ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Minthogy további felszólaló nincsen, a vitát lezárom. De engedjék meg, hogy a közvetlen kérdésekre is válaszolandó, az elnöki székből néhány tény közlésére a lehetőséget megragadjam. Aki ezt kifogásolja, hogy elnöki mivoltomból nemcsak formálisan vezetem az ülést, hanem a tartalommal is foglalkozom, az majd szóvá teszi megfelelő fórumon. Tisztelt Országgyűlés! Először is arra szeretnék utalni, amiről már szóltam, sokakat közvetlenül is tájékoztattam, hogy aznap vizsgálatot és eljárást indíttattam meg a tolmácsolás kudarca miatt. Ez rendkívül alaposan, a rendelkezésünkre, az országban rendelkezésre álló szakértők bevonásával lényegében lefolyt, és a zárómozzanatok után napokon belül nyilvánosságra kerül ennek a pontos eredménye. Kérem a szíves türelmüket. Nem akarom az általam sem teljesen áttekintett dolgokról megelőlegezni azt, amiről hivatalos szövegekkel fognak találkozni. Ez az első, amit mondandó vagyok. A második, hogy természetesen a Jelcin-látogatásnak nem egyedül ez a mozzanata volt a magyar reflexió arra, ami elhangzott itt, vagy meg kell mondanom, már korábban - nem ilyen ünnepélyes körülmények között. Számos magyar reflexió volt. Ezek közül az Országgyűlés részéről is hangzottak el megnyilatkozások. Az Országgyűlés elnökeként módom volt itt köszönteni Borisz Jelcint, de módom volt a képviselőcsoportok vezetőivel külön is köszönteni, s az Országgyűlés Emlékérmét átadni neki. A harmadik, amit meg szeretnék jegyezni: itt hivatkozások történtek a tavalyi augusztusi puccsra és az azzal kapcsolatos megnyilatkozásokra. Nagyon sokan nagyon jól visszaemlékezhetnek ezekre az alkalmakra. Én most nem kívánom ennek a részletes történetét feltárni, különböző pártok reakciójára, mikor, hogyan. De egy dologra szeretném nagyon nyomatékosan fölhívni a figyelmüket. Úgy látszik, nem ismert, tehát fontosnak tartom. Szent-Iványi István itt egy pártnak a megnyilatkozására utalt. Hadd jelezzem, hogy az Országgyűlés akkor nem ült együtt. Az Országgyűlés elnökeként én egy táviratot intéztem a körülzárt orosz parlamenthez, amely előtt - mint közismert - egyik alkalommal maga Jelcin is történelmi jelentőségűnek nevezett beszédet tartott. Én ebben a táviratomban, természetesen a magam nevében tehettem meg, mert nem volt felhatalmazásom másra, köszöntöttem ezt a körülzárt orosz parlamentet, és - legyen tudomásuk róla, nem magam miatt, hanem ha úgy tetszik, elégtételadás, amiről Pap András szólt, hogy vajon a magyar Országgyűlésnek megfelelő megnyilatkozásai voltak-e - hivatalos és köszönettel ellátott visszajelzést kaptam, hogy a körülzárt orosz parlamentben ez a távirat volt az első külföldi üzenet, ami bejutott. (Taps.) Ezt csak azért mondom el, mert erről egy hivatalos táviratot őrzök, és talán nem hátrányos, hogyha a magyar Parlament tagjai erről tudnak. Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy az előterjesztő kíván-e szólni? (Pap András jelentkezik.) A vitát lezártam, Pap András, elnézést kérek.