HÁGA ANTÓNIA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban nagyon értékes információk birtokosai lehettünk ezekben a percekben, és úgy gondolom, hogy ezeket az információkat meg is köszönhetjük a miniszter úrnak. Azt gondolom azonban, hogy az az érv, amellyel azt igyekszik alátámasztani a miniszter úr, hogyha a leggazdagabb országoknak sem sikerül komoly, lényeges eredményeket elérni, akkor nekünk is komoly problémáink lehetnek ez ügyben. Ez azért nem állja meg a helyét, mert mi igazából a drog tekintetében lépéselőnyben vagyunk. Tudomásom szerint minisztériumok már 5 évvel ezelőtt megrendelték azokat a prevenciós programokat külföldi, nyugat-európai országokból, amelyek még most sem kerültek be igazán az oktatási rendszerbe, még most sem vezették be azokat a tankönyveket vagy segédeszközöket, amelyeknek például ez a neve, hogy "kábítószer-megelőzési program". Nyolc iskolát kérdeztem meg az interpellációm előtt, nem ismerik ezeket a könyveket. Úgy gondolom, ezekkel mindnyájunknak élni kellene, és erre gondoltam, amikor azt mondtam, hogy kormányzati felelősség és kormányzati feladat lenne bizonyos dolgokat előírni. Mégpedig: Nem hallottam a miniszter úrtól azt, hogy milyen politikai döntéseket hoznak például, mert itt igazából szakirányú választ kaptam. Én politikai választ igényelnék, hogy mennyiben tekinti a drogfogyasztót beteg embernek vagy mennyiben bűnözőnek? Vagy például azt, hogy a drogprobléma orvosi vagy jogi kérdés? Megmondom azt is, hogy miért, mert látom, hogy csodálkozik. A dada-program, amit bevezetnek és amivel mostanában próbálnak prevenciós programokat elérni vagy prevenciós eredményeket véghezvinni, az igazából nem egyéb, mint a rendőrök felvilágosító munkája az általános és középiskolában. (Zaj. - Bogárdi Zoltán: Elnök úr! Más volt a kérdés!) Remélem, nem gondolja komolyan, hogy egy általános vagy középiskolásra komolyabb, nagy hatást gyakorolhat, felvilágosító hatást gyakorolhat egy rendőr, aki igazából nem tudni, hogy adatgyűjtésért vagy felvilágosításért fordul-e a fiatalokhoz? El szeretném azt is mondani, hogy +86-ban a Heim Pál Gyermekkórházban 47 leányról tudtak, 47 leányt kezeltek, aki drogos volt, és 17 fiút. Ezzel szemben +90-ben 14 leányt és 3 fiút. Ez is mutatja azt, hogy nem fordulnak bizalommal az egészségügyi intézményekhez a fiatalok, félnek, mert még nem döntötték el kormányzati szinten - nem döntötték önök el -, hogy milyen probléma ez, kriminológiai vagy orvosi probléma? Azonkívül döntés kérdése az is, hogy mennyiben gondolkozunk arról, hogy a drog hozzáférhető legyen vagy korlátozzuk a hozzáférhetőségét? Én ezekre vártam választ... (Zaj a kormánypártok soraiban. - Közbeszólás: Miért nem kérdezted meg?)...vagy arra,...