Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának
                                 8. ülésnapja
                         1993. február 23-án, kedden
                        (Az ülés kezdete 10 óra 2 perc
                           - Elnök: Szabad György -
                    Jegyzők: Juhász Péter és Boros László)
   

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm képviselőtársaimat, kedves vendégeinket, a közvetítésre figyelő minden honfitársunkat. Tavaszi ülésszakunk 8. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Boros László és Juhász Péter jegyzők lesznek segítségemre. Ülésünk kezdetén igaz tisztelettel és őszinte megbecsüléssel köszöntöm Varga Bélát, aki 1939-ben lépte át először országgyűlési képviselőként az Országház küszöbét, és aki 1946-+47-ben az Országgyűlés elnöki tisztét látta el. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Varga Béla Elnök Úr! Amikor születése 90. évfordulójának ünnepén lehetővé vált számunkra, hogy köszöntsük őt, akkor azt a Varga Bélát köszöntjük, aki az Országgyűlés küszöbének átlépésétől kezdve hűen, következetesen és céltudatosan küzdött a magyar alkotmányosság megőrzéséért és továbbörökítéséért, hazája és népe boldogulásáért, nehéz körülmények között. Azt a Varga Bélát köszöntjük, aki a harmincas-negyvenes évek fordulójától kezdve következetesen küzdött a szélsőségek ellen, akkor mindenekelőtt a szélsőjobboldal alkotmányellenes törekvései ellen. A negyvenes években, azok első felében következetesen küzdött az ország létét veszélyeztető kalandorpolitika ellen, a Magyarország függetlenségét, önrendelkezését, demokratikus örökségét kockáztató politika ellen, az illegalitást is vállalva, a német megszállók és hazai kiszolgálóik ellen, majd a negyvenes évek második felében nem kevesebb bátorsággal küzdött a szélsőbaloldali alkotmányellenes és nemzetellenes törekvések ellen, az országot megszálló szovjet erők kiszolgálói ellen, mígnem az alkotmányos küzdelem utolsó lehetőségét is elveszítve, az ország elhagyására kényszerült. De Varga Béla számára a határ kényszerű átlépése nem a küzdelem feladását jelentette, hanem - ahogy azt a mindig vállalt nagy előd, Kossuth tette, amint arra Varga Béla ismételten hivatkozott is - a magyar demokrácia, a magyar nemzeti ügy veszíthetett csatát, de nem vesztett háborút. És hogy így volt, hogy történelmünk gyászos évtizedeiben volt hirdetője annak, hogy Magyarország nem azonos a diktatúra alá tepert ország gyászhuszárjaival, abban döntő szerepe volt mások mellett Varga Bélának. Kiemelkedő volt a szerepe, amit 1947 és 1960 között, mint egy emigráns magyar kormány funkcióit jelentős részben felvállaló Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke, majd 1960-tól mint a Magyar Bizottság elnöke, és a kezdetektől, megalakulásától kezdve mint a Rab Nemzetek Szövetségének egyik kiemelkedő vezetője betöltött. Mi azt a Varga Bélát tiszteljük és ünnepeljük, aki élő bizonysága annak, hogy sok melldöngetővel ellentétben lehetett szerényen, de határozottan képviselni a magyarság legjobb hagyományait, és eleget tenni nehéz korban is a magyarság legjobbjai képviseletének. Azt a Varga Bélát tiszteljük, aki világossá tette, hogy a nemzeti elkötelezettség nem támadó nacionalizmus, nem öncsonkító sovinizmus, hanem patriotizmus, elválaszthatatlan a demokráciától, s hogy Magyarország a demokráciáknak nem megtagadója, hanem a demokráciától idegen kézzel és a diktatúrát kiszolgálók által megfosztott nemzet, amelyik száműzöttként él Kelet-Európa diktatúrái közé rekesztve, de visszavágyik oda, ahová tartozott, és ahová tartozni kíván, a szabad nemzetek családjába. Varga Béla ezt hirdette, amikor Magyarország némaságba volt kénytelen burkolózni, és hirdette ezt 1956 forró napjaiban, saját tanúságtételével bizonyítva azt, hogy az igazi Magyarországot a diktatúrával szembeforduló erők testesítik meg. Varga Béla szavának hitelt adott korábbi magatartása 1956 után is, amikor az új és új formákat öltő diktatúra hitelteleníteni próbálta a magyar forradalom és szabadságharc törekvéseit. Köszönjük Varga Bélának, hogy példát mutatott, és a nehéz történelmi korszakokban, amelyeket átélt, tanúságtevője volt annak, hogy a magyar nemzeti ügy és a magyar demokrácia ügye egy és szétválaszthatatlan. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, hogy egyperces felállással tisztelegjenek a 90 esztendős Varga Béla előtt, amíg én lesietek, hogy átnyújtsam neki az Országgyűlés emlékérmét és eddigi jogalkotásainak megjelent két kötetét, amelyhez remélem, hamarosan a harmadikat csatolhatom. Köszönöm figyelmüket. (Hosszan tartó nagy taps. - Az Országgyűlés tagjai felállnak. - Az elnök Varga Bélához megy és átadja neki az Országgyűlés emlékérmét.) Megkérem az Országgyűlés tagjait, foglaljanak helyet! (10.10)