DR. MONOSTORI ENDRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 44. �-ának módosításával ez a Parlament egy évvel ezelőtt rögzítette, hogy a nyugdíjak évenkénti emelése a várható nettó átlagkereset-növekedésnek megfelelő mértékben történik. Hangsúlyozni szeretném, hogy ha ez az elv, illetve a törvényhely maradéktalanul alkalmazásra kerülne, márpedig egy törvényt elsősorban nekünk, képviselőknek kötelességünk érvényre juttatni, szóval, ha ez megvalósulna is, a kétkulcsos áfa bevezetése, továbbá az infláció mértéke miatt sem tudnánk garantálni teljes mértékben a nyugdíjak értékállandóságát. Sajnos az előbb hivatkozott törvényi rendelkezés megvalósítása eddig nem történt meg, sőt a Kormány előttünk fekvő javaslata alapján úgy tűnik, ezek után még kevésbé fog megtörténni. Szeretném néhány oldalról megvilágítani, illetve felhívni a figyelmet arra, hogy az évenkénti nyugdíjemelést szabályozó rendelkezések miért pontatlanok, és kötelező erejük alól miért lehet kibúvókat keresni és találni? Először is: a törvény kimondja, hogy a nyugdíjemelésben érintettek körét az Országgyűlés határozza meg. Ez a törvényi kitétel eleve azt jelenti, hogy ha a Kormány parlamenti többsége úgy dönt, hogy csak a nyugdíjasok egy szűkebb körét részesíti a fenti évenkénti nyugdíjemelésben, mondjuk a minimális nyugdíj szintjén levőket, akkor a Kormány máris eleget tett a törvény rendelkezéseinek, holott valójában a nyugdíjasok többsége kimaradt az évi nyugdíjemelésből. Másodszor: a szabályozás másik nagy hibája, hogy nem rögzíti tételesen a nyugdíjemelés időpontját. Így válik lehetővé a nyugdíjemelés több ütemben történő megvalósítása, illetve az ezzel történő variáció, amely kihat a nyugdíjemelés éves átlagára. Az előttünk fekvő tervezetben a Kormány is két ütemben kívánja a nyugdíjak emelését végrehajtani. Az első ütemben március 1- jén, mint láttuk és hallottuk, a másodikban szeptember 1-jén. A konkrét esetben ez azt jelenti, hogy előirányzott 14%-os nyugdíjemelésből márciusban 9 vagy 10, illetve szeptemberben 5 vagy 4% realizálódik. Mindkét esetben a tényleges emelés éves átlaga nemhogy 14%, hanem még a 10%-ot sem éri el. Nem mindegy tehát, hogy a nyugdíjemelés az év melyik hónapjában történik. Ezzel kapcsolatban egyébként nekem nagyon tetszett egyik képviselőtársunk következtetése, illetve példája, mégpedig az, hogy ha mondjuk a 14%-os emelés csak az év végén, december 31-én történne, akkor a nyugdíjasok erre az évre semmiféle emelést nem kaptak volna, noha a törvény szerint az emelés ebben az évben megtörtént volna. Harmadszor: mint tudjuk, a Kormány az Érdekegyeztető Tanáccsal annak ellenére állapodott meg 14%-os emelésben, hogy az évi minimálbér-emelkedést saját előterjesztésében is 16%-ban jelölte meg. Ez a megegyezés tehát törvényellenes, ellenkezik a felszólalásom elején hivatkozott törvénnyel. Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy az Érdekegyeztető Tanács milyen jogon, milyen felhatalmazás alapján mondott le a nyugdíjasokat megillető, törvényben rögzített 16%-os emelést biztosító jogról? Attól tartok, erre nem volt felhatalmazása. Egyrészt, mert törvénysértő megállapodást kötött a Kormánnyal, másrészt, mert ebben a meggyőződésemben megerősítenek a megállapodás és a kormány-előterjesztés ellen tiltakozó levelek, amelyeket a nyugdíjasszervezetek hozzám és más képviselőkhöz írtak. Nagyon csodálkoztam egyébként Kátay Zoltán előadásán, miszerint a Nyugdíjasok Egyesülete és a Nyugdíjas Kamara helyeselte vagy legalábbis elfogadta a kormány- előterjesztést. Én a leveleikből, és azt hiszem, a többi képviselőtársam is a megkapott levelekből egészen másképp értesültünk az ő álláspontjukról. Nagyon érdekes volt egyébként az az eszmefuttatás is, hogy végül is a 14%- ban történő megállapodás egy eredmény, ugyanis a Kormány 12% körüli emelést tervezett, és a tárgyalásokon ezzel indított, de, mint ahogy Kátay Zoltán mondta, végül is 14%-ra futotta. Hát nem tudom, ha 14%-ra futotta, akkor mért 12%-ot javasolt a tárgyalások elején? Szeretném még elmondani azt - negyedszer -, hogy néhány hete Szigeti György képviselőtársam rámutatott, amire felszólalásom elején hivatkoztam, hogy tudniillik a 16%-os minimálbér-emelkedés esetén a 14%-os nyugdíjemelés, ami már tudjuk, csak kilenc-egynéhány %-ot fog jelenteni, törvénysértő. Úgy látszik, figyelmeztetése termékeny talajra hullott, az előttünk levő törvénymódosító javaslatban a Kormány gondoskodik arról, hogy törvénysértés ne forduljon elő. Ennek szépséghibája csupán az, hogy a javaslat nem a nyugdíjakat kívánja a törvény által előírt szintre emelni, hanem a törvényt kívánja módosítani úgy, hogy a nyugdíj-biztosítási alap hiánya esetén az Országgyűlés a naptári évben esedékes emelés mértékét, illetve összegét legfeljebb 20%-kal csökkentheti. Ugye, milyen egyszerű? Törvénysértés a továbbiakban akkor sem lesz, ha 16% helyett 14%-os az emelés, s ez is két ütemben történik év közben, ami éves átlagban - mint említettem - 10%-ot sem jelent. Ha ezt a képviselők megszavazzák, törvénysértés nem lesz, minden a legnagyobb rendben van. Vagy talán mégsem? Tisztelt Ház! Erről a nyugdíjemelésről régi szólás jutott az eszembe: a négy evangélista a következő három: Máté és Márk. Tisztelt Képviselőtársaim! Sem az SZDSZ-frakció, sem én magam egy ilyen eljárást nem tudunk támogatni, a szükséges módosító indítványokat előterjesztettük. Kérem képviselőtársaimat, elsősorban a kormánypártok képviselőit, gondolkodjanak el az elmondottakról és támogassák a nyugdíjak törvényes emelésére irányuló indítványainkat. Köszönöm. (Taps.)