Tartalom Előző Következő

DR. ROTT NÁNDOR (KDNP): Igen tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem a Kereszténydemokrata Néppárt pártszerepében szeretnék szólni, hanem mint a környezetvédelmi bizottság előadója, a költségvetési vitához. Azt szoktam mondani, hogy az elment vonat után kár integetni. A környezetvédelmi bizottság javaslatait sajnos az Országgyűlés az általános vita során, illetve a költségvetés eddigi végső formájának a kialakítása során rendre leszavazta, természetesen a pénzügyminiszter úr is. Higgyék el, rendkívül kiábrándító volt számomra, hogy az Országgyűlésből - legalábbis a többségből - ennyire hiányzik az érzékenység korunk egyik legnagyobb és legsúlyosabb problémájával szemben. Az általános vitában elmondtam, de most ismét kénytelen vagyok elmondani, hogy úgy látszik, feledésbe merül, vagy nem tudatosul kellőképpen, hogy az emberiség léte függ - nem egy túl hosszú távon - attól, hogy a Földünk környezeti állapotát, és ezen belül hazánkét, hogyan tudjuk megőrizni. Elnézést a vita korábbi szakaszára való kis visszatekintésért. Két csatlakozó módosító indítványt nyújtunk be, és egyik sem új forrásokat kíván bevonni - ugyan erre már mód sincs - környezetvédelem ügyében, hanem meglévő forrásokon belül kíván megnevezetten elkülöníteni bizonyos összegeket környezetvédelmi célokra. Egyik javaslatunk arra irányul, hogy a Pénzügyminisztérium egyéb költségvetési kiadások keretéből nevesítsen meg - és ez így kerüljön be a költségvetésbe, elkülönítve - az összesen 3400 millió forintból mindössze 100 milliót a Velencei-tó vízpótlásának biztosítására. Ez az egyéb költségvetési kiadások keretéből kerülne megnevesítésre. Csak ismét kérem egyrészt a pénzügyminiszter urat, hogy erre kivételesen ne mondjon nemet. Másodszor az igen tisztelt Házat, hogy szíveskedjék majd ezt megszavazni. Ne felejtsük el, hogy hazánk második vagy harmadik legnagyobb nemzeti kincséről, a Velencei-tóról van szó, aminek környékén üdülni és amiben fürödni valamennyien szeretünk. Ez a 100 millió forint arra kellene, hogy ennek a tónak egyáltalán az életét meg tudjuk menteni, mert évek óta az aszályok, a szárazság miatt a tó vízszintje olyan kritikus szintre süllyedt, ami nemcsak kiszáradással fenyeget, hanem a tó egész élővilágának, hasznosíthatóságának és emberi célra való alkalmasságának a meglétét veszélyezteti. Azt hiszem, hogy egy ilyen kormányzati feladat, hogy megmentsük az ország egyik természeti kincsét és egyben egyik ilyen pihenési, kikapcsolódási lehetőségét széles embertömegeknek, ez valóban kormányzati feladat és támogatásra méltó. A másik kapcsolódó módosító indítványunk, amelyet 8443-as számon nyújtottunk be, ismét hasonlóan nevesítést kívánna, éspedig a Miniszterelnökség Állami Vagyonügynökség címének vagyonkezeléssel és privatizáció előkészítésével kapcsolatos kiadások rovatából. Az összesen 6 milliárd forint körüli összegből nevesíteni szeretnénk a szovjet csapatok okozta ökológiai károk felszámolására egymilliárd forintot, a műemlékek vagyonkezelése számára 602 millió forintot, és a kárpótlási törvényből adódó természetvédelmi helyreállításokra félmilliárd forintot. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezek mind szorosan kapcsolódnak a privatizációhoz. Hogy a szovjet objektumok egy részének - például a repülőtereknek, amelyek előbb-utóbb magánrepülőterekké fognak válni - az értéke fennmaradjon, ahhoz ezekre a környezetvédelmi intézkedésekre gyorsan szükség van. ,A repülőterek környékén lévő kutakból lassan víz helyett már csak kerozin fog folyni, de aki ezt a repülőteret megveszi és a privatizáció során hasznosítani akarja, az sem fogja ezeket a károkat magára vállalni, vagy akkor az értékesítési ár ennyivel lesz kevesebb. Tehát ez itt nem egy altruista intézkedés, hanem az objektum értékének a fenntartása, az elértéktelenedési folyamat meggátolása. De ugyanez vonatkozik a műemlékekre is, amelyek részben privatizáció kapcsán hasznosulni fognak, akár csak úgy, hogy vonzerőt gyakorolnak a mellettük, környezetükben kialakuló vállalkozások számára. Nem engedhető meg, hogy az ország privatizáció szempontból is jelentős műemlékvagyonának állapota tovább romoljon. Nagyon jól tudjuk, hogy jelentős műemlékeink, épületeink, amelyekben privatizációs lehetőségek is rejlenek, egyre romló állapotba kerülnek, lassan már csak romokként lehet őket mutogatni. Végül: a természetvédelmi területek, amelyek megintcsak a kárpótláshoz is, és a privatizációhoz is nagyon szorosan kapcsolódnak, fenntartása, a megnagyobbodott területek kezelése olyan többletköltségekkel jár, amiknek a fedezetét valamilyen módon biztosítani kell a költségvetésben. (11.30) Ismétlem, hogy mind a két módosító indítványunk pusztán adott kereteken belül egy nevesítést jelent, és egészében nem terhelné nagyobb mértékben a költésgvetést, mint ami terhek jelenleg benne vannak. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, és kérem a támogatásukat a szavazáskor. (Taps.)