DR. KÁTAY ZOLTÁN, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, Elnök Úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Amint elnök úr ezt jelezte, a most tárgyalt, a Kormány által 8858-as szám alatt a nyugellátások, baleseti ellátások és egyéb ellátások emeléséről, illetőleg kiegészítéséről szóló országgyűlési határozat szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságának többségi előadójaként köszönthetem önöket, és elnézést kérek, ha mondandóm összefoglaltabb, talán kicsit hosszabb, de hatoldalas jegyzetemből következően semmiképp nem olyan hosszú, mint hét előterjesztés lesz. Egy gondolat, amely a többségből kikívánkozik. A gondot, amely úgy hangzik, hogy az elmúlt heteket amennyiben figyelembe vesszük, és nem számítjuk ide a Parlament nyári szünetét, akkor valahol félúton vagyunk. Surján miniszter úr említette a múlt évi LXXXIV-es törvényünket, tehát a tb. költségvetési törvényt. Én a profiltisztítás szempontjából ide teszem még a nagy költségvetési törvényt. Feltétlenül ide kell tennem a foglalkoztatáspolitikai törvény továbbfejlesztését, és nem szabad semmiképpen elfelejtkeznem a szociális törvényről, hiszen ez 73%-kal emeli a szociális ellátásokat, amelyekhez még az önkormányzatok hozzátehetnek. No, ez tehát a legrövidebb múlt, ez van a hátunk mögött. A későbbiekben előttünk van még - és erről kevés szó esik - az országgyűlési határozat az egyéb szociálpolitikai feladatokról, most pedig a múlt héten már elkezdtük a társadalombiztosítási törvény módosítását, a társadalombiztosítási önkormányzati képviselők választásáról szóló, a családi pótlékról szóló és ma negyedikként ezen törvény, a nyugdíjról szóló országgyűlési határozat tárgyalását. Félidő ez tehát, olyan félidő, amelyben mi, a többség a szociális piacgazdaság mindkét elemét fontosnak tartva ma úgy érezzük, hogy a magyar Parlamentnek ismét egy szociális kérdésekkel foglalkozó, meghatározó napja lesz, nagyon remélem, abban a konszenzuskeresés reményében, amelyet Surján miniszter út itt említett. Feladatom kettős. Egyrészt a szokott: annak bejelentése, hogy a bizottság folyó év január 27-i bizottsági ülésén többségében ezen beterjesztést általános vitára alkalmasnak tartotta. Jelzem, hogy a kérdésben, hogy a két változat közül melyik mellett teszi le a voksát, a bizottság még nem döntött, és nem is biztos, hogy ez a bizottság dolga. Feltétlenül jeleznem kell a bizottság azon véleményét - és ezzel minden bizonnyal mind a miniszter úr, mind a tisztelt házbizottság egyet fog érteni - , hogy a dolgok összefüggésére tekintettel feltétlenül szükséges az együttes vitatás mellett, hogy érdemi határozathozatalra előbb kerüljön sor az 1975. évi II. törvény módosítása kapcsán, mert amíg ki nem derül, hogy ott milyen módosítványokat fogadunk el, addig ezen országgyűlési határozat végszavazására értelemszerűen nem kerülhet sor. A szavazási arányokról kell beszámolnom. A bizottság jelen lévő tagjai közül kilencen mutatták fel - idézőjelesen - a "zöld lapot", öten a "nem lapot", s egyen a "sárga lappal" tartózkodtak. A kisebbségi véleményről majd később és alapvetően nem én, hiszen a dolgom: megindokolni a többségnek az álláspontját, ami alapvetően két dologra vezethető vissza: ami az ülésen elhangzott, illetőleg amit már előtte is tudtunk, és azokra az anyagokra, amelyekről részben miniszter úr tett említést, részben pedig - engedelmével elnök úr és a tisztelt Ház - még később én magam is utalni szeretnék. (16.30) Miért igen tehát a válasz, miért alkalmas az általános vitára? Mondhatnék egy nagyon pragmatikus érvet. Ez az érv az, hogy mert ha nem fogadjuk el ezt az országgyűlési határozatot, mégpedig nem kellő időben, akkor több mint 2,8 millió nyugdíjas nem kap nyugdíjemelést. Mondhatnék egy másik pragmatikus indokot, ami a meggyőződésünk, hogy azért, mert ez az előterjesztés jó, szakmailag megalapozott, választási lehetőséget és adott esetben akár ezek ötvözetét is tartalmazza. Más miatt is jó azonban ez az előterjesztés. Hadd legyen ez az első tartalmi indok. Kevesen tudják, hogy a magyar GDP egyharmada a tágan vett - és igen, mi ezt így értelmezzük, a tágan vett - szociálpolitikára fordítódik. Ebből 100 milliárd a társadalombiztosítás hozzájárulása a nyugdíjakhoz, és jön még mintegy 20 milliárd más forrásból, az 360, azaz 360 milliárd, kedves képviselőtársaim. Csak emlékeztetőül a tényt és a számot, hogy 1989-ben ez az összeg 150, azaz 150 milliárd volt. Mégis a kétkedés hangja, ami ennek kapcsán már a múlt héten is felmerült több szempontból. Az egyik szempont ugye az volt, hogy hát itt 43 milliárd többlet van, de hát ebből csak - ahogy miniszter úr említette, ebből csak - 30 milliárd - 30,3 milliárd -, ami egy idei többlet. Hát akkor ezek szerint hogy igaz ez az egész számsor? Úgy igaz, hogy aki 1992 szeptemberében kapott 6,5%-os emelést, aminek 20 milliárd a kihatása, ebből 1992-ben csak 7 milliárdot élt fel, és 13 milliárd most kerül kifizetésre. Úgy igaz, hogy egy nyugdíjemelést aszerint kell megnézni, hogy a tárgyévben mennyit kap a nyugdíjas. Tudom, és várom - mert elhangzott a sajtó hasábjain - azt az ellenérvet, hogy kérem, mi nem 14%-ot emelünk, hanem - mondjuk - 9,6%-ot, tehát mintegy 10%-ot. Kérem, ez egészen egyszerűen nem igaz. Előttem az OTF gazdasági főosztályának - minden képviselőtársamnak ajánlom figyelmébe, tehát - segédanyaga, amire még, engedelmével elnök úr, egy-két esetben szükség esetén fogok utalni. Akár az A-, akár a B-variációban vegyünk egy nagyon egyszerű példát. Az A-variáció esetén, ha valakinek volt +92 - mondjuk - júliusában a nyugdíja 10 000 forint, az a 6,5%-kal számára lett 10 650 forint. A 9%-kal márciusban - mert ugye, ez az A-variáció, ahogy miniszter úr említette a 9 és 5%-os megosztást - ez 11 609, innentől kezdve ezt kapja augusztusig, majd szeptembertől 12 190-et. Annak a nyugdíjasnak tehát, aki +92 január hónapban 10 000-et kapott, +93-ban így emelkedik; és a két summaszám: 1992-ben 122 600, 1993-ban 139714, amely legalábbis azon algebra szerint, amelyet mi közösen tanultunk az iskolában, akárhogy is számolom, 14%. Csak jelzem, hogy ugyanez az anyag egész pontosan ezt a variációt, ezt az eredményt kimutatja az úgynevezett B-variánsra is. Mindenkinek ajánlom figyelmébe, képviselő hölgyek és urak, aki nem jutott volna hozzá, hogy mielőtt ez ellen szól, a szociális bizottságban megtekintheti, sőt értelemszerűen lefotózva meg is kaphatja, következésként olvassuk el a háttéranyagokat, és akkor a háttérben nem hangzanak el talán kellő ismeret hiányán alapuló, vagy politikai rossz szándékból költött, vagy kimondott vélemények. A következő, amit egyszerűen tudomásul kell venni, egy értelmezési vita. Egy értelmezési vita a tavaly megkötött, a Kormány és az Érdekegyeztető Tanács - november 20-21-i megállapodásáról. Hát szerintem ez a mondat - idézem, egyetlenegy mondatról van szó -, hogy a nyugdíjak 1993. évi átlagos emelésének mértéke 14%, ez azt jelenti, hogy én ebben az évben, ha összeteszem a nyugdíjszelvényeimet, és 12-t összeadok - remélem, 12-t, mert időben fogadjuk el, és nem pótlólagos kifizetés lesz -, akkor az 14%-kal több, mint az előző évben. Elhangzik még valami, amire érdemes utalni, amit az első olyan ember, aki költségvetést csinált - én pedig csináltam, na nem nagy helyen, de mielőtt bárki rám fogja, hogy Érdekegyeztető Tanács-ellenes vagyok, szakszervezeti jogsegélyszolgálatban sokáig költségvetést -, az tudja, hogy ha egy dolgozómnak van 10000 forint bére, és van 12000 forint béremelési lehetőségem, ha én azt úgy osztom el számára - és ez szól az ellen, ami esetleg fölmerülne, hogy menjünk január 1-ig vissza - akkor neki év végén is lesz havi 1000 forinttal több. Ha viszont én az utolsó négy hónapra osztom el neki, akkor neki a 10 000 forintos nyugdíjából nem 11000 forintos, hanem 13 000 forintos nyugdíja lesz, aminél a következő évi emelésnél - bizony már kedves képviselőtársaim, azt hiszem, mindenki ki tudja számolni, hogy - 13 000 forintnak több az X%-a, mint 11 000-nek, tehát igenis számít. A következő, ami itt előzetesekben elhangzott, hogy hitszegők vagyunk, hiszen azt ugyan mondtuk, hogy március 1., meg szeptember 1., de hát mondtuk azt is, hogy a nettó átlagkeresetek kiáramlásának megfelelően, és itt a Kormány az Érdekegyeztető Tanáccsal a 14%-ban állapodott meg és nem a 16-ban. Hát akkor azért egy-két dolgot. Először is: az első tervezet 11,2%-kal számolt. Másodszor: a második tervezet, és már hivatalos anyag, 12,3%-kal számolt. Ebből lett a 14%. Ez az, amire jelenleg futja. Megegyezik-e az 1993. évi nettó átlagkeresetek kiáramlásával, lehet ugye e tekintetben szólni, hogy most a jogszabály egy 20%-os eltérés lehetőségét akarja megadni? A helyes válasz - kedves képviselő hölgyeim és uraim -, hogyha csak valaki Dodonáról nem ücsörög itt közöttünk, akkor ezt egészen pontosan számtalan sok okból nem tudja megmondani. Csak egy-két dolog. Egyrészt tényleg szakmailag is egy vitatott kérdés, hogy mennyi is lesz a nettó jövedelemkiáramlás. Másrészt elérkeztünk a piacgazdaság azon szintjére - kevesen tudják -, ahol minden harmadik munkavállaló már a magánszférában dolgozik. Harmadrészt: valamennyien tudjuk, történt egy bérfelszabadítás is a Kormány részéről, aminek nemcsak béremelkedési, hanem ennél sokkal összetettebb hatása van. Következésképpen inkább talán közösen gondolkodjunk abban, hogy itt jó év-e az, hogy a tárgyévit saccoljuk meg előre, elnézést a nem éppen irodalmi kifejezésért. Elgondolkodtató, hogy az elmúlt évire menjünk vissza, elgondolkodtató, hogy a bruttónak egy más módú elszámolásával gondolkodjunk, vagy akárkinek bármilyen más jó ötlete van, ezt mondja, de tudja, hogy ez a feltehetően tervezett és remélt nettó 16%, kérem, nem Magyarország aktív lakosságának a várható és esetleges keresetkiáramlása, hanem csak az aktívaké. Tehát nincsenek benne a munkanélküli-segélyen lévők. (16.40) Ha ezekkel együtt nézem, akkor viszont ez csak 11,2%, amit viszont az előterjesztés régen meghaladt. Ami az emelés mértékét és két variációját érinti, engedjék meg - tekintettel arra, hogy erről részletesen szólt miniszter úr, és ezzel egyetértünk mi, a többségben lévők -, hogy erről ne beszéljek, beszéljek azonban valamiről, amiről sokan. Például a mai nap épp egy, a frakcióban lévő képviselőtársam keresett meg, hogy hogy is van az, hogy ez az előterjesztés csak azoknak akar juttatni, akik tavaly mentek nyugdíjba, illetőleg az egyes belső tartalmánál már számít a február 28. és így tovább. Kérem, úgy, hogy ha mi elfogadjuk a +75. évi II-es módosítását - és ezt ez a háttéranyag szintén tartalmazza -, az a következőt jelenti, csak három példát mondok. Ha valaki ugyanazzal a bérrel elment nyugdíjba +92. december 31. napjával, az kapott egy nyugdíjat, vegyük ezt 100%-nak. Ha január 1-jével, akkor 111,7%- ot kap. Ha mondjuk, június 30-cal, akkor 115,1-et és ez egészen majdnem 118- ig, 117,9%-ig megy fel, tehát magyarul: minden alapot nélkülöz, hogy azok, akik ez évben mennek nyugdíjba, rosszabbul járnak, sőt a számok tükrében - mint látható - jobban is tudnak járni. Végezetül: természetesen voltak ellenzéki vélemények is, ezeknek az ismertetése nem az én dolgom, majd elhangzik az ellenzék részéről, hogy a +75. évi II-es - tehát nem is az a törvényanyag, amivel összefügg - rossz és értelmezhetetlen. Ez egy elég régi törvény, amit mi igen nagy konszenzussal - én emlékszem arra, amikor a Ház majdnem 100%-kal fogadta el - próbáltuk értelmezhetővé tenni. Következésképpen nem értem és nem értjük ezt a kifogást, mint ahogy nem tartjuk valósnak, hogy itt nincs meg a 14%, mint ahogy az örökzöld témákat: a korrekció hiányát vagy az olyan kérdéseket, hogy ki jár jobban és ki jár rosszabbul, szakmailag látványosan ki lehet fejteni, de egy részletes vitában szakmailag meg is lehet cáfolni. Mégsem félek én ettől, hiszen mind az ellenzéki képviselők igen nagy jóindulattal közölték, hogy de majd módosító indítványukkal helyreteszik ezt a kormány-előterjesztést is, mind Bod Péter úr, a Nyugdíjbiztosítási Felügyelőbizottság elnöke közölte, hogy van pozitív álláspontjuk, adott esetben egy B-variánsnak egy kicsit az A- variánssal lévő megoldási módozatával, továbbá ma volt szerencsém a Nyugdíjas Kamara ügyvivőjével, Mihalkovics Ervin úrral tárgyalni és kiderült, hogy a Nyugdíjas Kamara sem ellenzi ezt a kérdéskört. Ezekután én azt hiszem, hogy nekünk érteni és értetni kell. Én most eltekintek attól, de nagyon őszintén hiszem, senki sem fog rákényszeríteni, hogy konkrét számokat mondjak, senki sem fogja rákényszeríteni a kormánypárti többséget, hogy cáfolja azt az elterjedt s szándékosan sugallt - és valójában szociális bizonytalanságot ez okoz - híresztelést, mely szerint a Kormány szociálisan érzéketlen, mely szerint a Kormány nem törődik a nyugdíjasokkal, mely szerint a nyugdíjasok a legelszegényedettebb réteg, kérem, nem igaz! Az első évben, amikor rajtunk múlott, mi 25%-ot emeltünk, a második évben, amikor rajtunk múlott, 19,5%-ot emeltünk, most 14-et szeretnénk legalább emelni, és ha valaki ezt összeveti az inflációval, akkor rájön, hogy ez az olló hogy szűkül, és ha most minden egyéb nélkül, de én úgy összevetem, mert ez olyan, mint a katonaévek, képviselőtársaim! Ez olyan, hogy ami távol van, az szépnek tűnik! De hát akkor vegyük már elő a tényeket. +75-ös társadalombiztosítási törvény! Én ahogy nézem és olvasom, mondjuk +75-től +83- ig az infláció elindult a 2,1-től egészen 7,4-ig, de volt, hogy +79-ben 8,9-ig ment, miközben a nyugdíjemelés 2%, minimum 70 forint volt. Ezt a számsort lehetne folytatni, de nem folytatom, tiszteletben tartván elnök úr és a tisztelt Ház idejét, arra kérek mindenkit, ellenzékit, kormánypártit, hogy félretéve a szociális demagógiát, érvekkel, tényekkel, jóindulattal, az állampolgárok, itt adott esetben a nyugdíjasok iránti felelősségérzettel, ne pártpolitikai indokokból, hanem azok érdekéből szóljanak, akik minket ideküldtek. Köszönöm a türelmüket! (Taps a jobb oldalon.)