DR. RAB KÁROLY (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Annak reményében, hogy két nap múlva sikerül a hágai nemzetközi bíróság elé terjesztendő közös alávetési nyilatkozatot véglegesíteni, annak reményében, hogy a Brüsszelben folyó tárgyalások eredményesek lesznek, mégis fel kell tennem kérdésemet, melynek lényegét kifejezi a címe, hogy a szigetközi fák nem tudják megvárni a viták végét, meghalnak. Szigetköz léte túl nagy kockázat ahhoz, hogy ne készüljünk fel kényszerlépésekre a mentés érdekében. Sajnos, belekényszerülhetünk olyan helyzetbe, amikor választani kell jogi, politikai, szakmai, ökológiai igazságok és a szigetközi emberek és a táj életben maradási esélyei között. Abban az értelemben, hogy lehet-e miénk az igazság, ha meghal a táj, abban az értelemben, hogy győzelem-e az igazságunk bizonyítása egy elpusztult tájon? Ha nem hoznak a nemzetközi egyeztetések rövid időn belül kielégítő és főként végrehajtott megoldást, fel kell készülnünk a károk minimalizálására. Egyetlen fő szempont lehet, ez a Szigetköz mentése. Az Országgyűlés döntése a Bős-Nagymarossal kapcsolatos rendelet hatályon kívül helyezéséről a maitól eltérő helyzetben született. A döntést alapvetően befolyásolta a természeti katasztrófa ma is fennálló valós veszélye, de befolyásolta a vízlépcsőrendszer szerepe a rendszerváltás során, félrevezető szakértői jelentések a papírtigrisről, a nemzetközi politikai és jogi közvélemény szerepének vágyakon és téves értékelésen alapuló megközelítése. Sajnos tény, hogy e kérdésben mások is hoztak döntéseket, jogsértő döntéseket. Európa a legkisebb politikai kockázatot fogja vállalni e kérdésben, Európa Szlovákiától kompromisszumokat vár, de tőlünk is. Miközben folynak a tárgyalások a Duna őszi elterelése óta, a Szigetköz először szeretne téli álmából ébredni. Nem lehet, hogy ebből az álomból ne ébredjen többet! Akik ellenzik a károk enyhítésének azonnali szükségességét, talán nem hisznek igazán a katasztrófa bekövetkeztében. Remélem, nem úgy kívánnak az igazságért harcolni, hogy a visszafordíthatatlan pusztulás végeredményére majd rámutatnak, és azt kiáltják: "lám, megmondtuk!". Szigetköz lakossága, polgármesterei többször kérték a realitásokat figyelembe vevő, az emberek, a gazdaság, a természet számára a károkat csökkentő intézkedések megtételét. A megváltozott helyzet ismeretében a Parlamentnek és a Kormánynak át kell gondolnia, kell-e új lépéseket tenni. Fontos tárgyalási pozíciónk erősítése, fontos érdekeink védelme, de e pillanatban fontosabb a Duna áttöltése következtében a természet éledésekor jelentkező visszafordíthatatlan, pusztító folyamatok megelőzése. Nem lehet várni az ökológiai károk elhárításának konkrét teendőivel, mert a kényszerű műszaki megoldásoknak esetleg már a jövő hónapban el kell készülniük. A vízszint növelése érdekében könnyen kivitelezhető és könnyen elbontható olyan ideiglenes megoldásokról lehet szó, amelyek költsége a várható károkhoz képest elenyésző. Ezért a következő kérdéseim lennének miniszter úrhoz: Szükségesek-e, felkészültek-e, van-e akadálya a legszükségesebb azonnali kárelhárító munkák megkezdésének? Második kérdésem: az adott, illetve várható jogi nemzetközi körülmények, a sajnálatosan megváltozott műszaki helyzet, érdekeink jobb védelme igénylik-e valamilyen törvénykezési lépés megtételét? Az utolsó kérdésem, ami személyes kérdés: miniszter úr hogyan ítéli meg személyes felelősségét a helyzet kialakulásáért? Köszönöm a figyelmüket, kérem a válaszát! (Taps a bal oldalon.)