SASVÁRI SZILÁRD (FIDESZ): Köszönöm szépen. Azért bátorkodtam az előbb közbeszólni, mert a költségvetési törvényjavaslat vitája zajlik a Házban, nem pedig az igazságtételről szóló törvényjavaslaté - ezért bátorkodtam ezt megtenni. Az államtitkár úr hozzászólására néhány dolgot azért röviden reflektálnék, hogy a csúsztatások az egyenes út irányába menjenek el, főleg abban a tekintetben, hogy én nem értenék egyet a rektori konferenciával, demokratikusan megválasztott intézménynek a létével. Ezt senki sem mondta soha sem ebben a Házban, és azt hiszem, hogy nem is lenne értelme. Azt mondtam, hogy ha egy fejlesztési koncepciót készít el ebben az országban valaki, akkor csak úgy írja alá, ha felelősséget is tud vállalni érte. A felelősség ebben az esetben a koncepció kidolgozásáért a rektori konferenciát illeti, annak a végrehajtása viszont a kormányzat feladata. Tehát az önök felelőssége az jelen esetben, hogy mire adják az igenlő aláírásukat. Itt nem arról van szó, hogy egy demokratikus testület létében hogyan viszonyul ehhez, hanem arról van szó, hogy kinek a felelőssége egy ilyen koncepciónak a végrehajtása. Erre a felelősségre utaltam én konkrétan. A pedagógusok munkanélküliségét tekintve. Én azt tudom, hogy a pedagógus- szakszervezetek másképp látják ezt a dolgot. Ők valahogy másképp ítélik meg ezt a helyzetet. Azért fontos erről beszélni, mert két dolog tartozik ide. Egyrészt az, hogy csökkentik ugyan az óraszámot, de talán azok, akik az önkormányzattal komolyabb kapcsolatban vannak, tudják, hogy az önkormányzati iskolák egy része rákényszerül arra, hogy összevonja osztályainak a számát+ (Dr. Kupa Mihály: Mert nincs gyerek.) + tehát itt csökken a hatékonyság. Nincs elég gyerek, de azért vannak 30 fölötti osztálylétszámok is - elnézést, miniszter úr. (Zaj.) A másik, hogy az összevonásokkal együtt természetesen az jár, hogy nem kell majd pluszpedagógus erre a területre, még akkor sem, hogyha csökken a gyerek. Ami ide kapcsolódik közvetlenül a munkanélküliséghez, illetve a pedagógusok fizetéséhez: ez pedig a közalkalmazotti pénzek. Remélhetőleg ez megoldódik. A költségvetési törvényjavaslat hozzászólásaiban elhangzott az, hogy erre való pénzeknek az elkülönítése nincs meg a költségvetési törvényjavaslatban - én remélem, hogy ez a probléma megoldódik, van erre tartalék, és voltak erre módosító indítványok is. Ami a tandíjat illeti: múlt idejű problémákról beszéltem, hogy a tandíjprobléma azért alakulhatott ki és lett országos botránnyá, mert nem volt jól elkészítve az egyeztetés. Nem az a lényeges ebből, hogy most már van egy megállapodás, amit én üdvözlök és jónak tartok - itt vannak a kezemben egyébként a szöveg különböző pontjai - hanem azért, mert a közvéleményben másképp jelent ez meg, más volt a hatása. Egyszerűen meg lehetett volna oldani, ha egy minisztériumi alkalmazott jól csinálja a dolgát. A másik: amiket én elmondtam pozitív javaslatként, azok olyan dolgok, amiket én nagyon fontosnak tartok. Hogy azok máshol is megszülettek, annak én örülök. Hogy az előbb született meg, annak is örülhetek - végül is ez az én szempontomból, az én szerzői jogom szempontjából teljesen mindegy. Számomra az a fontos, hogy az anyagokban szereplő dolgok váljanak hivatalossá. Ha a művelődési kormányzat vagy a pénzügyi tárca azt mondja, hogy "A felsőoktatás fejlesztése 2000-ig" című anyag a kormányzat hivatalos anyaga, akkor mondja ki. Ha ezt kimondta, akkor én már másképp tudok reagálni rá. Hogyha kimondja a Kormány azt, hogy a felsőoktatási törvényjavaslat most már a Kormány álláspontja, akkor én ehhez tudok kialakítani valamilyen fajta viszonyulást, és nem pedig olyan anyagokhoz, amelyek újságokban vagy bárhol máshol megjelennek. Köszönöm szépen. (Taps a bal oldalon.)