DR. LAKOS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A szóban elhangzott bevezetővel kapcsolatban tennék egy-két megjegyzést. Zsiros Géza képviselő úr nem pontosan, illetve nem teljes részletességgel ismertette a visszavonásra vonatkozó javaslatokat. Nemcsak az ellenzék javasolta, hogy vonja vissza a törvényjavaslatát, hanem kormánypárti képviselő is javasolta a mezőgazdasági bizottság ülésén. Akik ott ültek - és Zsiros Géza megállapította, hogy itt többségében mezőgazdasági bizottsági tagok vannak talán - úgyis tudják, hogy kiről van szó, nem szükséges megnevezni, nyilván a felszólalásában elmondja, pedig most mintha éppen az ellenkezőjéről beszélt volna. Sőt az is elhangzott, hogy Zsiros képviselő úr is felajánlotta a koalíciós gyűlésen a visszavonást, és nem támogatták - azt hiszem, ez is félreérthető. De ezt csak azért mondtam el, hogy a bevezető pontosságát vagy teljes pontosságát egy kissé kétségbe vonjam, ugyanis úgy tűnik, hogy az ellenzék és a kormánypártok között nincs éles határvonal ennek a témának, vagy ennek a három témának a megítélésében. Elmondta a beterjesztő, hogy azért kell ezt a törvényt - az átmeneti törvényt - módosítani, mert súlyos hibát követtünk el, hogy nem rendeltük el a folyamatos felügyeletet - mint ahogy az a kárpótlási törvény végrehajtásánál megtörtént. Én azt gondolom, hogy nem ebből származik ez a sok galiba, hanem abból származik, hogy egy rossz törvényt fogadott el a Parlament; abból származik, hogy egy olyan átmeneti törvényt fogadott el, amit - azt hiszem, nyugodtan mondhatom, hogy - az ellenzéki képviselők elleneztek; és olyan rossz törvényt, aminek a végrehajtása már előreláthatóan megvalósíthatatlan volt és ilyen feszültségekkel járt. Indokolásában elmondta, hogy a tagság többsége nem figyelt oda, hogy meddig lehet kiválni. Én azt gondolom, hogy ezt sem a törvény kárára, sem egy módosító javaslat indokolására elmondani nem lehet. A tagok nagyon jól tudták, hogy miről van szó. Egyes pártok programjában a szövetkezetek szétverése - ha nyíltan nem is, de burkoltan mindenképpen - benne foglaltatott. Tudniuk kellett, hogy itt rendkívül jelentős változások következnek be a tulajdonviszonyokban, a szervezeti viszonyokban. Ha nem figyeltek oda, nyilván itt arról volt szó, hogy ennek igen kis jelentőséget tulajdonítottak. Még elhangzott egy megjegyzése a beterjesztőnek: megtévesztett polgárokról van szó. (12.30) Meg kell mondani, hogy ez sem elfogadható indoklás. A szövetkezeti átmeneti törvény pontosan előírta, hogy a vagyonnevesítésről szóló közgyűlési határozatot a távol lévő érdekeltekkel 15 napon belül írásban ismertetni kell, és ettől kezdődik számítani az a kéthónapos határidő, ami a szervezeti változásokra és a kiválásra vonatkozott. Erről a témáról később a Parlament egy állásfoglalásban véleményt nyilvánított. A törvénytől eltérően rendelkezett, amikor azt írta elő, hogy a jelenlévőkkel is írásban és formai követelményeknek megfelelően kell közölni az állásfoglalásában, amelyek a törvényben nem szerepeltek. Tehát úgy tűnik, ez az egész indoklás nem állja meg a helyét, illetve csak egy mondata állja meg a helyét, hogy itt arról van szó - úgy tűnik -, hogy ez az egész akció az agrárágazat helyzete, az agrárválság oda vezetett, hogy növekedik az emberek érdeklődése a szövetkezetből való kiválás iránt ugyanúgy, mint ahogy ez a kárpótlásnál megtörtént. A bizottsági előadó által elmondottakhoz azt szeretném mondani, hogy nem vártuk Mihály képviselőtársamtól azt, hogy a bizottság döntését nem is félremagyarázza, hanem egyszerűen megpróbálja eltüntetni. A mezőgazdasági bizottság ülésén az általános vitára való alkalmasság kapcsán határozottan elkülönültek a vélemények. A fele azt gondolta, hogy nem alkalmas általános vitára, másik fele alkalmasnak tartotta, egy tagtársunk tartózkodott, nem kapta meg az előterjesztés a bizottság támogatását. Azt kérem, hogy legközelebb vagy azt terjessze a Ház elé, ami a bizottságban történt, vagy pedig ne vállaljon ilyen funkciót. Rátérve a törvényjavaslat tárgyalására, azt szeretném elmondani, hogy a törvényjavaslat az előbb elhangzott és vitatható indokok alapján a kiválásra biztosított időtartam meghosszabbítását célozza. Sok félreértés van ezzel kapcsolatban, ezért szeretném elmondani, hogy a kiválás intézménye testidegen a szövetkezésben és testidegen a gazdasági társaságok működésében is. Ha tételesen megvizsgáljuk a jogi szabályozást, egyetlen furcsa precedensen kívül nem találkozunk olyan megoldással, amely a kilépés, itt a mi esetünkben a kiválás esetén lehetővé tenné a szövetkezeti üzletrész átváltását kivihető vagyonrészre. Az a bizonyos furcsa precedens pedig nem más, mint a földműves szövetkezetek és földbérlő szövetkezetek termelőszövetkezeti csoportjairól szóló 14000/1948-as számú kormányrendeletben jelzett táblás és átlagelosztású termelőszövetkezeti csoport tagjai vagyonjogi helyzetének szabályozása, mely szerint a föld és egyéb tagi vagyon a gazdasági év végén a termelőszövetkezeti csoportból elvileg kivihető volt, ami tudvalévőleg nem így működött. Indoklásként talán legerősebb, hogy ezt a magyar találmányt azóta sem, az elmúlt több mint 40 év alatt sem vette át a világon egyik szövetkezeti vagy társasági törvény sem. A kiválás nem annyira jogi, hanem inkább közgazdasági képtelenség. Hiszen az üzletrész nem a tag vagyoni, kivihető vagyonrészeként érthető, hanem a tag tőkehozzájárulását jelző, és mint ilyen, értékpapírként megjelenő hozzájárulása a gazdálkodási, vállalkozási és egyéb közös tevékenységhez. Pontosan megmutatja és magyarázza ennek az értelmét a szövetkezeti I. törvény is, a szövetkezeti üzletrész és a részjegy megkülönböztetésével. A részjegy természetben, természeténél fogva pénzben kivihető a tagsági viszony megszűnése eseteiben, az üzletrész pedig nem. Ezt a szabályozást ez a Parlament fogadta el körülbelül ugyanakkor, mint az átmeneti törvényt. Mindezek ellenére építette be a Parlament az átmeneti törvénybe - az akkori indoklás szerint egyszeri alkalommal, ideiglenesen - a kiválás testidegen intézményét, azért, hogy termelőeszközökhöz juthassanak azok a tagok, akik magángazdaságot, akik kisebb termelőegységet kívánnak kialakítani. Azért ideiglenesen és azért egyszeri jelleggel, mert a kiválás szétzilálja a szövetkezeteket, és pontosan ezért nem került bele a szövetkezeti törvénybe. Mindezeken túl addig minden rendben van, amíg a vagyon megosztása a termelést szolgálja. Amíg a tagok működőképes szervezetekben - például településenként - kezdenek új gazdálkodást, addig, amíg önálló működésre képes részlegek kezdenek külön gazdálkodást, amíg a leválasztható vagyonrésszel magángazdálkodást kezdenek a kiválók. De van ettől lényegében eltérő gyakorlat is, amit sajnos felerősít és felgyorsít, ha a kiválás intézménye meghosszabbodik, és ez egy kritikus ponton túl súlyos károkat okoz a mezőgazdaságban és az élelmiszer-ellátásban. Ezeket a káros jelentéseket három csoportba sorolhatjuk a veszélyek jellege szerint. Egyik csoport sajnos sok helyen követett gyakorlat. A tenyészállatok vágóhídra hajtása bűn, és bűnöző, aki ma erre ösztönzi az embereket. Sajnos mindennapos gyakorlat, hogy az állatokat, a tenyészállatokat a közös istállóból egyenesen a vágóhídra viszik az emberek, a termelőeszközök, állatok kivitele és azonnali némi pénzhez jutás reményében katasztrofális hatásokkal járhat. A második csoport - és ez a gyakorlat a jövőben óriási mértékben felerősödhet e törvény elfogadása esetén -, amikor a még jól működő egységeket kiszakítják az üzemből, a javát elviszik, az emberek többsége pedig ott marad a működőképtelen, az életképtelen maradékkal. Sok helyen ez a sors a nyugdíjasokra vár. A harmadik jellegzetes elkövetési módozat - ha úgy tetszik: a kiválók kiürítik a működő kapacitásokat, traktor nélkül maradnak a gépudvarok, üresen istállók, takarmány nélkül az állatok+ (Zsiros Géza közbeszól.) Tessék? (Zsiros Géza: Hány százaléka vált ki?) 4-8%-a, de ha ezt a tervezetet elfogadják, ki fog válni a többség, mert a megmaradók működőképessége veszélybe kerül. 18 traktoron marakodik 372 tsz-tag, tömegesen értéktelenednek el a működésképtelenné váló termelőeszközök. Ennek az elkövetési módnak az eredményeként pedig az aktív tagok munkahelye kerül veszélybe, és elszabadulnak az indulatok, egymással kerülnek szembe a falvak lakói. Tisztelt Országgyűlés! Önök most arról döntenek, hogy vagy nem lesz kiválás, vagy pedig mindenki viszi a szövetkezetből azt, ami még menthető. Eddig a legtöbb szövetkezetben megegyeztek. A tagok 4-8%-a vált ki. De a jogbiztonság, a rendezett viszonyok hiánya eddig is súlyos károkat okozott a mezőgazdaságban. Ezideig tucatnál is több törvény született a kárpótlás és a szövetkezetek ügyében, és most is egy tucatnál több - ha jól számoltam, 7 - törvény van e témában a Parlament napirendjén és egyre újabbak érkeznek kormánypárti képviselőktől. Mi elmondtuk, hogy ezek rossz törvények, de jobb lenne már túllenni rajtuk, mint újabb toldozással-foldozással lehetetlenné tenni a végrehajtásukat. Elviselhetetlen lenne, de ha nem vetünk ennek véget, szükséges lesz egy fix szövetkezeti napot, napirendet beiktatni a Parlament ügyrendjébe, mint ahogy azt az interpellációk tárgyalása során tettük. (12.40) A kiválásra vonatkozó törvényjavaslat megakadályozza a szövetkezetek átalakulását. A határidő meghosszabbítása esetén végrehajthatatlan a szövetkezeti átmeneti törvény és végső soron a cégbíróságok felszámolhatják a szövetkezeteket. Azt javasoljuk, hogy ezt ne engedjék meg. Tisztelt Országgyűlés! Módosító javaslatokat nyújtok be, amelyeket a részletes vitában kívánok megindokolni. A szocialisták a törvénytervezet elfogadását nem támogatják, és ezt kérjük önöktől is. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)