DR. EKE KÁROLY, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Nemzetközi Vöröskereszt bizottság székházában van egy világtérkép, és ezen apró lámpácskák gyulladnak ki, villognak különböző módokon. Azt mutatja ez a világtérkép, hogy a föld melyik részén van éppen helyi háború. Most megsokasodtak ezek a lámpácskák Európában, és én úgy gondolom, hogy ha volt periódus, amikor aktuális volt a Magyar Vöröskeresztről szóló törvény létrehozása, akkor a mai időszak pontosan ilyen. (16.30) Csatlakozom miniszter úr előterjesztéséhez azzal, hogy én is kivételes eljárásban megvitatott és a szociális bizottság által megszavazott törvénytervezetet a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. De szeretnék még felidézni e lámpácskákon túl egy másik képet is. Azt a képet, amit Henry Dunant, a Vöröskereszt megálmodója, létrehozója látott a solferinói csatamezőn. Borzasztó látvány volt ez, ha a legborzalmasabb filmeket levetítenék előttünk, az sem hajazná ezeket. Mégis azt mondom, hogy a mai világ még ennél a borzalmas csatamezőnél is rettenetesebb látvány, hiszen akkor elmentek a háborúba megvívni a harcukat azok az emberek, akik védték a családot, az országot a betolakodókkal szemben. De otthon biztonságban volt a család, a kis csecsemő a bölcsőben, az idős ember a kályha mellett nyugodtan élhette az életét. Ma azonban megváltozott, nagyon rossz értelemben változott meg ez a világ. Hiszen a háborúban nem lehet nyugodtan otthon senki sem, az otthon tulajdonképpen feldúlt, és a veszély, a végzet mindenkire ott leselkedik, hiszen a lövedékek, a bombák, a repülőgépek ártalmai és természetesen a pusztító emberek ártalmai mindenütt megtalálják az embereket. Ez a kép azt diktálja nekünk, hogy ha oly sok helyen gyulladnak ki az apró lámpácskák azon a világtérképen, akkor ma arra gondoljunk, hogy az a csata, amelyet ott át kell élni embertársainknak, az még szörnyűbb, még borzasztóbb, félelmet kelt és rettenetet jelent. Mindezért tehát szükség van - ha valamikor szükség volt, a mai időkben leginkább szükség van - arra, hogy legyen egy pártatlan, független és a humanitárius eszmék talaján álló szervezet, nemzetközi fórum, amelyik képes arra, hogy az embereket átsegítse azokon a retteneteken, amelyeket a háború és a közelharc jelent. Ezért azt mondom, hogy annak a vitának a lezárása után, ami bizottságunkban lezajlott, feltétlenül szükségesnek tartom e törvény elfogadását, és arra kérem a tisztelt Házat, hogy szavazza meg. Miniszter úr egy mondatban kitért a Vöröskereszt szociális munkájára. Nagyon sokan várják ezt a munkálkodást. Két oldalról is várják ezt. Egyrészről a rászorulók várják, azok, akik szeretnének életbiztonságot teremteni maguknak, amit a társadalomtól nem tudnak megkapni. Másrészről a másik oldalról is várják ezt a lehetőséget, hiszen azok az emberek, akik adni szeretnének, akik megélni szeretnék azt, hogy adhattak másoknak, azok is keresik a fórumot, hiszen azok pedig így tudnak átnyújtani névvel vagy névtelenül, ismerten vagy ismeretlenül másoknak jó cselekedetet. Felmerült a bizottságban a Magyar Vöröskereszt szervezetnek a státusa. A bizottság úgy foglalt állást, hogy ez a Vöröskereszt a Genfi Konvenció talaján állva a Nemzetközi Vöröskereszt eszményét elfogadva, alapelveit tisztelve, elfogadva, megélve fejti ki a tevékenységét. Ugyanakkor ez egy nemzeti vöröskereszt szervezet legyen és kapja meg ámbár azokat a támogatásokat, amelyek a munkájához feltétlenül szükségesek, például az adókedvezményeket, illetékkedvezményeket, és éppen én javasoltam azt, hogy kapja meg a vámkedvezményeket is ez a humanitárius szervezet. De nincs szükség arra, hogy valamiféle különleges diplomáciai mentességet vagy egyéb státust megkapjon. Ez megilleti a Nemzetközi Vöröskereszt bizottságot, amely intézi ennek a humanitárius szervezetnek a nemzetközi ügyeit és jogait. És még egy dologra szeretnék kitérni, amelyről bizottságunk állást foglalt: hogy semmiképpen se legyen több vöröskereszt szervezet Magyarországon, csupán egyetlen szervezet működjön, hiszen a humanitárius erők összefogására van szükség, és ha sok oldalra húzzák szerteszét ezeket az erőket, akkor az csak lecsökkenti a célnak megfelelő aktivitást. Ha igazán aktív vöröskereszt szervezetet akarunk az országban, akkor az egy legyen, a Magyar Vöröskereszt. Ezt feltétlenül biztosítania kell az országnak és biztosítani fogja ez a törvénytervezet is, ha képviselőtársaim törvényerőre emelik. Jó szívvel kérem önöket, hogy a humanizmusnak ezt a nagyszerű chartáját, a Magyar Vöröskeresztről szóló törvényünket - amelyet végre nemcsak 17 ember fogad el, hanem a szabad választásokon megválasztott magyar Parlament fogadhatja el - szavazzuk meg, szíveskedjenek megszavazni. Jót cselekszünk ezzel, biztonságot adunk embertársainknak, és a humanizmust felemeljük a törvényhozás szintjére. Köszönöm szépen. (Taps.)