DR. CSEHÁK JUDIT, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság kisebbségi véleményének előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nagy figyelemmel hallgattam Kátay képviselő úr előadását a szociális bizottság üléséről és többségi állásfoglalásáról. Annál is inkább, mert bizottságunk ülésén a kormánypárti képviselők közül senki nem szólt hozzá ehhez az előterjesztéshez. (Derültség a bal oldalon.) Képviselőtársam tehát nyilván nemcsak az én érveimet próbálta kitalálni és megelőlegezni, hanem gondolatolvasó kormánypárti képviselőtársai véleményét illetően is. Nem feladatom azonban itt az előadóval vitába bocsátkozni, nagyon szikáran azt az 5 pontot szeretném elmondani, ami indokolná a mi állásfoglalásunkat. Egy pontban azonban egy kicsit részletesebben mégis arra kényszerülök, hogy megvilágítsam azt a számmisztikát, amit Kátay képviselő úr a 16% tekintetében elénk tárt. A legelső és legnyomósabb indokunk, ellenzéki képviselőknek, az elutasításra az volt, hogy a Kormány nem tartja be a javasolt nyugdíjemelés mértékével azt a jelenleg még érvényben levő társadalombiztosítási II-es törvény hatályon kívül nem helyezett passzusából származó kötelezettségét, mely szerint a tervezett évi keresetnövekedés mértékének megfelelő összeggel, átlagos összeggel kell emelni a nyugdíjakat. Emlékeztetném tisztelt képviselőtársaimat, hogy tavaly is ebben a bizottságban ültünk és tavaly is ennek a Parlamentnek voltunk a tagjai. Tavaly úgy értelmeztük az éves átlagos nyugdíjemelés kötelezettségét, a 19,5%-ot, hogy annak 1992 minden egyes hónapjára 19,5%-os emelkedést kellett kitennie. Erre elegendő volt az a majdnem 50 milliárd forint, amit tavaly 3 alkalommal használt fel a Kormány, 3 alkalommal hagyott jóvá a Parlament. Kétségtelen, hogyha szeptemberben emelünk nyugdíjat, annak van áthúzódó hatása is. De attól ez még az elmúlt év tekintetében nem lesz más, csak 19,5%, amit az 1992. évi társadalombiztosítási törvény jóváhagyott. A törvény azt írja elő, és nem lehet másként értelmezni, mint erre az évre tervezett 16%-os keresetnövekedésnek megfelelő átlagos összeggel kell emelni a nyugdíjakat. Mi tehát úgy gondoljuk, hogy 1993-ban, januártól decemberig az átlagos nyugdíjemelésnek ki kell tennie ezt a 16%-ot, ami a nyugdíjak elmúlt év végi záróállományát tekintve - ami majdnem 300 milliárd forint volt - nem kevesebbet, mint 48 milliárd forint nyugdíjemelési összeget igényelne a jelenleg rendelkezésre álló 30,5 milliárd helyett. Nekünk, ellenzékieknek - feltehetően a nyugdíjasoknak is, tisztelt képviselőtársaim - hiányzik tehát 18 milliárd forint a törvényben előírt nyugdíjemelésből. Ez az elutasítás legfőbb indoka. Sokféleképpen lehet értelmezni és átértelmezni a törvényt, erre az előterjesztők is, szakemberek is és kormánypárti képviselőtársaink is tettek néhány kísérletet, azonban az lett volna a becsületesebb - ha nem akarja a Kormány a tavalyi adott szavát betartani -, ha ennek megfelelően módosítja a törvényt. (16.50) Ez világos és érthető. Kétségtelen, hogy kellemetlen, kínos következményekkel jár. Választani kellett volna azonban a két rossz közül. Én a becsületes szembenézést a tényekkel tartottam volna jobb megoldásnak. Másodszor nem támogattuk ezt a javaslatot azért sem, mert nemcsak a 16%-ot nem éri el ez a nyugdíjemelés, hanem ha a 300 milliárdos záróállományt nézzük, akkor tulajdonképpen 10%-os havi átlagos nyugdíjemelésnek felel meg. Nem teszi ki a 14%-os havi összeget sem. Tehát nem felel meg az Érdekegyeztető Tanácsban elfogadott megállapodásnak. Ott ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, a jegyzőkönyv szerint nem volt szó arról, hogy az elmúlt év szeptemberi nyugdíjemelés áthúzódó hatását is hozzá fogják adni az idei 10%-hoz és így fogja ez kitenni a 14-et. Harmadszor. Elfogadhatatlan számunkra a javaslat azért is, mert a márciusi és a szeptemberi intézkedés csak átlagos nyugdíjemelést tesz lehetővé, nem tartalmaz korrekciós intézkedést, nem kívánja figyelembe venni a nyugdíjazás időpontját, az elértéktelenedett nyugdíjakat és a szolgálati idő hosszát sem. Tehát nemcsak a nyugdíjemelés mértékét kifogásoljuk, hanem a nyugdíjemelés módjára tett javaslatot is. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a nyugdíjemelés csak márciustól lenne esedékes, és nem - a tavalyihoz hasonlóan - 1993. január 1-jétől visszamenőlegesen. A nyugdíjasok ugyanis erre számítanak, minthogy az áfa- emelés is januártól volt esedékes, és így a nyugdíjasok - még ha januártól visszamenőleges is lesz ez a nyugdíjintézkedés - az áfa, a kenyér- és tejár emelését megelőlegezik a tisztelt Kormánynak és a társadalombiztosításnak. Ezért tehát mi úgy gondoljuk, hogy januártól visszamenőleges kell hogy legyen az intézkedés. És végül: nem értünk egyet az intézkedéssel és a javaslattal azért sem, mert a Kormány az elénk beterjesztett társadalombiztosítási II-es törvényben a javasolt szövegben nem tesz egy egyértelmű szövegmódosító javaslatot. A vita tehát a mi mennyiről, a mihez képest, milyen évi keresetekhez, milyen átlagokhoz, kinek a keresetéhez képest, melyik hónapra szóló átlagos emelés ügyében tovább folytatódik; és nem a szociális demagógok teremtenek bizonytalanságot, hanem a tényeket nehezen bevalló, szakszerűtlen előterjesztések. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)