DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Előrebocsátom, nem kívánok olyan dolgokról beszélni, amelyek a költségvetési törvény általános vitájához tartoznak. Akkor részletesen beszéltem az oktatás, a felsőoktatás, a tudomány, a művészet, a kultúraterjesztés problémáiról. A vitának abban a szakaszában a szocialista frakció egy komplett módosítási csomagtervet adott be, amely elsősorban a költségvetés struktúráját, a fő fejezetek közötti átcsoportosításokat érintette. E javaslatcsomag döntő elemeit a Ház elutasította. A vitának ebben a szakaszában arra van lehetőségünk, hogy az egyes fejezeteken belüli átcsoportosításokra tegyünk módosító indítványokat. Szeretném jelezni, hogy a szocialista frakció élni kíván ezzel a lehetőséggel, és szép számban adunk be ilyen típusú módosító javaslatokat is. Én ezek közül kettőre szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét, két módosító javaslatunkhoz szeretném megnyerni a képviselőtársak támogatását. Az első javaslat, amire felhívnám a figyelmet, a bölcsődék helyzetén kíván javítani. Mindannyian tudjuk, milyen helyzetbe jutott ma a bölcsődei hálózat Magyarországon, ha nem is tudnánk, az utóbbi napok sajtónyilatkozatai, elsősorban a Bölcsődei Dolgozók Szakszervezete jóvoltából világossá tette ezt számunkra. Leépült ez a hálózat az elmúlt években két ok miatt is. Egyrészt azért, mert az ellehetetlenülő vállalatok, intézmények az elmúlt időszakban sorra szüntették meg a bölcsődéiket, így fokozatos teher hárult az önkormányzatok által fenntartott bölcsődékre. Ezek finanszírozása is egyre rosszabb helyzetbe került az elmúlt években, hiszen az önkormányzatok szűkülő költségvetési forrásai egyre kevésbé tették lehetővé a területre a pénzek áramoltatását. Mindemellett nem jöttek be azok a várakozások, amelyek a korábbi viták szakaszában gyakran megfogalmazódtak, hogy tudniillik a családi élet és a családi nevelés szerepének erősítésével párhuzamosan csökkenni fog a bölcsődék iránti szükséglet és igény. Nem igazán jöttek be ezek a várakozások, hiszen szinte mindenütt erőteljesen növekedett a kapacitás-kihasználtság a bölcsődék esetében. Nem azért, mert a családok lemondtak volna a családi élet, a családi nevelés szerepéről, hanem azért, mert jelentős számban jutottak rétegek és családok abba a helyzetbe, hogy kénytelenek voltak ezt a megoldást választani. Fontos tehát a bölcsődei hálózat fenntartása, fontos, hogy megfelelő költségvetési forrásokhoz jusson ez a terület. A vita korábbi szakaszában a bizottságok és a Ház leszavazta azokat az indítványokat, amelyek a bölcsődék helyzetén igyekeztek volna javítani. Mi még egyszer kísérletet teszünk a helyzet javítására vonatkozóan. Igyekszünk egy olyan enyhe normatív támogatást kialakítani a módosító indítványunkban a bölcsődék számára, amely nem a fejlesztésükhöz, hanem egyáltalán az életben maradásukhoz szükséges. Az ehhez szükséges összegeket elsősorban a Belügyminisztérium dologi kiadásainál, főként az igazgatási tételeket érintő dologi kiadásainál próbáljuk megtalálni. Kérem a Házat, hogy a viták során a bölcsődei hálózat megmentése és fenntartása érdekében támogassák e javaslatot. A másik kérdés, a másik módosító indítvány, amihez támogatást szeretnék kérni, az a Művelődési és Közoktatási Minisztériumnál a szociális szakemberképzés fejlesztése címen megjelenő összeg. 1988 előtt sokan voltunk ebben az országban, akik szerettük volna a szociális szakemberképzést meghonosítani a magyar felsőoktatás rendszerében. Meghonosítani úgy, ahogyan ez Európa fejlettebbik részén jól megfigyelhető és jelentős felsőoktatási szakágazat. Akkor lehetetlen volt ezt megtennünk, hiszen kemény ideológiai korlátokba ütköztünk. Egy ilyen szak elindítása ugyanis akkor egyenes beismerése lett volna annak, hogy az a társadalom mégsem a világ legtökéletesebb társadalma, hiszen olyan szakembereket képzett volna, amelyek a társadalom perifériájára szoruló, elszegényedő és szociális konfliktusokkal küszködő rétegek számára nyújtott volna egyfajta segítséget. Csak 1988 után, +89-ben vált lehetővé, hogy ez a szakképzés elinduljon a magyar felsőoktatásban. Egyetemeken, főiskolákon sorra indultak ilyen szakok, mert az akkori vezetés felismerte, hogy egy ilyen segítség a hátrányos helyzetű rétegek számára hosszú távon jóval olcsóbb, mint a szociális segélyek rendszere, a pénzügyi támogatás. Fokozatosan kiépült így ez a szakképzés a magyar felsőoktatásban. Kezdetben a Népjóléti - vagy az akkori Szociális - Minisztérium biztosította az ehhez szükséges költségeket, a tavalyi évben azonban ez átkerült a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kezelésébe. A tavalyi évben a szak felfuttatásához a tárca költségvetésében mintegy 82-83 milliós tétel állt rendelkezésre. A képzés jelen pillanatban is a felfutás időszakában van, így szükséges a fejlesztését biztosító összegek megjelenítése a költségvetésben. Ebben az évben azonban a tavalyi 82-83 milliós támogatáshoz viszonyítva már csak 6,5 milliós támogatás jelenik meg, amely néhány státuszbővítést tesz csak igazán lehetővé. Szeretném arra felhívni a Ház figyelmét, hogy a törvény indoklása részletesen megfogalmazza, hogy a következő évtől már nem kívánnak új évfolyamokat felvenni, hanem a jelenleg felfutó évfolyamok szükségleteit igyekeznek csak a költségvetés keretei között biztosítani. Arra is szeretném a tisztelt Ház figyelmét felhívni, hogy mit jelenthet ez a képzés szempontjából. Pontosan tudjuk, hogyha nem indul új évfolyam és nem indulnak új évfolyamok, akkor ez fokozatosan a szak és a szakma elhalását eredményezheti. Fokozatosan kiépült infrastruktúra segíti ma már ennek a képzésnek a működését az egyetemeken és a főiskolákon, kár lenne erről az infrastruktúráról lemondani, és még nagyobb kár lenne, hogyha a kormányzat lemondana az ilyen irányú szakképzésről, lemondana a szociális szakemberek képzéséről. Annál is inkább kár lenne, hiszen az eddigi képzés során bebizonyosodott, hogy az önkormányzatok, a helyi területek komoly igényt tartanak az ilyen típusú szakemberekre, hiszen egyre nagyobb szükség van az iskolákban is a felkészült, ilyen irányú tevékenységet folytató szakemberekre, szükség van a családsegítő központokban, és szükség van a kiépülő szociális ellátó intézményrendszerekben is ezekre a szakemberekre. Szeretném megnyerni tehát a tisztelt Ház támogatását ahhoz, hogy ne engedjük elhalni ezt a képzést, ne engedjük ideiglenesen sem leállítani újabb és újabb évfolyamok felvételét. Azt hiszem, ez közös érdek, és közös társadalmi szükségletet, társadalmi igényt elégít ki. Az elmondottak alapján kérem, hogy bármelyik oldalán is üljenek képviselőtársaim a Parlamentnek, a bizottsági ülések során és a végső szavazásnál támogassák ezt a két konkrét módosító indítványt. Köszönöm a figyelmet. (Taps a bal oldalon.) (12.00)