Tartalom Előző Következő

BOROS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr. Tisztelt Ház! Az MDF 6. országos gyűlésén Für Lajos ügyvezető elnök énekes madárként szólalt meg. A madárka a tavasz hírnöke, neve: nyitnikék. Nyitnikék - mondta Für úr - a koalíciós partnerek, nyitnikék a szakszervezetek, nyitnikék a nyugdíjas társadalom felé. Nyitnikék, mondotta Für úr pénteken délután, majd szombaton reggel a futárpostával megkaptam a Kormány 8858-as számú országgyűlési határozati javaslatát a nyugellátások emeléséről. A nyitás sikerült. No, nem a nyugdíjas társadalom felé - addig a javaslat nem jut el, csak a pénztárcájukig. A Kormány ismét tanúbizonyságot tett oly sokszor emlegetett szociális érzékenységéről és matematikai képességeiről. Bár ki tudja, hisz az ilyesfajta számolást, illetve annak elhitetési kísérletét bejáratott demokráciákban egyszerűen szociálpolitikai pornográfiának nevezik. Nézzük tehát a száraz tényeket! A tisztelt Ház kormánypárti többsége - egy korábbi döntésünket lesöpörve - az 1993. évi nyugdíjemelés mértékét 16%-ról 14%-ra csökkentette. Ez ellen az ellenzék tiltakozott, mindhiába. Ezután jön az előttünk fekvő javaslat, amelynek A-változata március 1-től 9, szeptember 1-től pedig 5%-os emelést javasol. 9 meg 5, az kétségtelenül 14, ám egész évre számítva a 10%-ot sem éri el. A B-változat némileg kedvezőbb, de nem erről szólt az ígéret. A tavalyi emelés idénre áthúzódó hatására hivatkozni pedig egyszerűen megtévesztés. Hölgyeim és Uraim! Ez a javaslat nem más, mint a 2,8 milliós nyugdíjas társadalom becsapása. Persze, most lehet felhördülni, engem szociális demagógiával vádolni, meg az elmúlt 40 évre mutogatni. Mindent lehet, csak azt figyelmen kívül hagyni nem, hogy mindez a nyugdíjasok döntő többségét a legkevésbé érdekli. Mert a nyugdíjasok készséggel elismerik, hogy az elmúlt három évben soha nem tapasztalt mértékben emelkedett a nyugdíjuk, de rögtön hozzáteszik: az elmúlt három évben soha nem tapasztalt mértékű volt az infláció, és soha nem tapasztalt mértékben értéktelenedett el a nyugdíjuk. Tömegesen jutottak el oda, hogy nem a megélhetés színvonalából kell engedniük, hanem a közüzemi díjak kifizetésekor szelektálniuk. Mindezek ellenére a nyugdíjasoknak van humorérzékük. Erről akkor bizonyosodtam meg, amikor megkapták a magyarázatot, miszerint a kétkulcsos áfa-val a szegények járnak jól, hiszen e kijelentést általános derültséggel fogadták. A mosoly csak január elején, az első bevásárláskor fagyott le az ajkukról. Tisztelt Ház! A közelmúlt egyik kormányszóvivői tájékoztatóján hallottuk, hogy a Kormány intézkedett az egyes személyi szabadságot korlátozó intézkedésekkel, valamint a semmissé nyilvánított elítéléssel összefüggésben járó nyugdíjemelésről. Derék dolog, gondoltam, bár nem egészen értettem, milyen rejtett tartalékai vannak a Kormánynak, melyeket parlamenti döntés nélkül elővarázsolhat a bűvészkalapból. Az A- és B-változat 4. pontjának olvastán már érthető a trükk. A Kormány homorít egy nagyot az érintettek felé, abban a biztos tudatban, hogy ezt a javaslatot a Parlament nagy többséggel jóváhagyja majd, az meg talán nem derül ki, hogy a többi nyugdíjas kárára. Megnyugtathatom önöket: kiderült, és nemcsak az én számomra. Egyre többen jönnek rá, hogy a néhány kedvező intézkedést a Kormány saját jóságának állítja be, azokat pedig, amelyek a megélhetést nehezítik széles néptömegek számára, rálőcsöli a Parlamentre, mert a Parlament teljes körű lejáratásából így csak neki van haszna. Meggyőződésem: nem sokáig. Nagy hiba, ha a hatalom csak addig tartja az állampolgárt érettnek és okosnak, amíg számít szavazatára, utána pedig - finoman szólva - csacsinak tekinti őt. Hölgyeim és Uraim! A Kormány előterjesztéséből számomra csak a kisnyugdíjasok számára teendő kivételezés elfogadható. A tervezett emelés mértékét már elfogadhatatlannak tartom, a korábban elhatározott mértékhez ragaszkodom. Kérem képviselőtársaimat, hogy az emelést január 1-től visszamenőleg hagyják jóvá, hisz az áremelkedések ettől az időponttól sújtották a nyugdíjasokat is. Tiszteletreméltó az az igyekezet, amellyel az országgyűlési határozat két és félszeresét meghaladó oldalszámon igyekszik bemutatni az eddigi eredményeket és a jelenlegi szűk mozgásteret. Tiszteletreméltó, ám jobb lett volna ezt az energiát arra fordítani, hogy a pénzügyminiszter úr által is pazarlónak nevezett államháztartásból honnan lehetne néhány milliárdot a nyugdíjasok számára átcsoportosítani. Ugyanakkor szemforgató kijelentés az a megállapítás, idézem: "a jóváhagyott költségvetés a nyugdíjemelés 1993-ban megvalósítható mértékét összesen mintegy 43 milliárd forintra korlátozza." Ez igaz ugyan, de a döntést a Parlament koalíciós többsége vajon kinek, kiknek az instrukciójára hozta meg? Beterjesztői már akkor is tisztában voltak a várható követelményekkel. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, az önök számára is fontos e munkában megfáradt, jövedelmét kiegészíteni képtelen korosztály sorsa, a társadalmi béke megőrzése. Ha valóban az, akkor megfontolásra ajánlom az általunk benyújtandó, illetve már benyújtott módosító javaslatainkat, melyek elfogadása esetén talán enyhíthetők a nyugdíjasok gondjai. Segítő együttműködésükre számítva megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Kis taps a bal oldalon.)