GAÁL GYULA (SZDSZ): Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A költségvetési törvényt ezúttal egyetlen, de az érintettek számára rendkívül fontos ponton kívánjuk módosítani. Azon a ponton, ahol a törvény a szociális, illetve oktatási, nevelési közfeladatokat ellátó nem állami intézmények és magánszemélyek támogatását irányozza elő. Olyanok támogatását tehát, akik Alkotmányban biztosított jogaink érvényesítését a saját eszközeikkel biztosítják. A szociális gondoskodást végző egyház, vagy a gyerekeink oktatását szolgáló alapítvány nem egyszerűen csak állami feladatot lát el, hanem tevékenységével hozzájárul ahhoz, hogy a gondozásra szorulók, illetve az igénybe vevők szüleinek igényeit, szükségleteit, értékeit minél gazdagabban kiszolgáló, sokszínű intézményrendszer alakuljon ki. Ezt a bizonyos esetekben - más lehetőségek híján - kényszer szülte gazdagodást korlátozza az ez évi költségvetési törvény, amikor a támogatandók listájáról törli a korábbi években ott lévő gazdálkodószervezeteket, társaságokat. Ezzel a humánszolgáltatásokat végzők, illetve ezeket a szolgáltatásokat igénybe vevők két körét hozza majdnem lehetetlen helyzetbe. Az egyik azoknak a köre, akik az óvodai nevelőmunkában, általános iskolai, illetve gimnáziumi oktatásban közfeladatot ellátó társaságok szolgáltatásait veszik igénybe, a másik kör a szakmunkástanulók gyakorlati képzését ellátó szervezeteket jelenti. Az Alkotmány szerint a Magyar Köztársaság a művelődéshez való jogot többek között az ingyenes és kötelező általános iskolával, hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással - s itt jön a lényeg -, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg. Az oktatásról szóló megfelelő törvény pedig azt mondja, hogy "a nem állami nevelési, oktatási intézmények tevékenységüket vállalkozási tevékenységként folytathatják". Tehát az oktatási törvény egyértelműen ebbe a körbe tartozónak tekinti az oktatási, nevelési feladatokat ellátó társaságokat is. Ebben az esetben az történt, hogy a költségvetési törvény ezt az anyagi támogatást megtagadja olyankor, ha az oktatásban részesülő, aki ezt a szolgáltatást igénybe veszi, nem a költségvetési törvény által preferált működési formát választja. Ezzel azt teremti meg, hogy nem az előremutató értékeket, hanem az egyes szervezeti formákat preferálja. A másik oldala ennek az előírásnak az, hogy a korábban vállalkozásként engedélyezett tevékenységgel kapcsolatban az állam meggondolta magát, és már nem helyesli saját jogszabályainak végrehajtását, anélkül azonban, hogy ezt módosítaná vagy hatályon kívül helyezné. (15.30) A szakmunkástanulók gyakorlati képzése esetében pedig azt jelenti, hogy miután tavaly a törvény lehetővé tette, illetve előírta az ilyen oktatási szolgáltatást nyújtók költségvetési támogatását, ezek a szervezetek - és önkormányzati kérésre - mintegy 350-400 tanulóval még növelték is a beiskolázott szakmunkástanuló létszámukat erre a tanévre, és ebben a helyzetben kerültek szembe azzal a ténnyel 1993. január 1-jétől, hogy oktató- nevelő, képző munkájukhoz nem kapják meg azt a költségvetési támogatást, amire a tavalyi évben számíthattak és alapozhatták tevékenységüket. Azért kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy mielőbb tűzzük napirendre törvénymódosító indítványunkat, és sürgősen tárgyaljuk meg, hogy nemcsak a szervezetek, hanem a jobb híján ezeket a szolgáltatásokat igénybe vevők körét ne érintse hátrányosan a jelenlegi törvényi szabályozás, ne rekesszünk ki senkit abból az alkotmányos jogából, hogy az állami támogatással megvalósuló közoktatási formákban részt vehessen. Köszönöm figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)