebbnek látszik a bruttó elszámolásra áttérni, tehát majd támogatási többletbe odaadni ezt. Tisztelt Ház! Bonyolultságuk miatt két kérdésre külön is szeretnék kitérni. Az egyik dr. Békesi László képviselő úr azon felvetése, miszerint az adófizetés időpontja rövid távon ne a teljesítéshez, hanem az ellenérték befolyásához kapcsolódjék. Hangsúlyozom, hogy itt nincs szó a szabályozás szigorításáról, a törvényjavaslat a teljesítéshez kötődő adófizetési rend változatlanul hagyásával számol. E szabályozás létjogosultságát hosszabb távon maga az észrevételt tevő is elismerte. A jelenlegi szabályozás fenntartását a következő megfontolások indokolják. Egyszer: a pénzforgalmi adófizetésre való áttérés tartósan nem oldaná meg a gazdálkodó szervezetek likviditási gondjait, a költségvetés pozícióját viszont koncentráltan rontaná. Ez az adófizetési szisztéma ellentétes a számviteli és a nyilvántartási rendszerrel, ami a teljesítéshez kapcsolódik. Az áfá-nak a pénzforgalomhoz kötött fizetése komoly adóellenőrzési problémákat okozna, mivel az adóellenőrzés is elsősorban a számlákhoz, az adóbevalláshoz kötődik. Végül a változtatásra irányuló javaslat nem következetes, amennyiben a pénzforgalmi szemléletű adófizetésre való átállást a beszerzések utáni adólevonásra nem terjesztette volna ki, erre éppen Kuncze képviselő úr mutatott rá. Külön reagálnék Kuncze Gábor képviselő úrnak arra a felvetésére is, hogy az előleg után ne kelljen áfá-t fizetni. A javasolt szabályozással a célunk az, hogy a társulási szerződés elveihez kapcsolódóan az EK gyakorlattal összhangban álló rendszert alakítsunk ki. Nem általában az előleget adóztatnánk, hanem a fizetési céllal kapott, ellenértékbe beszámítandó előlegeknél lépne be az adófizetési kötelezettség. Az adó a biztosítékul adott, mintegy foglalóként funkcionáló előlegre nem vonatkozna. Tehát nem vonatkozna. Az a tapasztalatunk, hogy ma az adózók a teljesítés időpontjában, amely az adófizetés kötelezettségét vonja maga után, az előleggel - enyhén szólva - manipulálnak. A normális üzleti életben szokásos előleg helyett 90-100%-os előleget fizetnek és a teljesítés időpontját ezáltal időben kitolják. Tehát az ellenérték kifizetése megtörténik, a tényleges teljesítés is, csak éppen az adófizetési kötelezettség teljesítése marad el. Ezt az állapotot kívánjuk megszüntetni az előleg adókötelessé tételével, amellyel egyidejűleg természetesen az előleg adótartalma is levonhatóvá válna. Tisztelt Ház! Úgy gondolom, hogy sok nehéz törvényjavaslat vitája és határozathozatala történt meg az átalakulás óta. Valószínűleg az egyik legnehezebb döntés előtt állnak, kérem, hogy szíveskedjenek támogatni a Kormányt ebben a nehéz helyzetben. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)