HORVÁTH LAJOS (MDF): Köszönöm szépen, Elnök Úr! Először is hadd bocsássam előre, hogy szándékosan nem írtam címet az interpellációhoz, mert lassan ilyen irodalmi cirkusszá válunk: mindenki nagyon hosszú címekkel igyekszik látványossá tenni - úgyhogy ez maga a kérdés volt, amit szíveskedett elnök úr felolvasni, amit majd interpellációm végén megismétlek. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Dombóvár kedves kis városában van egy felejteni való szégyenfolt - na nem a városon van szégyenfolt, hanem a városban -, és nehezen megy ez a felejtés: több, mint két éve húzódik a Samax-botrány. Samu ügyvezető igazgató úrról "Samax"-nak hívják a kft.-t, nem "Szamax"-nak, mint ahogy ezt sokat ejtik. Azóta már országossá szélesedett, kárvallottainak száma körülbelül nyolcszáz - talán az ezret is elérheti. Nem kívánom magát az ügyet ismertetni - sajnos, túlságosan is közismert. Tény, hogy a kárvallottak minden elképzelhető csatornán megpróbálták igazságukat végre érvényesíteni. Végső tehetetlenségükben és kifosztottságukban még tüntettek is az Igazságügyi Minisztérium előtt, mégis kifosztottak maradtak a mai napig. A Magyar Köztársaság őket, becsapott kisembereket még nem tudta meggyőzni arról, hogy ez egy jogállam+ Természetesen nem merészelném az - ez ügyben rekordlassúsággal működő - igazságszolgáltatást befolyásolni, azt azonban gyanítom, hogy a feltáró munka nem volt elég széles körű. Ezért nincs meg a kicsik igazsága, miközben a nagyok hallgatnak, pedig mélyről induló és magasra érő csúcsokat sejtetnek ezek a - nem bizonyosan hamis - suttogó hírek, amiket hallani az ügy körül. Ezért kérdezem, hogy milyen keretek között, milyen mélységig avagy magasságig vizsgálták ki az orrunk előtt - vélhetően - országos maffia szintjére beérett Samax-ügyet. Nagy tisztelettel várom válaszát.