DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Miniszter Urak! Köszönöm a választ, hogy megkíséreltek valamit tenni, és hogy talán már nem rekviemnek kell nevezni a további menetet, valami halvány remény látszik. Szabó miniszter úr persze most nem is tehetett mást, mint rendkívül bizonytalanul fogalmazott, hogyha mindez igaz, akkor jóra fordul. Itt, sajnos, egy alig vagy nagyon nehezen visszafordítható folyamatról van szó, és itt nem nagyon van már idő, hogy úgy mondjam, a végső órában vagyunk, hiszen alig tíz nap múlva bekövetkezik a tragikus helyzet: bezár a rendelő, az orvosokat szélnek eresztik, és a munkában megfáradt, megbetegedett munkások és nyugdíjasok ezrei maradnak ellátatlanul. Éppen ezért számomra és az érintettek számára - a biztató kezdet ellenére - még nem megnyugtató a helyzet, úgy vélem, hogy ebben a súlyos esetben az lenne a helyes, ha parlamenti ellenőrzés alatt maradna még egy rövid ideig, legalább a megoldás küszöbéig a helyzet, és talán még a miniszter uraknak is ez lenne a kedvező, hogy most nem fogadná el a Parlament, ameddig legalább néhány hétig, január végéig nem látjuk, hogy valóban jó irányba fordulnak-e a dolgok, valóban megmenthető-e és ez a mintegy tízezer ember nem fog rendkívül csalódottan esetleg meggondolatlan lépésekhez fordulni. Úgy látom, hogy az ügy kedvező megoldása érdekében nem lenne célszerű, erre kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy most ne fogadjuk el ezt a választ - a magam részéről nem fogadom el -, hanem várjuk meg januárban az ügy kedvező megoldásáról a miniszter urak írásos válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.) (15.20)