KŐSZEG FERENC (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az általános vitában Kóródi Mária képviselőtársam és magam is szóltunk a Belügyminisztérium kiadásairól és azon belül a határőrség cím kiadásairól. Ezzel kapcsolatban szeretnék néhány részletről szólni, konkrétan a benyújtás alatt lévő szabaddemokrata kapcsolódó módosító indítvány alapján. Azt hiszem, hogy nincs a költségvetésnek még egy címe, amelynek a kiadási tételei olyan mértékben nőttek volna, mint a határőrségé. Az 1992-es költségvetésben a határőrség előirányzott évi támogatása 4,6 milliárd forint lett volna. Ezt az év során jelentősen túllépték, a várható teljesítés 5,7 milliárd forint lesz. Az eredeti költségvetésben szereplő előirányzat az 1993. évre 9,5 milliárd forint lett volna. Ezt az Érdekegyeztető Tanáccsal kötött megállapodás alapján valamennyire csökkentették, 500 millióval csökkentették, de így is 9 milliárd a költségvetési támogatás. Az eredeti előirányzott összeg az 1992-es teljesítéshez képest 64%-os, az 1992-es előirányzathoz képest pedig több mint 100%-os emelkedést jelentett volna, a mostani csökkentett előirányzat még mindig 57%-os emelkedést jelent. Nem néztem végig a költségvetésnek valamennyi címét, de mondom, azt hiszem, hogy nincsen még egy cím, amely ilyen jelentős emelkedést irányozna elő. De voltaképpen nem is pusztán a számok azok, amelyekről itt beszélni érdemes, hanem az, hogy ez az igen jelentősen megemelt összeg jelentős részben az úgynevezett akciószázadok fenntartására, illetve további létesítésére irányul. A határőrség tájékoztatása szerint az akciószázadok felállításáról az 1991. október 27-i barcsi bombatámadást követően került sor egy kormányhatározattal, és november 15-én már létre is hoztak hat akciószázadot, ami azt teszi valószínűvé, hogy valamiféle ilyen elgondolás már talán ez előtt a bombatámadás előtt is létezett. Tehát igen hamar sor került ezeknek a felállítására. Összesen 18 akciószázad felállítására került sor eddig. Eközben folyt a költségvetési vita, jól emlékszünk, hogy december legvégén, december utolsó napján is folyt még a költségvetési vita, de a költségvetési előirányzatban nyoma sincs annak, hogy ezek az akciószázadok egyáltalán léteznének vagy felállításra kerülnének. És emlékezetem szerint a költségvetési vita során sem került elő ennek a kérdése. Ennyit a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzéséről. Úgy fogadtuk el a költségvetést, hogy egy nyilvánvalóan jelentős költségvonzatú intézményrendszernek a felállításáról a Parlament nem értesült. Arról, hogy ez létezik, tulajdonképpen csak most, az egy évvel későbbi költségvetési vita során és az 1993-as költségvetési előterjesztésből nyerhettünk ismereteket. Ugyancsak ebben a költségvetési előterjesztésben olvasható az, hogy tulajdonképpen az illetékes szervek, a Belügyminisztérium egy "fait accompli"- t, egy kész helyzetet teremtett. Az előirányzat arra hivatkozik, hogy nincsenek meg a megfelelő épületek, elhasználódott fegyverzettel működnek ezek az akciószázadok, és döntően nyári öltözettel vannak ellátva. Ez a mondat a költségvetési előirányzatból kicsit szorongatóan emlékeztet azokra a dokumentumokra, amelyek a második magyar hadsereg történetével foglalkoznak, és újra meg újra megismétlődik ugyanaz a mondat, hogy a hadsereg nyári felszereléssel ment a Don-kanyarba, és nem is kapta meg a megfelelő felszerelését. Tehát ezek a tulajdonképpen szorongató állapotot mutató megjegyzések a költségvetési előterjesztésben mind arról szólnak, hogy itt a kormányzat, a belügyi kormányzat, a határőrség vezetése tulajdonképpen egy előzetes parlamenti jóváhagyás nélkül határozott el egy igen jelentős beruházást, és most utólag ennek az intézményrendszernek a nehéz helyzetére hivatkozva várja el a Parlamenttől azt, hogy ezt a különleges költségvetési támogatást a költségvetés megszavazza. Ugyanakkor még azt is érdemes a dologhoz hozzátenni, hogy a határőrség mind kiképzését, mind fegyverellátását, mind ennek a fegyverzetnek a műszaki fenntartását tekintve teljes mértékben a honvédségtől függ. A mi eredeti javaslatunkban az szerepelt, azt javasoljuk, hogy ezeket az akciószázadokat helyezzék át a honvédséghez, hiszen kombattáns alakulatokról lévén szó, nem egy rendőri jellegű, igazgatásrendészeti munkát ellátó egységhez kellene tartozniuk, hanem a honvédséghez. Azt javasoltuk, hogy az a 3 milliárd forint, ami ezeknek az akciószázadoknak a fenntartására lenne fordítva, az kerüljön át a honvédelem költségvetésébe. Ezt a fejezetek megszavazásakor a Ház többsége nem fogadta el. Időközben a közvéleménynek is, tehát az ez iránt érdeklődőknek módja volt megismerni azt az összeállítást, amelyet a határőrség készített ezen akciószázadok létének indoklására. Tehát azt, hogy milyen események történtek Magyarország déli határán 1991 óta, amióta a volt Jugoszlávia területén a háborús események megkezdődtek. Nem húznám az időt azzal, hogy valamennyi tételt elmondom, de azért a dolognak a jellegét mutatja az, hogy például 1991. szeptember 16-án Drávaszabolcsnál hét géppisztolylövedék és egy akna csapódott be magyar területre. Október 7-én vasútrobbantás következtében robbantási maradványok hullottak az illocskai őrs határszakaszára. November 30-án - ez talán a legsúlyosabb esemény a barcsi bombázástól eltekintve - a torjánci térségben kiújult harcok során különböző időkben és helyeken összesen 78 katona lépte át a magyar határt. Ezek közül hatvanan a magyar határőrség megjelenésekor nyomban visszafordultak és szerb területre távoztak. Tizennyolcan pedig az első felszólításra letették a fegyvert. Mindezzel én nem akarom kisebbíteni azt a biztonsági kockázatot, amely az egész közép-kelet-európai térségben kialakuló helyzet következtében létrejött, és különösen nem azokat a veszedelmeket, amelyek a volt Jugoszláviában dúló háború következtében létrejöttek, és amelyek esetleg Magyarországot is fenyegethetik. De azért úgy gondolom, hogy ezeknek az akciószázadoknak a majdnem titokban történő felállítása egy túlreagálása volt az eseményeknek. És azt gondolom, hogy éppen azért, mert ez nélkülözte a parlamenti jóváhagyást, megkérdőjelezhető az, hogy helyes-e ilyen mértékű költségvetési támogatás. De mondom, tekintettel a biztonsági érdekekre, mi az első nekifutásra azt javasoltuk, hogy ez a költség, 3 milliárd forint a honvédséghez kerüljön át. (11.40) Most ezzel szemben, miután jelen pillanatban már csak olyan módosító indítvány - kapcsolódó módosító indítvány - benyújtására van mód, amely a fejezetcímen belül, a fejezeten belül csoportosítja át a címeket, és továbbra is az a véleményünk, hogy ez az igen jelentős költségvetési tétel egy, a Parlament megkerülésével, a Parlament háta mögött teremtett kész helyzet következtében jött létre, és tekintettel arra, hogy a tisztelt Ház megszavazta az újfajta megosztást az önkormányzatok és a központi költségvetés között a személyi jövedelemadó tekintetében, az a javaslatunk, hogy az innen elvonható összegből növekedjék az az összeg, amellyel az önkormányzati személyi jövedelemadó-bevételt visszapótolja a központi költségvetés. Összesen 3,4 milliárd forint átcsoportosítását javasoljuk a Belügyminisztérium, tehát a VIII. fejezeten belül, és az a javaslatunk, hogy ebből 3 milliárd a határőrség terhére, 203 millió a köztársasági megbízotti hivatalok támogatásának költsége terhére, 200 millió pedig a BM-üdülők költségvetése terhére kerüljön át ugyanennek a fejezetnek az önkormányzati támogatások címéhez. Mégpedig olyan módon, hogy a községek esetében a fejenkénti támogatás 3400-ról 4100 forintra növekedjék, a városok esetében pedig 4650 forintról 5120 forintra. Végezetül az általános vitában elhangzott felszólalásban céloztunk arra, hogy a költségvetési támogatás csökkenthető lenne azáltal, hogy a feltűnően alulkalkulált bevételi oldalt meg lehet növelni. Tehát valójában általában a minisztériumoknak, és a Belügyminisztériumnak különösen, jóval magasabb a bevétele, mint amekkora a költségvetési előirányzatban szerepel. Ezt a megjegyzést, ezt a kijelentést szeretném alátámasztani azzal az adalékkal, hogy a Belügyminisztérium lehetséges, hogy azért olyan óvatos a bevételi oldalnak a meghatározásában, és azért kalkulálja ezeket viszonylag kis összeggel, az eddigi tapasztalatok szerint az eddigi bevételekhez képest igen kis összeggel, mert váratlan veszteségekre is számítania kell. A határőrségnek, tehát a fejezetcímen belül a határőrségnek 380 millió forintja, a Belügyminisztérium központi kiadásainak pedig 480 millió forintja veszett rajta a bankcsődökön: 380 millió forint az Ybl Bank csődjénél ragadt be, 480 millió pedig a Gávavencsellői Takarékpénztárban maradt, tehát összesen 860 millió forint veszteség érte a Belügyminisztériumot. Én azt gondolom, hogy azt lehet mondani, hogy ez egy olyan befektetési, vállalkozási tevékenység következtében létrejött veszteség, amelyet egy költségvetési intézmény, egy minisztérium nem vállalhat magára, túlzott kockázat ez a költségvetési pénzekkel, az állampolgárok pénzével. Köszönöm a szót. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)