DR. GERGÁTZ ELEMÉR földművelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Képviselő Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A feltett kérdésre adandó választ a Békés megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat elmúlt évi tevékenységét bemutató néhány számadattal kezdem. A vállalat eredménye 1991-ben 40,8 millió forint volt, ami az előző évben elértnek mindössze 22%-a. December 31-én a vállalatnál a foglalkoztatottak száma 1426 fő volt. Hasonló eredményt a szakágazat más, kevésbé jó adottságokkal rendelkező vállalatai 500-700 fős létszámmal értek el. A vállalat rövid lejáratú kötelezettségei az elmúlt években folyamatosan növekedtek és 1992. január 1-jén már közel 2,9 milliárd forintot tettek ki. A vállalat élére 1992. március 9-től kinevezett új igazgató, Zsiros Géza képviselő úr többek között feladatául kapta a gazdálkodás hatékonyságának javítását, a privatizáció előkészítését, a vállalati szervezet korszerűsítését. A vállalat működésének ésszerűsítése érdekében olyan intézkedések történtek, amelyek erőteljes létszám- és költségcsökkentéssel jártak. A megtett intézkedések következtében 1992. március és szeptember között 442 fővel csökkent a dolgozók létszáma. Ezek közül 223 fő fizikai, 70 szellemi dolgozó, a többi nyugdíjas. A létszámcsökkentést kényszerítő okok közül elég a terméktakarmányok iránti kereslet visszaesését említeni. Ez a Békés megyei GMV-t az eleki és a gyomaendrődi takarmánykeverő üzem leállítására kényszerítette. A vállalattól elbocsátott dolgozók közül valóban 59-en írtak alá egy levelet, melyben sérelmezik, hogy ingyenesen kapott vagyonjegyeiket a vállalat nem mindenkitől vásárolta vissza. A levélben megkérdőjelezik az elutasítás vállalati indoklását, tudniillik a nehéz pénzügyi helyzetet. Azt gondolom, nem jártak mostanában a GMV-nél. Nem értik, a vállalat mire fordította a vagyontárgyak eladásából származó jelentős bevételeit. A magyarázat egyszerű! Novemberre a vállalatnak sikerült a rövid lejáratú hitelállományát 1,3 milliárd forintra csökkentenie. A létszámcsökkentés, a felesleges vagyontárgyak, készletek értékesítése mind olyan intézkedések voltak, amelyek a működőképesség megőrzése, többek közt a megmaradó dolgozók érdekében történtek. Amint a levélből kitűnik, az aláírók tisztában vannak azzal, hogy a vagyonjegyek kérdésében az ÁVÜ illetékes dönteni. Ez így van és az ügyet kedvezően befolyásolja a vállalat privatizációs elképzelését tárgyaló privatizációs koordinációs bizottság 1992. november 11-én kelt állásfoglalása. Eszerint az 1992. évi LIV. törvény vagyonvédelmi előírásainak betartásával meg lehet kezdeni a kijelölt vagyontárgyak értékesítését. Az ebből származó bevételt a vállalat hiteleinek törlesztésére, kötelezettségeinek teljesítésére, vagyonjegyek visszavásárlására kell fordítani. Az ÁVÜ-től kapott tájékoztatás alapján elmondom, hogy az ÁVÜ illetékes igazgatója javaslatot tett dr. Szabó Tamás miniszter úrnak a vagyonjegy-visszavásárlás meggyorsítására. A javaslat lényege: a vállalat újabb hitelt vehet fel a vagyonjegyek visszafizetésére. A hitelfelvételhez az ÁVÜ garanciát vállal. Itt kívánom megjegyezni, hogy ez ügyben a legilletékesebb a vállalat. Az előbb említett bevételek részben fedezetet nyújtanak a vagyonjegyek visszavásárlására, így annak nincs akadálya. A vállalattól kapott információink szerint az 1989-ben kibocsátott vagyonjegyek visszavásárlását a közeli napokban megkezdik és 1993. január közepére biztosan befejezik. Tisztelt Képviselő Asszony! Az ÁVÜ a vállalatnál vizsgálatot folytat. Ennek lezárására várt az FM privatizációs főosztálya, akik a válasz elkészítését feladatul kapták. Kérem, tolmácsolja az önt felkereső volt GMV-s dolgozóknak, hogy bár írásban nem értesítettük őket, és itt a FM illetékes főosztálya kétségkívül hibázott, megkapták érte a "dicséretet", de a dolgozók ügyében már intézkedtünk. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)