SZILI SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, Elnök Úr. "Ha majd minden rabszolga nép jármát megunva síkra lép, pirosló arccal és piros zászlókkal+ (Zaj.) + és a zászlókon eme szent jelszóval: Világszabadság +" Tisztelt Országgyűlés! Közismert, hogy Petőfi Sándor írta e sorokat. Vajon miért volt fontos számára a vörös zászló, vajon miért éppen e jelkép dicsőítésével buzdított hősiességre, s jövendölte meg halálát? A pontos választ meg sem kísérlem megadni, de gondolom, nem feltételezte, hogy valamikor is össze lehet mosni a világszabadság eme magasztos jelképét az emberiség elleni bűnnel. E zászló volt a jelképe megannyi haladó mozgalomnak - köztük a munkásság harcainak, amelyekkel a polgári világ által is méltányolt emberi jogokat követeltek maguknak. Még azok is tisztelték e lobogót, akik a munkások verejtékén gazdagodtak meg. Tisztelt előterjesztő Képviselőtársaim! Nagyon kétséges az az egybemosás, amit önök a törvénymódosításuk indoklásában felhoztak. Vajon miféle szándékot jelezhet ez? Legalábbis felvetődik az emberben, hogy tulajdonképpen nem is a fasiszta, nyilas jelképek betiltásáról van szó, hanem - felhasználva ürügyként az adott szituációt - likvidálni akarják a munkásság mozgalmához kötődő jelképeket, amelyek szalonképességét még a nyugati demokráciákban sem vonják kétségbe. Nem tudom, így van-e vagy sem, de azt tudom, hogy vannak, akiket igazából nem a fasiszta jelképek idegesítenek. Ők azok, akik nem érzik át, hogy valójában országuk nemzetközi hírnevét a sok helyütt és nyilvánosan feltűnő náci jelképek, a fasiszta ízű politikai megnyilatkozások rontják - s mindezt tetézi az, hogy e jelenségektől csak ímmel-ámmal határolódik el a koalíció. Nyilván közrejátszik ebben az is, hogy sokan nem jobboldali, hanem baloldali veszélyt látnak - érthető okokból, ellenindulatokat táplálva a múlt rendszer iránt. De hát elvakultságot és felületes társadalomszemléletet tükröz az, ha valaki a magát munkáshatalomnak nevező múlt rendszer miatt a munkásságon akarja elverni a port - egyebek mellett jelképeinek betiltásával! Uraim! Nem a munkások voltak a haszonélvezői az előző rendszernek, nem nekik jutottak a társadalmi ranglétra felső fokai - viszont a munkások vállát nyomja az a teher, ami a rendszerváltással jár, hisz+ naponta kell szembenézniük az elszegényedéssel, munkahelyük elvesztésének lehetőségeivel. Tisztelt Képviselőtársak! A történelem során használt jelképek túlnyomóan a különféle foglalkozásokhoz kötődnek: az írót a toll, a színészt a kettős álarc, a bányászt a csákány jelképezi; a parasztot a sarló, a munkást a kalapács+ Persze, tudjuk, hogy a kettő együtt már mást is jelent: sokaknak az elmúlt évtizedek szörnyűségeit; nekem emellett azt, hogy egy rendszer, a dolgozó emberek jelképeit felhasználva, rájuk hivatkozva követte el azokat. És ez is szörnyű. Mint ahogyan az is az lenne, ha emiatt betiltanánk a sarlót és a kalapácsot + Bár még ebben az esetben is reménykedem abban, hogy mint szerszámokat, továbbra is használják majd őket. Elhangzott itt, a Parlamentben, hogy az úgynevezett bolsevik szimbólumok szerepelnek több olyan állam címerében, amelyekkel Magyarország széles körű diplomáciai, politikai, gazdasági kapcsolatot tart fenn. Én is csak erősíteni tudom az aggodalmat, hogy e jelkép betiltása, a jelképek betiltása és a tilalom következetes betartása nem okoz-e majd bonyodalmakat. De továbbmegyek: Magyarországon alkotmányosan működik olyan párt, amelyhez szorosan kapcsolódik a munkásmozgalmi jelképek használata - vajon betiltsuk ezt, uraim? Tisztelt Képviselőház! A rendszerváltás sokat hangoztatott célja, hogy országunkban kifejlődjön, megerősödjön a demokrácia, és eljussunk végre - sokak szerint újra - Európába. Nem haszontalan tehát egy pillantást vetni arra, hogy az általunk példaképül választott nyugat-európai demokráciákban hogyan kezelik ezt a kérdést. (17.20) Ausztriában, Olaszországban, Németországban - mindazon országokban, amelyeknek van tapasztalatuk abban, hogy milyen a fasiszta uralom, erélyesen és határozottan fellépnek a barna, fekete eszmék jelképei ellen. Ugyanakkor mindenütt szabadon működhetnek kommunista pártok, sőt Ausztria címerében ott a sarló és kalapács, Olaszországéban pedig az ötágú csillag a fogaskerékkel. Én megértem mindazok indulatát, akiket az előző rendszer igazságtalanul meghurcolt, félreállított. De nem hiszem, hogy okosan cselekszünk, ha indulatosan, behunyt szemmel csapkodva leverjük a sarlót, a kalapácsot, a vörös zászlót és így tovább. Kérem önöket, gondolják át: hozhatunk-e olyan törvényt, amely eredetileg az emberiség történelmének pozitív tradícióihoz, mozgalmaihoz kapcsolódó szimbólumokat tiltaná be. Én kívánom mindannyiunknak, hogy a sumer hagyományokból jól ismert mágikus jel: az ötágú csillag óvjon meg bennünket minden bajtól. Például attól, hogy a most vitatott törvény kapcsán kétségessé váljanak nemzetünk több halhatatlanjának művei, köztük Ady Endre: Az Illés szekerén című kötete, mert 1908-ban azt írta: "Mióta ember néz az égre, vörös csillag volt a reménye." Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)