HORVÁTH ALADÁR (SZDSZ): Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Honfitársaim! Kérem önöket, nagy figyelmet szenteljenek a tárgyalt törvénytervezetnek, mert azon törvények egyikéről van szó, amely évtizedekre képes jó vagy rossz irányba befolyásolni közös életsorsunkat. Hányatott kisebbségi sorsú kisebbségi törvénytervezet van ma napirenden, hiszen közel három éve várunk a megszületésére, 1990-ben a kormányprogram ígérte, a kormányzat is többször kinyilatkozta, hogy 1991-ben lesz kisebbségi törvény, sajnos, mind ez idáig nem sikerült megalkotni. Azt gondolom, ennek főképp nem a kisebbségi kerekasztal az oka, amely +91 tavaszára elkészített egy törvénytervezetet, hogy kifejezze ebben, kifejtse ebben a kisebbségek akaratát és igényeit, tárgyalások is kezdődtek a kormányhivatallal, és szeptemberre +91-ben volt is egy konszenzusosnak mondható törvénytervezet, amely 15-20%-ában nem volt befejezett, alapvetően a teljesítési és a pénzügyi garanciák voltak azok a kérdéskörök, amelyekben nem állapodott még meg a kerekasztal a kormányhivatallal. (12.40) Érdekes módon ez a kulcspontja a törvénytervezetnek, végig jelen van a törvénytervezet alkotásának, egyeztetésének folyamatában, és joggal vetődik fel, hogy azért tolódik ily mértékben a törvény megalkotása, hogy teljesítési és pénzügyi garanciák ne vonatkozzanak már a jelen kormányzatra. Ennek ellenére Strasbourgban és Brüsszelben az elismerések bezsebelése után kodifikációs munkálatok címén a színfalak mögött a kisebbségek részvétele és informálása nélkül - vagy éppen ezért - kicserélték ezt a törvénytervezetet. Szólnom kell arról a törvénytervezetről, amit 1992. február 6-án elfogadott a Kormány. Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter úr nyilatkozta is, hogy ezt változtatások nélkül óhajtják a Parlament elé terjeszteni. Ez a kisebbségi törvénytervezet súlyosan korlátozta jogaikban a kisebbségeket, elsősorban a cigányságot. Csak emlékeztetőül szeretném a 9. � (3) bekezdését idézni: "Megfelelő személyi, gazdasági és egyéb feltételek esetén ugyanezen jogok - mármint a nemzeti kisebbségi jogok - a cigányságot is megilletik." Ez azt jelenti a mi értelmezésünk szerint, hogy ha Magyarország gazdaságilag erős lesz, ha megfelelő személyi feltételek lesznek, például a cigány értelmiség saját hajánál fogva kihúzza magát a sárból, és ha egyébként még a jótékonykodó állam úgy gondolja, akkor a cigányság is rendelkezik nemzeti kisebbségi jogokkal. Fájdalmas arculcsapás volt ez a rendszerváltozás demokratikus kormányától. A kisebbségi kerekasztal, a Roma Parlament hangos tiltakozása és néhány csöndes kormánypárti szakértő botrányt jósló figyelemfelhívásának köszönhetően a Kormány - bár, mint említettem, határozatot hozott saját törvénytervezetének Parlament elé való terjesztéséről - döntését visszavonta és ismét egyeztető tárgyalásokba bocsátkozott. 1992 áprilisáról van szó. A kerekasztal a tárgyalási napok számát az új konszenzus kialakításához eleve kevésnek tartotta; ha jól emlékszem, összesen 28 órát tárgyaltak és csak az első három fejezet tárgyalására volt elegendő az idő, kilencre nem, többek között a kisebbségi önkormányzatok, a kulturális autonómia, a garanciák és a finanszírozás kérdésének tárgyalására sem adtak lehetőséget. Új tárgyalási napok helyett a kerekasztal levelet kapott a tárca nélküli miniszter úrtól, aki biztosította a kerekasztalt véleményének maximális figyelembevételéről, illetőleg utalt a kerekasztal további részvételi lehetőségére is. Az ígéretek helyett azonban a Kormány szeptemberben a Parlament elé terjesztette a tárgyalt törvénytervezetet. A kisebbségek a tervezet tartalmát csak az előterjesztéssel egyidejűleg ismerhették meg. Érdekes momentum történt, amikor a múlt év végén az általános vita megszakadt. Az Európa Tanács kisebbségi bizottságához utalta a Kormány a törvénytervezetet normakontrollra, és nem tudok olyan más törvényről, amely hasonló sorsot élt volna át, az Európa Tanács - mondjuk - rossz véleménye, vagy nemleges válasza esetén nem tudom, hogyan folytattuk volna a kisebbségi törvénytervezet tárgyalását. Elképzelhető, hogy ugyanilyen formában és tartalommal. Nézzük meg tehát, hogy milyen törvényt akart a Kormány, és milyen törvényt nem szeretne, nem akar a kisebbségi kerekasztal, köztük a magyarországi Roma Parlament. Először is: a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény Parlament előtti tervezete a kisebbségi jogokat nem a kisebbségi létből származtatja, hanem adományként kezeli. A preambulumban a törvényhozó testület a mögötte álló többség nevében közjogi státussal megteremti a kisebbségeket, beemeli tagjait és közösségeit a jogállamiság keretei közé. A kisebbségek tehát a törvény, azaz a többségi akarat által vannak. A kisebbségi jogok jogi szabályozásával e jogok korlátok közé kerülnek, adagolva, méricskélve vannak a jótékony többség jogszabályban korlátozott adományai. Ezzel szemben a jogszabály ereje ahhoz lenne szükséges, hogy a jogérvényesülést szolgálja. Mert álláspontunk szerint a kisebbségi jog a kisebbségi létből fakadó természetes jog van! A jogérvényesülésnek pedig kötelező erejével, kikényszeríthetőségével, szankcionálhatóságával és garanciáival kell megfelelnie. Másodszor: a törvénytervezet alapvető rendelkezéseiben a kisebbségek egyéni és közösségi jogairól szóló fejezetekben megfogalmazott vagy adományozott jogosítványok, deklarációk általánosak és érvényesülésük garanciális részletszabályai nélkül gyakorlati megvalósulásuk értelmezhetetlen. Ahol mégis van garanciális szabály, az szubjektív és nem jogi kategória. Például a 8. �: "A kisebbséghez tartozó személynek joga van a politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális esélyegyenlőségre, amelyet az állam hatékony intézkedésekkel elősegíteni köteles." Ahol pedig a részletszabályozás konkrét, ott a jogosítvány beszűkül, példa erre a 17. � (3) bekezdés: "A kisebbségi közösségeknek joguk van anyanyelvű vagy anyanyelvi óvodai nevelés alsó, közép- és felsőfokú oktatás feltételeinek megteremtését kezdeményezni." Aláhúzom, évek, évtizedek óta egyébként ezt tesszük, eredménytelenül. Harmadszor: az alapvető rendelkezések a kisebbségeket államalkotó tényezőnek ismerik el a 3. �-ban. E minőségük kifejeződése a helyi és országos önkormányzatok alakítására vonatkozó alkotmányos jog - 5. � (1) bekezdés -, valamint az önkormányzatok testületi jellege, 5. � (2) bekezdés. Az önkormányzatok törvénytervezete szerint a kisebbségi létből adódó esélyegyenlőtlenség kiküszöbölésének eszköze, az érdekvédelem, az érdekképviselet, a kisebbségi identitást kifejező kulturális autonómia gyakorlásának köztestülete. Ezzel szemben a IV. fejezet részletszabályai szerint a kisebbségi önkormányzat nem autonóm. Nagyon lényeges kérdésről van szó! Nem autonóm, mert a kisebbségi települési önkormányzatot nem a kisebbségek választják, hanem a választani jogosult magyar állampolgárok összessége, azaz ilyen vagy nem lesz, vagy csak kirakatnak néhány. Mert a kisebbségi önkormányzati csoport létrehozása a törvényi objektív feltételek megléte esetén sem a kisebbség, hanem a többség helyi önkormányzatának akaratától függ. Azért sem autonóm, mert a kisebbségi országos önkormányzatot a nem autonóm és nem a kisebbségek által választott helyi kisebbségi önkormányzatok hozzák létre. Itt egy pillanatra megállnék. Ugyanis arról van szó, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok felállításához a képviselőtestület legalább 50%-ának kisebbséginek kell lenni, a kisebbségi önkormányzati csoport létrehozásához a képviselőtestület legalább 30%-a, illetőleg településrészi kisebbségi önkormányzat hozható létre, ha valamely település 5%-a így dönt. Ebből az adódik számításaink szerint, hogy körülbelül egytucatnyi roma kisebbségi önkormányzat hozható létre Magyarországon, és ha hozzávesszük azt, hogy körülbelül 2000 településen élnek, akkor ebből egyértelműen kitűnik, hogy körülbelül 5-6 ezreléknyi roma kisebbségi önkormányzat hozható létre. Ha ezeket a roma kisebbségi önkormányzatokat a kollektív kisebbségi jogok letéteményeseinek tekintjük, akkor ebből kiderül, hogy a közösségi jogaiktól e törvény megfosztja a magyarországi roma kisebbséget. A következő részben azzal szeretnék érvelni, hogy a kisebbségi önkormányzatok nem köztestületek. Nem köztestület, mert döntés helyett kérdezhet, javasolhat, kezdeményezhet, kifogásolhat a 26. � (1) bekezdése szerint. Mert saját hatáskörének kereteit a települési önkormányzat rendelete határozza meg a 27. � szerint. Nem köztestület, mert a kulturális autonómia intézményeiben kinevezési jogkörrel nem rendelkezik. (12.50) Összefoglalva: az államalkotó kisebbségek kisebbségi önkormányzatai nem kisebbségiek. Nem kisebbségiek, mert nem a kisebbségek hozzák létre, mert nem autonómok, feladatuk és hatáskörük többségi testületi döntéstől függ, mert a kisebbségeknek nem felelősek. Hatodszor: a törvénytervezet a települési önkormányzatot kisebbségi jogadományozó helyzetbe hozza saját hatásköre, saját vagyona terhére, ezért - a törvényből adódóan - érdekellentétet teremt többség és kisebbség között ott is, ahol az előítéletek önmagukban nem indokolnák. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának törvényi szabályai mellett ez az ellenérdekeltségi helyzet, amely egyben alá-fölé rendelt viszonyra, adományozó és megadományozott, azaz kiszolgáltatott viszonyára épül, törvényszerűen minimálisra csökkenti a kisebbségi önkormányzatok várható számát, beleértve az országos önkormányzatét is. Hetedszer: Az alapvető rendelkezések között a kulturális autonómia mint a kisebbségi identitás kifejezésének és megőrzésének törvényben rögzített eszköze szerepel. A részletszabályok hivatottak itt is arra, hogy mindezt lehetetlenné tegyék, mert a jogszabálytervezet az autonómia gyakorlását a kisebbségi önkormányzatokhoz köti, amelyek a megalakítási szabályok miatt csekély számban jönnek majd létre, és ahol létrejönnek, a települési önkormányzat akaratából hozzájuk fűződő felelősséggel és a többségi önkormányzat vagyonából kiszakított vagyoni háttérrel. A települési önkormányzatok költségvetési helyzete kizárja az ehhez szükséges nagyvonalúságot. Nyolcadszor: Ahol az állami feladat vagy felelősség fogalmazódik meg, ott a kodifikátorok a jog számára értelmezhetetlen kifejezéseket használnak [43. � (1), (2) bekezdés, 44. � (4) bekezdés, 48. �]. Példaként szeretném említeni a 43. � (2) bekezdését, ahol a jogalkotó azt fogalmazza meg: a cigányetnikum iskolázottságbeli hátrányainak csökkentése, felszámolása érdekében sajátos oktatási feltételeket kell teremteni. Értelmezhetetlen számunkra ez a mondat; kinek, mikor, mikorra, kié a felelősség és így tovább. A kulturális autonómia gyakorolhatósága többségi döntéstől függ, mert kereteit a helyi lehetőségek határozzák meg a 44. � (3) bekezdése szerint. Vagyis ha nincs megfelelő gazdasági, személyi és egyéb feltétel a helyi települési önkormányzatokban, akkor a kulturális autonómia gyakorolhatósága - mint ilyen - nem létezik. A kisebbségi joggyakorlás anyagi hátterét két forrás biztosítja: a költségvetési támogatás és a települési önkormányzat által a kisebbségi önkormányzatnak átadott vagyon. Mindkettő a nem autonóm, nem köztestületi és nem kisebbségi önkormányzatok létezéséhez kapcsolódik. Mindkettő adomány és esetleges, kizárólag többségi jóakarattól függ, és a mindenkor elosztható javak bőségétől vagy hiányától. Mivel a bőség nálunk eléggé ismeretlen fogalom, csak belegondolnunk kell következményeibe. A Kormány kisebbségi törvénytervezete a következő alkotói szándékot bizonyítja. Az általános szabályok széles körű jogokat, deklarációkat biztosítanak a kisebbségeknek, de nem kötelezik a hatalmat és a többséget semmire. A kisebbségi joggyakorlás intézménye a fenti módon szabályozott kisebbségi önkormányzat legyen, mert azt mint új jogintézményt e törvény formálhatja, szemben az egyesületi törvény alapján már szabályozott és működő társadalmi szervezetekkel. A kisebbségi önkormányzatokra vonatkozó létrehozás és működési szabályok egyrészt minimálisra redukálják a kialakítható testületek számát, másrészt a többségi önkormányzat szolgáivá teszik azokat, azaz a kisebbségi joggyakorlás intézményeiként a kisebbségi társadalmi szervezetektől a jog- és érdekérvényesítés, az identitás kifejezése és őrzése, azaz a kisebbségi lét kifejeződése egy önállótlan, jogosítványok nélküli, nem legitim és feltételek, garanciák nélkül működő, tehát a jelenlegi kisebbségi szervezeteknél is kiszolgáltatottabb, életképtelenebb, befolyásolhatóbb és ellenőrizhetőbb szervezetrendszer feladatává válik. Ismerve a magyarországi kisebbségek gazdasági, kulturális, társadalmi, szociológiai, demográfiai, politikai helyzetét, kijelenthető: a törvény alapvetően a magyarországi roma kisebbség érdekei, szükségletei ellen van alkotva. A kérdés tehát az, hogy még ebben az évben gondolja-e a kormányzat, hogy törvényt alkot, hogy olyan törvényt akar-e alkotni, amely a kisebbségi kerekasztal, a kisebbségek igényeit, akaratát figyelembe veszi, vagy pedig egy több hónapos, akár többéves huzavona után vagy azt mellőzve egy rossz törvényt fogadunk el. Én nagyon bízom abban, hogy nem ez fog történni. A jelenlegi állapotában ez a kisebbségi törvénytervezet elfogadhatatlan. Olyan viszonyokat, olyan helyzeteket teremt, melyek alapvetően diszfunkcionális mechanizmusokat indítanának el a magyar társadalomban, egymásnak uszítanák a többséget és a kisebbséget, amire semmi szükség nincs. Főképp ebben a helyzetben, amelyben ma Kelet-Közép-Európában kisebbségek és többségek egymással együtt élnek. Törvénytől függetlenül és törvény mellett is világos, hogy létezik egy etnikai bomba Kelet-Közép-Európában, és ez nem bolgár bomba, nem lengyel vagy német bomba, ez cigány bomba. Arról van szó, hogy a gazdasági válság okozta súlyos problémák, a rasszista tendenciák, és egyáltalán az a nyomorúságos helyzet, amelyben élünk, és magát az elszegényedés folyamatát figyelembe véve ez faji előítéletességgé válik, és jól tudjuk, hogy ezt nem a kisebbségi törvénynek kell megoldani. Olyan kisebbségi törvényt kell létrehoznunk, amelyik megfelelő hatással bír más törvényekre, a szociális, a gazdasági, a költségvetési törvényre, és olyan garanciákat nyújt, olyan kereteket biztosít a kisebbségi lét számára, amelynek hatására a kisebbségek - jelen esetben a cigányság - részesévé válik a döntéshozatali mechanizmusoknak, egyszerűen integrálódik a magyar társadalomba. Erre való álláspontunk szerint a törvény. De mit tegyünk akkor, ha ez a jelenlegi törvénytervezet elfogadhatatlan? Mindenféleképpen olyan törvényre van szükség, amely bírja a kisebbségek egyetértését, akaratát. Ezért azt szeretném javasolni, hogy a hat párt, a Parlament kötelezze a kormányzatot arra, hogy a konszenzusos törvénytervezetet hozza a Ház elé, egyszersmind vonja vissza ezt a törvényt, és gondolkodjunk abban, amiben már volt egy világos konszenzus, úgy a kormányzat képviselői, mint a kerekasztal képviselői között. Ha a Parlament nem teszi meg ezt a döntést, akkor vállaljon kötelezettséget arra, hogy a hatpárti módosító csomag elkészítésénél vegyen részt a kerekasztal képviselője, és a kerekasztal részvételével és egyetértésével szülessen meg ez a hatpárti módosító csomag, és úgy kerüljön a Ház elé. Ennek a módosító csomagnak alapvetően tartalmaznia kell azon változtatásokat, amelyek a garanciákat jelentik a törvény végrehajthatóságának, érvényesülésének. Olyan érdek-képviseleti rendszerre van ugyanis szükség, amely a kisebbségek számára a legszélesebb körben biztosítja az önrendelkezés, az autonómia jogát. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásánál nem a többségi akaratnak kell megnyilvánulnia, hanem éppen az autonómia elvének tiszteletben tartásával a kisebbségeknek egy bizonyos létszámához köthetően - például a kerekasztal, vagy ahogy a roma parlamenti törvénytervezet javasolja - például ötven ember magát egy adott kisebbséghez tartozónak valló, választásra jogosult magyar állampolgár kinyilvánítása után köteles legyen kisebbségi önkormányzati választásokat kiírni a választási bizottság. Tehát ebben az a lényeg, hogy a kisebbségi önrendelkezés alapján szülessenek meg ezek az autonómiák és ne a többségi önkormányzat döntésével. (13.00) A másik, igen lényeges kérdés, amelyet már említettem, a teljesítési és finanszírozási garanciák, amelyeket ez a törvény egyáltalán nem tartalmaz. A jogi szabályozás kereteket, korlátokat jelöl. Ha a jogszabályban biztosított jogok mögött nincsenek a jogérvényesítést szolgáló garanciális szabályok, a kisebbségi joggyakorlás pénzügyi, anyagi, teljesítési garanciái, akkor a törvény csupán deklarációk és jogi korlátok gyűjteménye lesz. Gondolom, senki nem ilyen törvényt szeretne, hogy ha másképp nem, akkor arra kérem önöket, hogy próbálják meg mondjuk a külhoni vagy a határon túli magyarság helyzetébe gondolni magukat: mit szólnának ahhoz, hogyha mondjuk Funar úr a romániai vagy a kolozsvári magyar kisebbségi önkormányzat fölállításánál szavazati joggal rendelkezne? De hál+ istennek, vannak más, fontos kisebbségpolitikusai is Európának. Például Worms úr, aki az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének készített egy véleménytervezetet a hazai nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól készült 5190-es számú magyar törvénytervezethez. Azt írja Worms úr, hogy: "Befejezésül arra szeretnénk biztatni a magyar Parlamentet, hogy legyen tekintettel a törvény végrehajtása során esetleg felmerülő, a nem kormányzati, és főként maguk a kisebbségi egyesületek által kinyilvánításra kerülő nézeteltérésekre. Ezzel kapcsolatban jelezni kellene annak szükségességét, hogy figyelembe vegyék nevezetesen a cigány egyesületek észrevételeit, tekintve, hogy évek óta ez a legtöbbet nélkülöző csoport nemcsak Magyarországon, hanem az európai országok nagyobb részében is. Az a tény, hogy a cigányoknak nincs óhazájuk, amely jogaikat támogathatná, semmi esetre sem jelentheti azt, hogy etnikai kisebbségként megfosszák őket jogaiktól, bárhol is élnek." Egyetértve Worms úrral, azt szeretném javasolni, hogy a kormányzat kezdjen el tárgyalásokat a kisebbségi kerekasztallal. Kezdjen el tárgyalásokat a Roma Parlament vezetésével. Eljuttattuk a tisztelt képviselőtársaimhoz azt a Phralipe különszámot, amely tartalmazza ezt a törvényjavaslatot. Mindenkinek - innentől kezdve - úgy gondoljuk, felelőssége van: ismerje a kisebbségek véleményét, ismernie kell a kisebbségek akaratát, és ennek megfelelően kell meghoznia a parlamenti képviselői felelősségteljes döntését. Arra kérem tehát önöket, hogy teremtsük meg a közmegegyezést egy, a hazai kisebbségek érdekeit szolgáló európai színvonalú, európai léptékű kisebbségi törvény megalkotásához. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)