DÉNES JÁNOS (független): Köszönöm a szót. Miniszterelnök Úr! Köszönöm imponáló válaszát. Engedje meg - a két perc nagyon szorít -, hogy ne udvariaskodjam, hanem mondhassam azt: a többpártrendszerű parlamentáris demokráciában a hatalom legfőbb letéteményese a szabadon választott képviselők testülete, az Országgyűlés, mely többségi alapon hozza határozatait, s mely határozatok a kisebbségre nézve is kötelezők. Az a beállítás, mely szerint a többség minden elképzelését előzőleg a kisebbséggel köteles volna egyeztetni, hamis és elfogadhatatlan. Miniszterelnök Úr! Egy szó a megszállás megszűntéről. Azt hiszem, hogy mérföldkő, még akkor is, ha az előzmények annyira meghatározzák, hogy ezt a mérföldkövet - hogy a megszállás effektíve megszűnt - ennyire figyelmen kívül lehet hagyni. A magam részéről végső soron a felelősség jegyében még megemlítem Baranyai Miklós hatvani képviselőtársunkat, aki egyéni körzetben választódott meg a magyar demokrata színeiben a helyi választóközösség bizalmából, és érdekes módon olyanok a viszonyaink, hogy szinte semmit sem tudunk arról, miért nem látjuk a sorainkban. Engedje meg, hogy megemlítsem még Zolomy László tragikus esetét közvetlenül kormányalakítás után a köztársasági elnök úr környezetében. Ezek olyan elgondolkodtató, kétségbeesésre okot adó jelenségek, amit annak idején a sajtó is elhallgatott, és azt hiszem, mi sem foglalkoztunk vele kellő felelősséggel. Egyébként a miniszterelnök úr válaszát elfogadom. Elfogadom annak jegyében, amivel a miniszterelnök úr is végső soron tudtomra adott, hogy személyemben megcélzott bizalom nem az én személyem bizalma megnyerését, hanem az ország bizalmának a további megnyerését jelenti. Köszönöm a szót, köszönöm miniszterelnök úr. (Taps.)