ZSEBŐK LAJOS (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Asszony! Egy súlyos gondokkal küszködő közszolgáltatással, a szilárd települési hulladék ügyével kapcsolatban szeretnék néhány közérdekű kérdést feltenni államtitkár asszonynak. Kérdésemnek az egységes ágazati koncepció hiánya, a törvényi szabályozatlanság, a központi és helyi erőforrások minimális volta és az ezekből adódó ellehetetlenülés ad súlyt. Napjainkban hozzávetőlegesen évi 20 millió köbméterre tehető a háztartásokban és intézményekben keletkező szilárd települési hulladék mennyisége, amely mennyiség folyamatosan nő. A közel 3200 településen keletkező hulladék hozzávetőlegesen 85%-a kerül intézményes gyűjtés és szállítás útján a 2682 nyilvántartott lerakóra. Ezek alig 10%-a elégíti ki az európai normatívákhoz mérten engedékeny hazai előírásokat. A háztartási hulladékban előforduló, egyre növekvő arányú, különleges elbánást igénylő alkotórész a szigetelés nélküli, többségében ellenőrizetlen lerakót potenciális környezetszennyező forrássá alakította. A legnagyobb baj azonban, hogy a lerakók többségének kapacitása kimerült vagy kimerülőben van; néhány éven belül gondoskodni kell mintegy 200 millió köbméter lerakótérfogat kiépítéséről. A telepek alig 5%-a működik regionális jelleggel, s mindössze megközelítőleg 300 lerakó mögött van szakmai infrastruktúra, üzemeltető szervezet. A magyar hulladékszállítógép-park és gyűjtőedényzet 90%-ában elavult, korszerűtlen, amortizálódott - ily módon alkalmatlan - úgy környezetvédelmi, mint gazdaságossági szempontból a megbízható szolgáltatás elvégzésére. A szemétszállítást igénybe vevő - vagy helyi rendelkezés alapján tűrni köteles - lakosság fizetőképessége jelentősen csökkent; a szemétdíj- kintlévőség országosan eléri a 900 millió forintot. Az extraprofit reményében megjelent nyugati vállalkozók folyamatosan ostromolják a hazai piacot, az önkormányzatokat, s környezetvédelmi köntösbe öltöztetve árulják - az esetek többségében valóban korszerű, de az állampolgár számára megfizethetetlen - szolgáltatásukat. Néhol szűk érdekcsoportok minden szakmai alapot nélkülöző ajánlataikkal félrevezetik és lehetetlen helyzetbe hozzák az önkormányzatokat és a kényszerhelyzetben lévő lakosságot. Ezek a tények, ez a szomorú valóság, amely a következő kérdések megválaszolását igényli: A komplex hulladékgazdálkodás megvalósítása átfogó törvényi hátteret igényel. Tervezi-e a kormányzat és milyen módon az új környezetvédelmi törvény életbe lépéséig, illetve az erre épülő majdani hulladéktörvény megjelenéséig átmeneti szabályozás megtételét, a jelenlegi, rendezetlen állapotok megszüntetésére? Annak a ma már egyre inkább elfogadott szakmai véleménynek ismeretében, hogy a szelektív hulladékgyűjtés nem cél, hanem a komplex hulladékgazdálkodás eszköze, milyen intézkedések megtételében és feltételek teljesítésében látja a kormányzat a szelektív hulladékgyűjtés fokozatos, általános elterjesztésének lehetőségét? Végül az utolsó kérdésem: az eddigi eszközökön túl lát-e lehetőséget államtitkár asszony a települési önkormányzatok elengedhetetlenül fontos regionális szerveződésének segítésére, mint az egységes hulladékkezelés racionális megoldási lehetőségére. Köszönöm a figyelmet, és várom államtitkár asszony válaszait. (Taps.)