DR. ANDRÁSFALVY BERTALAN művelődési és közoktatási miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Történelmi évfordulóra hívom fel a tisztelt Ház figyelmét, mely napjaink közéleti légkörét annak minden fonákságával együtt jó irányba, mégpedig a higgadt eszmecserék irányába vezetheti. 125 évvel ezelőtt ezen a napon, tehát 1867. december 22-én fogadta el a magyar Országgyűlés a nevezetes XVII. törvénycikket, az úgynevezett emancipációs törvényt, mely mindössze két paragrafusból áll. Idézem: 1. §: "Az országnak izraelita lakosai minden polgári és politikai jogok gyakorlására az országnak keresztény lakosaival egyenlően képesítetteknek nyilváníttatnak. 2.§ Minden ezzel ellenkező törvény, szokás vagy rendelet ezennel megszüntettetik." 125 esztendő eltelte után is fontosnak tartom, hogy a tisztelt Ház és az ország közvéleménye tudja, hogy a törvényt az Országgyűlés egyhangúlag, a Felsőház pedig 4 ellenszavazattal, tehát elsöprő többséggel szavazta meg, osztozva a nemzet egyetemének szándékában. Amikor Gajzágó Simon jegyző felolvasta az egyenjogúsításra vonatkozó törvényjavaslatot, a Parlamenti Napló tanúsága szerint a javaslat mindkét pontját a Ház általános helyesléssel kíséri - idézem. A törvényjavaslatot Andrássy Gyula miniszterelnök terjesztette be, mégis a törvény elfogadása szorosan összefonódott e tárca miniszterével, Eötvös József nevével, mégpedig teljes joggal. Ő volt az az államférfi kortársai közül, aki talán a legtöbbet tette a törvény valóra váltása érdekében. Már 1840-ben elhangzott parlamenti felszólalásában, mely később külön tanulmány formájában is megjelent, ezeket mondta, idézem: "Az idő eljött, melyben a törvényhozás e szerencsétlen néposztály fölött is kiterjesztené ápoló kezeit, e jelen izenet, melyben a nép polgárosodása kívántatik, egy új bizonyítványa haladásunknak, egy új fényes tanúsága azon konzekvenciáknak, mellyel képviselői táblánk a szabadság felé halad." Erőfeszítéseink eredményeként 1849-ben már a szabadságharc kormánya benyújtotta, elfogadtatta és kihirdette 1848 júliusában a teljes körű emancipációs törvényt. Mivel ezeket a törvényeket nem fogadták el, kellett 1867-ben újra megalkotni. Ez év szeptemberében a Keresztény Zsidó Társaság összejövetelén alkalmam volt az emancipációs törvény történelmi előzményeiről részletesen szólnom, visszanyúlva a középkorig. E törvény nem szolgai másolása más országok hasonló jogalkotásának, hanem a magyar történelem, a magyar jogtörténet szerves fejlődéséből született jog, melynek megalkotóira mi utódok csak hálás tisztelettel emlékezhetünk. A nevezetes XVII. törvénycikk és elfogadásának módja ékes bizonyítéka annak, hogy befogadó nemzet, más népcsoportokat és kultúrákat integráló nép vagyunk, és az is maradunk, és nem kirekesztők. Ha jelenlegi nehézségeinken úrrá akarunk lenni, azt csak a múltból felmutatható és a jelenben megvalósuló példaadással lehet megtennünk. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)