SÜMEGI SÁNDORNÉ (FKgP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Elgondolkodtam azon, hogy az előttem hozzászólók olyan bőven kifejtették már a nyugdíjemeléssel kapcsolatos nézeteiket, hogy gondolkodtam azon is, hogy folytassam-e a sort? De ilyen fontos, anyagi gondokkal küzdő rétegnek az érdekeiben, mint a nyugdíjasok, talán nem elég, és nem lehet elég hozzászólni, inkább minél többször kell hangsúlyozni a gondjaikat. Ma az új megállapítású, magasabb összegű nyugdíjak indulástól értékmegőrzésben részesülnek naprakészen, míg a régiek sajnálatosnak mondott veszteségeiről az a megállapítás, hogy csak több lépcsőben, hosszabb idő alatt, a gazdasági helyzet függvényében pótolható. Ami azt jelenti, hogy a régi nyugdíjas minden emelésnél új keletű, nagymértékű károsodást szenved, mert az értékvesztést pótolt nyugdíj nagyságára sokkal nagyobb emelés esne. Ezért az igazságos, a biztosítási elvet és a jogegyenlőséget kifejező az lenne, ha az évi emelés terhére megtörténne az értékvesztést pótolt nyugdíjfolyósítás. A régi nyugdíjasok felgyülemlett vesztesége, valamint az új megállapítású, magasabb összegű nyugdíjasok kára, ami az emelésből történő nyugdíj- kiegészítés miatt keletkezik, nyilvántartásba kerülne későbbi vagy más módon történő rendezéssel. A demokratikus ugyanis az lett volna, ha a rendszerváltáshoz a teljes nyugdíj keresztmetszetében megtörtént volna a nyugdíjak nagyságának értékvesztéspótlása a magas százalékú emelések bevezetése előtt. Mivel ez nem történt meg, a régi nyugdíjasok régi kárai halmozódnak a mai rendszer minden emelésénél; az emelési hiány és a folyósítási hiány. Számításokat végeztem. Például aki 1979. évben 3743 forintos összeggel ment nyugdíjba 39 éves szolgálati idővel, körülbelül hivatalosan leírt inflációs százalékokat felszámítva 1992. évben 16 215 forint nyugdíjának kellett volna lennie. Ezt úgy vettem figyelembe, hogy a komoly nyugdíjromlások 1980. évtől kezdődnek, ahogy ezt az előző hozzászóló már elmondta. Ezzel szemben ennek a nyugdíjasnak 10 303 forint volt a nyugdíja, tehát hatezer forint a megkárosítása és a vesztesége csak a hivatalos infláció szerint is, mert a valóságos infláció ennél magasabb. Ezzel szemben például egy özvegy, akinek a férje 10 évet dolgozott mondjuk éjjeliőrként, kapott hatezer forintot 1992 januárjában. Aki 1979. évben 3743 forintot kapott, az pedig kapott 39 éves szolgálat után +92-ben 7854 forintot. Egyszer kellene kiszámolni az első nyugdíjtól az évi inflációs százalékokat figyelembe véve, mennyinek kellene lennie a személyes nyugdíjnak, utána csak évente hozzátenni nyugdíjanként az évi százalékos emelést. Ez így igazságosabb lenne. Természetes legyen, hogy senki ne éhezzen, ne fázzon, ne nyomorogjon, egy minimális nyugdíjkorhatár, a szolgálati időtől függetlenül, de legalább a végzett munkát ne értékeljük le. El kellene végre dönteni: a nyugdíj, a munkaviszony idején a kereset arányában befizetett járadék szerint meghatározott érték szerint biztosított nyugdíjjáradék, vagy az állam kénye- kedve szerint adott könyöradomány-e? Hadd mondjak itt pár adatot. Például hogy is tud megélni most egy nyugdíjas? Aki 1979-ben 3743 forinttal nyugdíjba ment, mondjuk, vett akkor magának egy hőtárolós villanykályhát, mert kényelmesebb volt, mert olcsóbb volt a tüzelés. Akkor kifizetett egy hónapra - a villanykályha és a világítás után - 4-500 forint villanyszámlát. Tehát a nyugdíjának 10%-át. Jelenleg ugyanez - egy villanykályha, egy televízió, egy hűtőszekrény és egy vízmelegítő havi villanyszámlája - ötezer forint. Tehát csak a villanyszámla a 10 300 forintos nyugdíjának az 50%-a. Vegyük még hozzá: legalább egy gázpalackot elfogyaszt havonta, az 400 forint, televíziót fizet, adót fizet, vagy aki adót nem fizet, az lakbért fizet, a kettő havi ezer forint. A napi kiadása megélhetésre, élelmiszerre 200 forint, az hatezer forint. A gyógyszere 600 forint. Az már maga 13 ezer forint. Tehát 3 ezer forinttal már többet költött havonta a nyugdíjánál. Most beszéljünk arról, hogy javítás kellene, valami elromlik a háztartásában, talán a cipőit kellene megjavítani, nem várt kiadás stb. Tehát 13 ezer forintnál jóval több a kiadása. Tessék mondani: 39 évi munka után kap 10 300 forint nyugdíjat, csak durván számolom a legfontosabb kiadásokat, ami máris több mint 13 ezer forint egy hónapra, mondják meg az urak, miből fognak ezek az idős emberek megélni? Megint hangsúlyozom: legalább odáig jusson el az állam, hogy számolja ki egyszer, hogy mi az az összeg, ami tulajdonképpen a nyugdíjazásától, a nyugdíjazás évétől százalékban számolt infláció szerint ma megilletné, és ehhez igazítsák majd a bizonyos nyugdíjemeléseket, s ha egyszer eljutottak eddig a pontig, akkor már sokkal könnyebb lesz, ha azt mondják, hogy a következő évi inflációt - teszem föl 15% -, akkor minden nyugdíjas kapjon 15%- ot, legalább biztosítsák azt, hogy tovább nem romlik a jövedelmük, és nem romlik a megélhetési lehetőségük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)