KELEMEN JÓZSEF (MDF): Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzá kell ehhez a kérdéshez szólni akkor is, hogyha ilyen kevesen vagyunk. Amikor a Parlament megalakult, én nagy támogatója voltam a farmergazdaságnak mint olyannak, az MDF programjának keretén belül. Én idejekorán beláttam, hogy az nem valósul meg, nem lesz belőle semmi - nem lett belőle semmi. Azt mondom: igenis, kellenek a szövetkezetek, kellenek az újjáalakult szövetkezetek. De ha valaki részt vesz egy ilyen újjáalakuló szövetkezet gyűlésén, akkor nagyon furcsa dolgokat tapasztal. Hogyha egy új elnök kerül a pozícióba, egy új igazgató, úgymond, a régi elnök pedig leköszön, mondjuk, egy gazdaságban, és azt mondja: 60 millió forintot hagyunk hátra, adósságot - de előtte való nap a végkielégítést, a 200 ezer forintot még szeretnék fölvenni. Két nap múlva kiderül, amikor az új igazgató belenéz a kártyákba, hogy a 60 millió nem 60 millió, hanem 100 millió. Van 260 milliós vagyon - a tagsággal azt senki nem közli, hogy az nem 260 millió forint, hanem tulajdonképpen csak 160 millió, hiszen 100 millió belőle az adósság! A parasztemberek jóhiszeműek. Jóhiszeműek a törvénykezéssel szemben, mert a törvény alapvetően jóhiszeműen készül. Itt, a Parlamentben is biztosan nem azért készül egy törvény, hogy az eleve rosszhiszeműen készüljön. Úgy gondoltuk, hogy a kárpótlás mint törvény, egy jóhiszemű törvény az átalakulással kapcsolatban is. Hogyha valaki ki akar válni egy szövetkezetből, akkor azt a legtöbb helyen nagyon negatív módon kezelik: ott gátolják, ahol csak lehet, hogy ne úgy váljon ki, ne olyan vagyonrészt vigyen ki, ne azt vigye ki, ami esetleg neki is célszerű lenne. A bennmaradó tagságot - mert zöme bennmarad, ez vitathatatlan -, hogyha a régi elnök marad - márpedig, ha a gazdaság nem veszteséges, biztos a régi elnök marad - jól megvezetik: azokat az idős parasztembereket az orruknál fogva úgy vezetik, ahogy csak akarják. És mi semmi mást nem akarunk, csupán a meglévő törvényeket betartatni - de jóhiszemű törvényeket, nem pedig a rosszhiszemű törvényeket! Mert, ugye, értelmezni a törvényt, hogyha nincs mellette egy végrehajtási utasítás, lehet. Az a baj, hogyha a többséggel szemben két-három ember a maga szája íze szerint értelmezi a törvényt. Sajnos, be kell látni - én élő példákat tudnék mondani, amiket most nem fogok felsorolni, de nagyon sok képviselőtársam is tud sorolni példákat -, hogy igenis, negatív irányba fordult ez a dolog. Na most, a bíróságok, a Cégbíróság. Ha mi, kormánypárt, azt mondanánk, hogy igen, adjunk a Cégbíróságnak még 2 milliárd forintot, mert az apparátusa nem bírja el ezt a munkát, akkor az ellenzék biztos, hogy marhára tiltakozna, hogy odaadjuk a pénzt. Megvan egy ilyen, mezőgazdasági szakemberekből álló hivatal: értenek a szakmához, minden különösebb költség nélkül rálátnának ezekre a dolgokra és elősegítenék azt, hogy a Cégbírósághoz már csak olyan dolgok kerüljenek, amik a törvényességet maximálisan betartják. Úgy gondolom, nagyon kellene, igenis, nagyon nagy szükség volna rá. Akik vidéki képviselők, tudják, hogy ha Zsiros Géza javaslata bekerül elfogadásra, akkor a meglévő szövetkezeteknél, amelyek még nem alakultak át, nagyon sok ember bejelenti kiválási szándékát. (21.50) Körülbelül olyan lesz a szituáció, mint amikor a kárpótlási törvényt meghosszabbítottuk december 16-áig, s akkor tömegével jelentkeztek az emberek. Pontosan emiatt, mert kisemmizetteknek érzik magukat, és ki fognak válni abból a szövetkezetből, ahol becsapták őket, mert nagyon sok helyen becsapták őket. S úgy gondoltam, hogy ezt el kell mondani, mert hozzátartozik ez is a dologhoz. Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)