DR. ÁBRAHÁM TIBOR (SZDSZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Interpellációmban egy olyan fontos problémára kívánom felhívni a figyelmet, melyre úgy gondolom, rövid időn belül megoldást kell találni. Ismeretes, hogy a hazai élelmiszer-ipari tartósítóipari üzemeink a jelenlegi versenyhelyzetben, amikor is a világpiacon kell bizonyítaniuk a magyar mezőgazdaság által megtermelt és az ipar által feldolgozott termékek versenyképességét, minden költségtényezővel, így a munkabérrel is takarékosan kell bánniuk. A régi, úgynevezett szocialista élelmiszeripar, mely nagyrészt szovjet exportra dolgozott, külön vívmánynak tekintette az egész évben történő állandó foglalkoztatottságot. Tudjuk, mit jelentett ez. A szezonon kívüli időszakban a gyáron belüli munkanélküliséget, illetve az ezzel járó munkamorálromlást. A mai átalakult, privatizált élelmiszer-ipari üzemek, hasonlóan a nyugat- európai üzemekhez, nem tudják, de nem is kívánják már finanszírozni a kampányon kívüli időszakot, amikor már nincs szükségük értelemszerűen a többletmunkaerőre. Ez a kialakuló hazai gyakorlat - annak ellenére, hogy a magyar termékek versenyképességét fokozza - súlyos gondokat vet fel a foglalkoztatás terén. Tömegesen számítani kell a jövőben az olyan munkanélküliekre, akik ugyan az év 6 hónapjában nem kapnak munkát, de nyáron, a kampány idején biztosított a vállalati rendszeres foglalkoztatásuk. A jelenlegi gyakorlat szerint a munkanélküli-segélyre való jogosultságot minden magyar állampolgár meghatározott idő alatt elveszíti. Ez az idő - mint tudjuk - jelenleg 18 hónap, illetve a jövőben a szigorítások következtében 12 hónap lesz. A probléma tehát az, hogy annak ellenére, hogy a szezonálisan foglalkoztatott munkaerő az adott naptári évben mondjuk, 4-6 hónapot dolgozik, 1-3 év alatt elveszíti a munkanélküli-segélyre való jogosultságát. Így végleg kihullik a szociális hálón. Miniszter úrhoz ezek után a következő kérdéseket teszem fel. A kormányzat, illetve a minisztérium kíván-e ezzel a problémával foglalkozni, tehát munkajogi lehetőséget teremteni ennek a speciális helyzetnek a feloldására? Amennyiben erre megoldás születik, mikorra várható ennek az új rendszernek, szabályozásnak a bevezetése? Végezetül úgy gondolom, hogy mind az államnak, mind a munkáltatónak, mind a munkavállalónak közös érdeke lenne egy olyan megoldást találni, mely munkajogilag elismerné a szezonális foglalkoztatás létjogosultságát, nem kényszerítve passzív helyzetbe a munkavállalókat a magyar munkaerőpiacon. Köszönöm a figyelmet, és várom miniszter úr válaszát. (Taps.)