KÖRÖSFŐI LÁSZLÓ, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslat közel hároméves múltra tekinthet vissza. A rendszerváltást követően a testnevelés és sport támogatási rendszere összeomlott, súlyos válságot idézve elő a testnevelési és sporttevékenységeket folytató közösségek életében. Ezt látva az Országgyűlés sport-albizottsága kezdeményezésére már 1990 nyarán elkészült egy javaslat a Parlament számára, mely javaslat a magyar sport működőképességének és anyagi alapjainak a megteremtéséhez szükséges azonnali és hosszabb távon ható döntések meghozatalát kívánta elérni. E javaslat megállapította, hogy a sport pénzügyi állapota rendkívül súlyos, a sportegyesületek az összeomlás szélére jutottak, ezért feltétlenül szükséges, hogy a további időszakban megszülető törvényekben a sportot segítő döntések szülessenek. A javaslat sajnos nem kerülhetett az Országgyűlés elé azon indoklással, hogy a benne megfogalmazottak úgy együtt nem kezelhetők, azokat a különböző törvények meghozatalánál külön-külön kell érvényesíteni. Idézzük fel, melyek voltak azok a legfontosabb javaslatok, amelyek a három évvel ezelőtti tervezetben szerepeltek. A sportszerek mellett a sportfelszerelések forgalmi adója is nulla kulcsos legyen. Vissza kell állítani a forgalmiadó-törvényben a sportnak az egészségügyi, a kulturális, oktatási és szociális létesítményekkel azonos elbírálását. A személyi jövedelmek tekintetében vissza kell állítani a versenysport-tevékenységnek a tudományos és kulturális, alkotó tevékenységgel azonos elbírálását. Az állampolgárok sportcélú felajánlásai, támogatásai meghatározott mértékig leírhatók legyenek a személyi jövedelemadó-alapból. A csőd-, illetve privatizációs eljárás alá kerülő vállalatok sportlétesítményeire vonatkozó állami döntéshozatalnál az OTSH-nak ne csak véleményezési, hanem egyetértési joga is legyen. A sportfogadásból származó nyereség a sport központi pénzalapjába kerüljön. S végül: az iskolai testnevelés hiányzó létesítményeinek pótlását haladéktalanul meg kell kezdeni. Ha végigtekintünk ezeken a javaslatokon, azonnal látjuk, hogy a legutolsó kivételével a többi azóta sem valósult meg. Kétségtelenül elismerésre méltó az a tornaterem-építési program, amelynek keretében 1996-ig az önkormányzatoknak nyújtott állami támogatással több mint 600 új tornaterem gazdagítja a tanintézményeket. Ugyanakkor az a tény, hogy a felsorolt összes többi javaslat a sportért tenni akaró képviselők minden próbálkozása ellenére sem került beépítésre az azóta meghozott törvényeknél, rendkívül elgondolkodtató. Sőt, azóta még más olyan döntések is születtek, amelyekből kitűnt, hogy a kormányzati politika nem igazán sportbarát, de főleg nem versenysportbarát. Ilyen kormányzati intézkedés volt például az a kormányrendelet, mely a sportolókat és a természetjárókat megfosztotta a korábbi 50%-os vasúti kedvezménytől. De kudarcot vallottak az 1992-es, majd 1993-as költségvetési törvénynél is azok a képviselői indítványok, melyek azt javasolták, hogy a sport az adótörvényekben legalább a kultúrával azonos elbírálást élvezhessen. Nem járt eddig még sok sikerrel az a képviselői önálló indítvány sem, melyet még az elmúlt évben Jánosi György képviselőtársammal tettünk. Ebben a sportegyesületek felgyülemlett közteher- és közművi hátralékainak a kezelési módjára, valamint a nem önkormányzati tulajdonban lévő sportlétesítmények sport céljára történő biztosítására tettünk javaslatot. E javaslatok megtárgyalását azóta sem tűzte napirendjére az Országgyűlés. Az egyesületeket terhelő adóhátralékok kifizetésére ugyan bizonyos feltételekkel 1994. december 31-ig haladékot kaptak az egyesületek, de ez a döntés csak elodázza a probléma megoldását, és sem a társadalombiztosítási tartozásokkal, sem a sportlétesítmények sorsával nem foglalkozik. Mindezeket azért kívántam elmondani, mert az előttünk fekvő országgyűlési határozati javaslatot mindezen előzmények, tények figyelembevételével kell vizsgálnunk. A határozati javaslat célja - mint az az indoklásban olvasható - a sportot érintő kérdésekben közös elvi alap s néhány alapvető, főleg pénzügyi kérdést illetően konkrét állásfoglalás elfogadása. Amint az az oktatási és sportbizottság ülésén elhangzott, e határozati javaslattal gondolatébresztés a cél, egy sportbarát környezet kialakítása úgy, hogy egyben egy majdani sporttörvény alapjait is képezze. E megállapítással és törekvéssel tulajdonképpen egyet is lehet érteni. A kérdés csak az, hogy a sport, a versenysport, az egyesületek jelenlegi helyzetében elegendő-e egy ilyen határozat, mely minden jószándéka ellenére sem kötelez senkit semmire. Ilyen határozati javaslatok szép számmal születtek a múltban is, rendkívül alacsony hatásfokkal. Nézzük először a határozati javaslat legjelentősebb pozitívumait. A határozat nagyon helyesen leszögezi, hogy a testnevelés és a sport olyan nemzeti ügy, mely az ifjúság erkölcsi és fizikai nevelésében betöltött szerepét tekintve a szellemi neveléssel egyenrangú. Egyet kell érteni azzal a törekvéssel is, hogy tisztázni kívánja az állami feladatvállalást, és megfogalmazza, hogy a költségvetésen belül miről kellene gondoskodni. Helyes annak a megállapítása is, hogy a sport részterületei az óvodai testneveléstől a hivatásos sportig egymással kölcsönhatásban álló egészet képeznek, ezért egyik terület fejlesztése sem indokolt a másik rovására. Talán a legfontosabb pontja a határozati javaslatnak az, mely a testnevelés és sport finanszírozásának továbbfejlesztése érdekében egy közalapítvány, a Nemzeti Sportalapítvány létrehozásának a feltételeiről szól, meghatározva a sportalapítvány forrásait is. Itt meg kell jegyeznem, hogy mi a nemzeti sportalapítványból elsősorban a normatív rendszerű támogatás nyújtását javasoljuk, mert ez biztosítja a személyi kapcsolatoktól, esetleg politikai megfontolásoktól függő döntések helyett a nyilvánosság által jól ellenőrizhető támogatást. Erre vonatkozóan módosító indítványt is nyújtottunk be. Melyek a határozati javaslat hiányosságai? Először is: a koncepció nem a fontosságának megfelelő súllyal foglalkozik a versenysporttal, a sportegyesületekkel és különösen az egyesületek utánpótlás- nevelésével. Pedig az ifjúság testedzésében, sportolásában a sportegyesületeknek kiemelkedő és mással nem helyettesíthető szerepük van. Az élsport, mely azon kevés nemzeti eredményeink közé tartozik, mely a világ élvonalában van, egyértelműen az utánpótlás nevelésére épül. A Nemzeti Sportalapítvány létrehozásának a szándékát kivéve hiányoznak a koncepcióból azok a javaslatok, amelyek megvalósítása rövid távon segítené a sportegyesületeket, és megmentené őket a feloszlatástól vagy szakosztályaik kényszerű megszüntetésétől. Ilyen segítség lenne a sportegyesületek számára, ha nemcsak a diák- és szabadidősport, hanem legalább a nem profitorientált versenysport támogatására történő befizetés is adókedvezményben részesülne. Sajnos, ilyen szándékról nincs szó a koncepcióban, és az erre irányuló módosító indítványunk sem nyerte el az oktatási és sportbizottság támogatását pedig biztosítani kellene, hogy a sport legalább a kultúrával azonos kedvezményeket élvezzen. Ha a sport társadalmasításával egyetemben várjuk a gazdasági szféra fokozódó, sőt meghatározó támogatását, akkor azt érdemi ösztönzéssel kell értelemszerűvé és indokolttá tenni. Különösen tenni kell ezt akkor, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy míg a nyugati államoknál, ahol pedig már létezik a bőkezű szponzorálásra alkalmas vállalkozói szféra, mégis az évi költségvetés 3-5%-a szolgálja a sport- és testkultúra igényeit, sőt Finnországban ez 8%, nálunk ugyanez messze elmarad az 1%-tól. Nem esik szó a koncepcióban a sportegyesületek társadalombiztosítási hátralékainak lehetséges kezelési módjáról sem. Pedig tudomásom van róla, hogy például Somogy megyében a társadalombiztosítás már elkezdett végrehajtani úgy, hogy sportmezeket, -nadrágokat foglalnak le, aminek következtében természetesen elsősorban az ifjúsági csapatok nem tudnak mérkőzésre kiállni. Utoljára hagytam a legfontosabb kérdést, azt, hogy sportkoncepcióra van-e szükség ma Magyarországon, vagy egy sporttörvény kellene? A koncepció úgy fogalmaz, hogy - idézem -: "Egy átfogó sporttörvény megalkotása nem időszerű, az csak egy kiforrottabb társadalmi és gazdasági környezetben indokolt. Ezért az átmeneti időben arra kell törekedni, hogy a jogalkotás a testneveléssel és sporttal kapcsolatos célokat vegye figyelembe, és azok elérését alapozza meg." Idézet vége. Ez a szándék nagyon tiszteletreméltó és dicsérendő, de sajnos, ugyanezekkel az indokokkal és ugyanilyen szándék hangoztatásával került elutasításra az a három évvel ezelőtti sportjavaslat is, amiről a felszólalásom elején szóltam. És mi lett az eredmény? Az azóta meghozott különböző törvényekből sorra kimaradtak azok a javaslatok, amelyek a sport problémáin enyhíthettek volna. (18.50) Ezért arra a közel hároméves kérdésre, hogy sporttörvény kell-e, vagy előbb a sport a törvényekben, az elmúlt évek tapasztalatai alapján nemigen lehet az utóbbit választani. Ez a koncepció ugyanis minden jószándéka ellenére senkit nem kötelez semmire, csak javaslatokat, ajánlásokat tesz. Felhívja a figyelmet a problémákra, de a problémák törvényi szintű megoldására semmilyen jogi garanciát nem tud nyújtani. Nem ad megoldást azokra a gondokra sem, amelyekről a 233 magyar sportegyesület által támogatott székesfehérvári sportegyesületek írtak A magyar sport megmentéséért című levelükben Antall József miniszterelnök úrnak. Összegezve: a szocialista frakció pozitívan értékeli azt a tényt, hogy három év után legalább egy országgyűlési határozati javaslat foglalkozni kíván a sport legégetőbb gondjaival. Megítélésünk szerint a koncepcióban olyan kérdések szerepelnek, amelyek a sport különböző részterületeinek valóban megoldásra váró problémái. Bár néhány alapvető probléma s azok megoldására tett javaslat hiányzik, ezekre már utaltam, ezek beemelésével a sportkoncepció egy sporttörvény alapjául elfogadható lenne. De számunkra csak akkor fogadható el, ha a koncepció a sporttörvény megalkotását nem a bizonytalan távoli jövőbe helyezi, hanem kifejezi azt a kívánságát, hogy a Kormány még ebben az évben terjessze be a Parlament elé a törvényt. Ezért a koncepcióhoz módosító indítványt nyújtottunk be, melynek értelmében az Országgyűlés kérje fel a Kormányt, hogy 1993. október 30-ig nyújtsa be az Országgyűlésnek a sporttörvény javaslatát. Ebben egyértelműen határozza meg a testnevelés és sport fejlesztésének irányait, a megvalósítás feltételeit, az állami szervek s az önkormányzatok testneveléssel és sporttal kapcsolatos feladat- és hatáskörét, a sporttevékenységgel foglalkozó társadalmi szervezetek szerepét és a sport finanszírozásának rendszerét. Sajnos, ezt a módosító javaslatot az oktatási és sportbizottság nem támogatta. E módosító indítvány parlamenti elvetése esetén viszont számunkra ez a sportkoncepció ugyan a sport jelenlegi helyzetében egy dicséretes lépés, de hatásfoka rendkívül bizonytalan, s az égető gondok megoldására nem nyújt garanciát, ezért ebben az esetben nem tudjuk támogatni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)