DR. SZABÓ TAMÁS tárca nélküli miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársam! A hosszú, és zavaros képektől sem mentes felvezetőjében pl. az agrárolló kicsavarodása különösen tetszett, mint kép (Derültség). Részben a beadott írásbeli, részben az itt felvezetett szövegből azért egy dolog számomra világos, hogy alapvetően piacellenes nézeteket vall a kérdező. Néhány mondatot szeretnék részben a beadottból, részben az itt elmondottból visszaidézni. Például azt, hogy szolgálja a hazai érdekeket a külföldi tőke bejövetele, hogy a piac rászabadult egy ágazatra, és annak a hatásai érvényesülnek, és ez micsoda aggodalomra ad okot. Mi lesz azzal a vagyonnal, amit örököltünk? Jaj, miért privatizálunk? Világos, hogy alapvető szemléletbeli kérdésekről van szó, olyanokról, amelyek az állam szerepét, az állam beavatkozását igénylik minden egyes folyamatba. Azt gondolom, az önök vagy az önök jogelődjei ezt már eléggé kipróbálták, és nem vált be. Ennek ellenére a konkrét kérdésekre válaszolni szeretnék. (Taps a kormánypártok padsoraiban.) Először arra, hogy az okok mik, mert világos, hogy okkereséssel kell először kezdeni a dolgokat, és azt hiszem, hogy teljesen helytelen az a nézet, amelyik azt mondja, hogy feltáratlanok ezek az okok. Csak néhány szót szeretnék elmondani, kizárólag a konzerviparra - mert ott vannak igazán feszültségek, az összes többi könnyebben kezelhető -, hogy mik voltak az ágazat ilyen helyzete kialakulásának okai. Mindenekelőtt egy teljesen egyoldalú elképzelés arról, hogy hogyan lehet eladni a magyar munkát, és hogy lehet értékesíteni a magyar munkát, és nyilvánvaló, hogy stratégiailag teljesen rosszul megcélzott - úgymond - piacot céloztak meg, ez a keleti gazdaság, annak minden problémájával ma. Másodszor, presztízsberuházások tömege, olyan presztízsberuházások tömege, amely nem minden piacon eladható terméket állított elő, hanem csak az ismert minőségtelen csere lehetőségét hordozta magával úgy, hogy korszerűtlen, energiafaló kapacitások voltak mindazok, amelyekkel szembenéz a magyar konzervipar. Az okok ezek, az okmagyarázat nem elég természetesen a csődkezelésre, és ezért a kérdések ebből a szempontból jogosak, mármint abból a szempontból, hogy abban a helyzetben, amit elődeink okoztak, egyáltalán mit lehet tenni. Arra, hogy milyen eszközök állnak rendelkezésre, és milyen lépések történnek, minden cégnél egyedi a megoldás, de kialakult egy eszközrendszer ennek kezelésére. Ez az eszközrendszer magában foglalja a cégek decentralizációját. Magában foglalja bizonyos vagyontárgyak előre való eladását, hogy az adósságot kezelni lehessen. Magában foglal bizonyos esetben állami garanciavállalásokat, ha van arra esély, hogy a cég életképes lesz piaci szempontból, tehát el tud adni valamit. Magában foglalja természetesen a privatizációt is, hogy az új tulajdonos kemény érdekei szolgálják a cég magára találását. A második kérdéskörre és a második kérdésre, hogy a privatizációs bevételek hogy folynak vissza az ágazatba, én nonszensznek tartom azt az elképzelést, hogy a dohányipar privatizációját a dohányiparba kell visszaforgatni. Az pedig, hogy az egész privatizációs bevétel a gazdaságba folyik vissza a legkülönfélébb csatornákon, hiszen ha a költségvetésen keresztül finanszírozza a foglalkoztatási alapot vagy a költségvetésen keresztül finanszírozza a területfejlesztési alapot, az pontosan ugyanolyan visszaforgatás. De hadd mondjak egy másik példát. Az állami gazdaságok példája, ahol az egyébként túlságosan nagy kapacitások meghatározott részét az állami gazdaságok a privatizáció során előre értékesítik azért, hogy ezek az így megszerzett források a hitelek kiváltását tegyék lehetővé. Egy tényt szeretnék elmondani. Ha befejeződik ez a program, ami zajlik - olyan félúton vagyunk vele -, 30 milliárd forintnyi hitelkonszolidáció pénzügyi reorganizációja zajlik a magyar állami gazdasági körben. Azt gondolom, hogy ez egy rendkívül egészséges út, de itt van egy nagyon fontos elem, hogy van piaca ezeknek a cégeknek. Hogy milyen gyárak és iparágak maradnak meg, azt nem lehet eldönteni egy helyen. Szóval, az már nem működik, hogy a Központi Bizottság hoz egy határozatot, hogy ez a cég megmarad. Itt rengeteg piaci szereplő, hitelező, tulajdonosok - döntik el most már, hogy a cég hogyan tud kijönni az adott problémájából, és nem lehet felsorolni a listát, hogy kérem szépen, ezzel biztosan ez fog történni. A negyedik kérdésére, hogy van-e párbeszéd. Igen, van párbeszéd. És hogy lesz-e? Az teljesen természetes, és azt hiszem, hogy ebben egyszerűen nem lehet kérdést feltenni, mert ez valóban így van. Az pedig, hogy készülnek-e programok? Természetesen minden egyes szakmai ágazatra kész vannak a programok. Informálódni kell - ezt javaslom -, meg kell nézni, mi van a tejiparral, meg kell nézni, mi van a húsiparral, milyen program alapján megy, és azután gondolom, ilyen kérdést nem kell feltenni. Köszönöm figyelmüket és kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypártok parsoraiban.)