DR. KULIN FERENC (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kétszer is megszólíttattam. Mindenképpen el kell oszlatnom egy félreértést. Jó példa ez arra, hogy egy logikai félreértés hogyan válhat politikai félreértéssé - hiszen azon nyilatkozataim, amelyek alapján az igazságügy-miniszter úr és ezt követően Hack Péter képviselőtársam úgy értelmezte álláspontomat, miszerint én a Kormány valamiféle retorziós lépésének minősítettem volna a gazdasági visszaélésekkel kapcsolatos vizsgálatot, tehát ezek a nyilatkozataim két helyre vezethetők vissza. Egy MTI-nek adott nyilatkozatomban hangzott el az a mondat, mely szerint én a kialakult helyzetet annak egyenes következményeként értelmezem, hogy a köztársasági elnök úr nem írta alá a miniszterelnöki felterjesztést a Rádió és a Televízió elnökeinek felmentésére vonatkozóan. A másik nyilatkozatom a Magyar Televízió Híradójában hangzott el a hét végén, amely szerint én az ellenzék forgatókönyvének látszólagos sikereként értelmeztem a helyzetet - hangsúlyozom a "látszólagos" kifejezést -, másrészt pedig az ellenzék által kiprovokált fejleménynek tartottam mindazt, ami bekövetkezett. Mivel tudomásul kell vennem, hogy ezek a mondatok félreérthetők voltak, el kell mondanom azt, hogy mi bizonyítja, hogy én nem lehettem olyan helyzetben, hogy a vélekedésem félreérthető lett volna. Nem lehettem, nem voltam olyan helyzetben, hiszen azok a jelentések, jelzések, panaszok, amelyek alapján a gazdasági és pénzügyekben vizsgálat indult, elhangzottak jórészt már azon a meghallgatáson is, amely meghallgatás még a tavaszi ülésszak végén történt Hankiss Elemér és Gombár Csaba elnök urak ügyében. A legtermészetesebbnek tartottam és tartotta a bizottság, hogy azon észrevételek miatt, amelyek itt nagy összegű visszaélésekről szóltak, ezekben az ügyekben el kellett kezdeni a vizsgálatot, hiszen mindaddig, amíg ezek a vádak, panaszok nem kaptak egyértelmű értelmezést, addig fennállt és fennállhatott a Kormány felelőssége is. De ha nem lett volna a nyári meghallgatást követően kötelessége a Kormánynak egy ilyen vizsgálat megindítása, akkor egy ősz elején született kulturális bizottsági határozat nyomán is meg kellett volna kezdeni ezt a vizsgálatot, hiszen a kulturális bizottság határozata sürgette az 1 milliárd forint zárolásának feloldására vonatkozó kormányálláspont ismertetését, és a Kormány nyilvánvalóvá tette azt az álláspontját, hogy csak akkor tud előterjesztést tenni a Parlamentnek, hogyha a gazdálkodással kapcsolatos vizsgálatok megnyugtató módon zárulnak. Következésképpen fenn nem állhatott annak a lehetősége, hogy én ezeket a vizsgálatokat és ezek bármilyen fázisát összefüggésbe hozzam a kialakult helyzettel. Hogy én itt mégis kapcsolatot láttam, annak egész egyszerűen az az oka, hogy a személyi kérdések eldöntetlensége, megoldatlansága sajnálatos módon egybefonódott ezekkel a gazdasági ügyekkel és pénzügyekkel, holott nem volt szükségszerű, hogy ezek egybefonódjanak. Hiszen hogyha annak nyomán megtörtént volna a személyi kérdések megoldása, hogy a miniszterelnök úr másodízben is előterjesztette a visszahívásokra vonatkozó javaslatát, és annak nyomán, hogy a kulturális bizottság ezzel egyetértett - de folytatom: annak nyomán, hogy én a bizottság elnökeként a köztársasági elnök úrral egy olyan tervet dolgoztam ki, aminek értelmében az ellenzékkel való megállapodás eredményeként megszülethetett volna a leváltandó elnökök helyébe az új elnökök személye, ennek a megállapodásnak az elmaradása megítélésem szerint az ellenzékre, az ellenzék magatartására vezethető vissza. Következésképp az a tény, az a helyzet, hogy a nyár óta nyilvánvaló és vizsgálatot igénylő gazdasági problémák az ősz végére egybeestek egy politikai felhangokkal megtelt problémával, valóban olyan helyzet, amely helyzetért a személyi kérdések megoldásának elutasítása, illetve az ellenzék magatartása volt a felelős. Ebben az értelemben értettem és értem ma is a kialakult helyzetért az ellenzék felelősségét. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon és Dénes János részéről.)