DR. MÉSZÁROS PÉTER (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Nem beszéltünk össze a miniszter úrral+ (Közbeszólások az ellenzék soraiban: Ááá, nem!) +, tehát picit magas labdának tűnt, amit az első mondatokban mondott. Valóban a helyzet az, hogy eszközeink kimerültek az elmúlt két, két és fél évben, és a helyzet valóban kritikussá vált a térségben. Gondolok itt a bevezetőben mondott hasznosítási elképzelésekre és kísérletekre. Sajnálom, hogy csak másfél hónappal ezelőtt indult el ez az aktívabb folyamat a védetté nyilvánítás ügyében a főváros, a Honvédelmi Minisztérium, egyebek bevonásával. Sajnos a főváros nem interpellálható, épp ezért ott lehetőségeim még korlátozottabbak, de igyekszem ott is megtenni, amit tudok. Talán mottóként még Sebeők János egy mondatát idézném, vagy olvasnám fel: "Tudnunk kell néha áldoznunk is a közkincsért, s nemcsak mohón sátrat verni az első fa alatt." Ez a jellemző sajnos, és az a veszély fenyeget országszerte a védett vagy védendő területeken egyaránt - városban, városon kívül -, a zöldterületek iránti egyfajta mohóság jellemzi különösen az elmúlt hónapok, elmúlt két év folyamatait, és itt is ezt a veszélyt észleltem, ezért kellett, hogy fellépjek. Még azt tenném hozzá, amit miniszter úr mondott, hogy ez a terület az IUCN I. kategóriájába kerülne, ami a fokozottan védett, a mai magyar fokozottan védett kategória fölött van eggyel, tehát olyan terület lenne, és remélhetőleg lesz is, ami még Magyarországon nincs. Konkrét válaszának abban a részében bízva, hogy március 31-ig aláírja a védetté nyilvánítás okmányát, elfogadom a válaszát, de bízom is benne, hogy ez megvalósul, mert ha nem, akkor további fázisok következnek. Köszönöm szépen. (Taps.)