DR. SURJÁN LÁSZLÓ népjóléti miniszter: Nagyon rövid reakciót szeretnék a nagycsaládos ügyben említeni. Örülök, hogy a képviselő úr itt van, egy kicsit talán folytatom ezt a békés hangulatot - kormánypárti képviselővel szállok vitába, nem ellenzékivel. Mondanivalóm kettős. Az egyik az, valóban a nagycsaládosok szemlélete szerint semmifajta diszkriminációt nem kell tenni, minden gyereket megfelelő módon kell támogatni, és akkor akinek több van, n-szer többet kaphat ebből a támogatásból. Kérdés azonban, hogy az ország itt tart-e, és azt hiszem, hogy a válasz egyértelműen az, hogy nem. Ha egy gyermek ellátásához 30%-ban tudunk hozzájárulni - de mondjunk 40-et -, akkor minden egyes gyermek egyfajta anyagi veszteséget jelent a családban. Most tessék megnézni a gyerekszám növekedésének függvényében a család anyagi viszonyait. Ha nem gyerekszámot, tehát nem darabszámot veszünk, hanem a statisztikai szemlélet szerint fogyasztási egységben gondolkodunk, ahol figyelembe van véve a gyerek életkora szerint a fogyasztás kisebb mértéke, ha ezenkívül még bekalkuláljuk netán azt, hogy egy családban egymásnak is adódnak holmik, következésképpen a fajlagos költség kisebb, mindezek után is az fog kiderülni, hogy a család jövedelme a lélekszám gyarapodásával rohamosan csökken. Nincsen szó tehát még valódi pozitív diszkriminációról sem, hanem egy jelentős kár mérsékléséről. Ez vonatkozik mindarra, ami itt ma elhangzott, de vonatkozik az összes többi kérdésre is, és én azt szeretném, ha a döntéshozatalnál a tisztelt Képviselőház ezt az alapvető helyzetet figyelembe venné. Köszönöm a szót, Elnök Úr. (Taps.)