DR. FODOR ANDRÁS ATTILA (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Zsebők Lajos képviselőtársam egy költői kérdést tett fel, de mégis említette a nevemet, és így ugyan a költői kérdésekre nem szokás válaszolni, én mégis megpróbálok reflektálni a kérdésére, mivelhogy azt mondta, hogy szkeptikus vagyok, és talán indokolatlannak tartotta a szkepticizmusomat. A szkepticizmus szerintem két oknál fogva is indokolt. Egyrészt említettem, hogy a külügyi bizottság tagjaként Pozsonyban tárgyaltam szlovák partnerbizottságunkkal, és az volt a benyomásom, hogy a bizottságnak semmiféle felhatalmazása nincs. Tehát kiállíthatunk mi akármilyen jól felkészült bizottságot, hogyha olyan felhatalmazása nincs egy bizottságnak, hogy bármiben meg tudunk állapodni. Ez az egyik oka a szkepticizmusnak. (18.10) S azt hiszem, amikor ezt feltételezem, akkor még talán egy kicsit finoman is fogalmaztam, hisz ha bele akarnék gondolni valamit az ő tárgyalási stílusukba, akkor azt is mondhatnám, hogy a tárgyalás önmagáért való dolog volt; hadd múljon az idő, időközben a dózerok elvégzik a magukét. A másik ok a szkepticizmusra; az talán nem is szkepticizmus tulajdonképpen, hanem az, hogy valóban nem viselheti a bizottság egyedül e kérdés megoldásának a felelősségét, hanem ez csak egyik dimenziója annak a munkának, aminek több lépcsőben és több szinten kell folyni. Én a magam részéről fontosnak tartom, hogy ez a bizottság létrejöjjön, egyrészt jelezve szlovák partnereink felé, hogy valóban partnernek tekintjük őket, valóban a kérdés békés megoldására törekszünk. A magunk részéről ennek a bizottságnak valóban törekednie is kell arra, hogy az elérhetőt elérje. Köszönöm szépen. (Taps.)