KAPITÁNY FERENC (FKgP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A nyugellátások, baleseti ellátások és egyéb ellátások emeléséről és kiegészítéséről szóló, 8858-as számú országgyűlési határozati javaslat már több mint időszerű. A napirend tárgyalását és a döntést annak ellenére, hogy a Kormány és az Érdekegyeztető Tanács ülésén már a lényeges kérdésekben kompromiszszumos megállapodás született, felfokozott várakozás előzi meg. A nyugdíjasok tábora megelégedéssel fogadta a korábbi országgyűlési határozatot, miszerint a nyugdíjemelés lépést kíván tartani az inflációval, és ezért erre az évre is mintegy 16%-os emelkedést irányzott elő. Éppen ezért megdöbbenéssel hallották, hogy ez a parlamenti döntés ma már csak 14%-ban realizálódik. A nyugdíjasok kamarája érzékenyen reagált erre. Jogos az észrevétel: ilyen csökkenésnek nem szabadna bekövetkezni. Teljesen jogos az az igény is, hogy folytatni kell a régi nyugdíjak értékvesztésének legalább részleges kompenzálását. Valamennyiünk által világosan látott tény, hogy a költségvetés forrásoldala bevételeinek elmaradása a nagyfokú járuléktartozások miatt, ami már a 100 milliárdot megközelíti, nehézzé teszi a kifizetéseket. Ezt a körülményt fokozza az is, hogy elmaradt a társadalombiztosítás múlt évben esedékes 100 milliárdos vagyonjuttatása. Ezért annak elmaradt éves hozama sem segíthet a megoldásban. Így a szükséges alapokat a költségvetés ésszerű megtakarításaiból kell nagy részben előteremtenünk. Meglátásunk szerint el kell érnünk, hogy ne az állami költségvetés háttérbiztosítása adja az egyedüli megoldást. Azon vagyunk, és személy szerint én is azon fáradozom, hogy az ésszerűség messzemenő figyelembevételével ezek a rejtett tartalékok felszínre kerülhessenek. Jobban megközelítve magát a határozati javaslatot, elmondhatjuk, hogy a Kormány által előterjesztett javaslat az 1993. március 1-jei és 1993. szeptembe 1-jei emelés A- és B-változatáról, a mellékletekkel együtt korrekt módon tartalmazza és bemutatja a már elfogadott törvények között az elképzelhető változásokat. Természetesen számtalan módon elosztható a rendelkezésre álló keretösszeg, de az több úgysem lehetne, legfeljebb a nyugdíjasok közötti átcsoportosítás más-más vitatható módját eredményezné. Már az elején rögzíteni kell, hogy összességében a B-változat elfogadását javasoljuk. Ez azt jelenti, hogy március 1-től 10%, szeptember 1-től 4% az emelés. Fel lehetne vetni, hogy a társadalombiztosítás pénzügyi helyzetétől függően legyen mód arra, hogy a legalacsonyabb összegű nyugdíjasok részére 1993. év decemberi egyszeri kifizetésre egy keretösszeg kerüljön megállapításra. Erre a kérdésre a társadalombiztosítási alapok 1992. évi költségvetése teljesítésének megtárgyalása során kellene visszatérnünk. Néhány gondolattal szeretnék rátérni a közvéleményben megjelenő egyes véleményekre is. Az előterjesztés mellékletein bemutatásra került, hogy ez a Kormány, illetve ez a Parlament milyen intézkedéseket hozott a nyugdíjak értékének megőrzésére, a korábbi időszak mulasztásaiból adódó hátrányok csökkentésére. Tényként kell leszögezni, hogy a nyugdíjak értékvesztése 1980 és 1990 között következett be. Még jól emlékszünk a 2%-os automatizmusra és az esetenkénti 100 forint alatti kiegészítésekre. A nyugdíjasok érdekének figyelembevételével már akkor kellett volna megkezdeni a harcot a nyugdíjak értékmegőrzéséért. Talán a jelenlegi kormányzatnak is jobb lenne, könnyebb lenne a helyzete. Tényként kell azt megállapítani, tekintettel a tb. alapok évenként növekvő hiányára a bevételek elmaradása miatt - és most ne részletezzük ennek okait -, a Kormány, a Parlament e vállalásait a kiadási oldalon, bármilyen keservesen is, de mindig teljesítette. Érzelmeinkre hallgatva természetesen lehetne 17-18%-os emelésre is javaslatot tenni, legfeljebb a társadalombiztosítás hiánya 1993. év végére újabb súlyos milliárdokkal nőne. Mindezek sajnos, csak gondolati szinten eredményesek. Ezzel együtt szembe lehet állítani az egészségügy területéről érkező, szintén valós igényeket tükröző követeléseket is, hogy a járulékmértékek megosztásának aránya a két biztosítási ágazat között optimális legyen. Mi feltételezzük, sőt biztosak vagyunk abban, hogy minden parlamenti párt még többet szeretne adni, de ez a gazdaság 1993-ban nemcsak a nyugdíjak, hanem a bérek, jövedelmek értékmegőrzését is biztosítani kívánja. Sajnos, úgy látjuk, hogy ez legfeljebb egy szűk réteg esetében biztosított. Bár köztudomású, de meg kell jegyeznünk, hogy a lakosságnál újonnan jelentkező terhek, mint például az áfa-bevételek az állami költségvetés bevételeit növelik, és nem a társadalombiztosításét. Márpedig amíg az állami költségvetés nem ad, avagy nem tud adni a nyugdíjalapokhoz támogatást, irreális a társadalombiztosítástól elvárni, hogy az árszínvonal növekedését kövessék a társadalombiztosítási ellátások. Ésszerű számszaki tény, hogy először a béreknek, jövedelmeknek kellene követni vagy meghaladni ezt, de ez már csak egy más történet tárgyát képezné. Csak természetes, hogy akkor nő a járulék, ha a jövedelmek nőnek, és a kettő aránya egyensúlyban van. Végezetül azt javaslom, hogy a Parlament minél előbb fogadja el ezt a javaslatot, mégha módosításokkal is, hogy a közvéleményt megnyugtassuk, a nyugdíjasok pedig végre időben kapják meg az emelt összegű ellátást. Azt a vágyunkat nem hallgathatjuk el, hogy szerettük volna, ha mindez január 1-jei hatállyal megtörténik. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.) (18.10)