KELETI GYÖRGY (MSZP): Köszönöm, Elnök Úr, a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A Parlament egy rendkívül fontos határozat meghozatala előtt áll. Ez a megállapítás, úgy hiszem, már többször elhangzott az elmúlt két és fél esztendőben a Ház falai között, most mégis meg kell ismételni. Ezzel, persze, nem akarok különbséget tenni az Országgyűlés döntései között, nem kívánom rangsorolni az eddig elfogadott törvényeket és határozatokat, de tudom - és bizonyára valamennyi képviselőtársam tudja -, hogy az eddigi döntések minden esetben a békét, az ország határainak és területének sérthetetlenségét tételezték fel. További politikai és eredményt hozó gazdasági átalakulásra csak akkor van esélyünk, ha hadseregünk a békehelyőrségeiben marad. A most napirendre tűzött honvédelmi alapelvek pedig ezt kell hogy szolgálják, pontosabban azt, hogy a sok tekintetben forrongó környezetünkben, számos más tényezővel együtt, honvédelmi politikánk, honvédelmünk rendszere, fegyveres erőnk felépítése, fejlesztése hozzájáruljon országunk biztonságához. (11.50) A Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről és főbb feladatairól című országgyűlési határozati javaslat mellékletét - mint tudjuk - hatpárti egyeztetés során konszenzussal megalkotott módosító indítvány kívánja végső formába önteni. Ezt rendkívül fontosnak tartom, hiszen ezen országgyűlési határozat elfogadásához nem lenne szükség kétharmados többségre. Vagyis az a parlamenti erőviszonyok alapján előző formájában is - úgymond - átment volna a Parlament szavazatán. A kormánykoalíció mégis hajlandó volt lehetőséget adni a közös módosító indítvány kidolgozására. Mi késztette erre? Azt hiszem, az a felismerés, hogy csak így van lehetőség egy nem csupán elfogadott, hanem pártok felettiséget is megtestesítő, hosszú távra szóló és érvényes dokumentum megalkotására. Nem kívánok a kormánykoalíció számára ünneprontó lenni, de az a véleményem, hogy ez az engedmény elsősorban az ellenzéki pártok következetességének tudható be. Ezt bizonyítandó, engedjék meg, hogy idézzek néhány mondatot a Parlament február 26-i és 23-i ülésének jegyzőkönyveiből, azokból a hozzászólásokból, amelyek során megtörtént a közös módosító indítvány hatpárti kidolgozására való felkészülés. A hozzászólások mind a korábbi alapelvekről beszélnek. Für Lajos honvédelmi miniszter úr expozéjában a következőket mondta: "A honvédelmi alapelvek önök előtt fekvő anyaga a nemzetközi egyezményeknek és a tudományos alapelveknek megfelelően kidolgozott, a legszélesebb fórumokon megvitatott, mértéktartó dokumentum. Tükrözi az ország védelmi szükségleteit és lehetőségeit. Mögöttük erő, eszközök és milliárdos értékek állnak. Ezért az alapelvekben rögzített fogalmak és arányok esetleges megváltoztatása jelentős elmozdulásokat vonhat minden tekintetben maga után." Ehhez képest meglehetősen jelentős változások voltak a hatpárti egyeztetés során. Érdemes felidézni Perjés Gábor képviselőtársunknak, az MDF vezérszónokának egyik megállapítását is. Ő akkor a következőket mondta: "A honvédelmi alapelveknek egyetlen mondata sem hagyható el." Ehhez képest a hatpárti egyeztetés meglehetősen sok mondatot elhagyott az alapelvekből. Bejczy Sándor képviselőtársunk, a független kisgazda képviselőcsoport vezérszónoka pedig így fogalmazott: "Elöljáróban annyit szeretnék közölni, hogy a benyújtott javaslatot a képviselőcsoportom nevében elfogadottnak tekintem." Szerencsére nagyon aktívak voltak a hatpárti egyeztetés során. Ezekkel ellentétben mindhárom ellenzéki párt vezérszónoka kérte a Kormányt, hogy vonja vissza javaslatát és kerüljön sor egy hatpárti egyeztetésre. Azt hiszem, nem az a lényeg, hogy kinek, melyik pártnak lett igaza. Az eredmény a fontos, a hat párt részéről aláírt módosító indítvány, az együttműködési készség, és ez talán nem véletlen, hiszen az alapelvek mellékletének egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a Magyar Köztársaság a honvédelmet pártérdekek felett álló ügynek tekinti. Ez a lényeg! A honvédelem elveinek ugyanis hosszabb távra kell szólnia. Ki kell bírnia azt, ha változik a Kormány, a hatalmi összetétel. Csak úgy lehet kialakítani az ország lakosságával a honvédelmi politikát, az abban reá háruló szerepeket elfogadtatni, csak úgy lehet megteremteni a hivatásos katonák egzisztenciális biztonságérzetét, politikamentességét, ha nem egy párt vagy koalíció határozza meg e rendkívül fontos dokumentum tartalmát. Ehhez azonban néhány megjegyzés kívánkozik. Ez a pártérdekek felettiség most majd három évet késett. Tudom, az alapelvekre vonatkozó javaslat - legalábbis a korábbi formájában - hosszú idő óta készen van. Egy parlamenti határozati javaslat azonban nem jelent határozatot, még akkor sem, ha a tárca ezt így fogta fel. Nem lett volna megengedhető, hogy egy papíron létező, de az Országgyűlés által valójában nem elfogadott honvédelmi alapelv alapján szinte megmásíthatatlan lépések történjenek meg a hadseregben. Engedjék meg, hogy ismételten idézzek, ezúttal egy magyar távirati irodai hírből, ami tavaly augusztusban a magyar Honvédelmi Minisztérium kabinetüléséről tudósított. "A testület meghallgatta a honvéd vezérkar főnökének tájékoztatóját a Magyar Honvédségnél az utóbbi két évben végrehajtott szervezési feladatok tapasztalatairól. A korszerűsítésre azért volt szükség, hogy összhangot teremtsenek a honvédség szervezeti felépítése, vezetési és működési rendje, valamint a honvédelmi alapelvek között." Tévedés ne essék, azokról a honvédelmi alapelvekről van szó - tavaly augusztusi idézet -, amelyeket most tárgyal meg a tisztelt Ház. Azt gondolom, hogy ez felveti a Kormány, a tárca, de a katonai felső vezetés felelősségét is. Ezt pedig nem kisebbíti az az állandó hivatkozás, amit több mint másfél éve hallunk, hogy a biztonsági alapelvek - úgymond - késése hátráltatja a honvédelmi alapelvek beterjesztését. Ezt az érvelést ugyanis nem tartom elfogadhatónak, az összefüggés persze természetes. De amint a példa mutatta, a biztonsági alapelvek hatpárti megállapodására két hét elegendő volt, és szinte - ahogy mondani szokták - csont nélkül fogadta el a Parlament. Nem az ellenzéken múlott, hogy ezekre korábban nem került vagy nem kerülhetett sor. Az összefüggést az is bizonyítja, hogy a honvédelmi alapelvek is épít a biztonságpolitikára, azon belül is a külpolitika nagyon fontos feladatára. Azonban ez az összefüggés egy, ma még nem minden esetben természetes állapotot is takar, hiszen tudjuk, hogy jó néhány szomszéd országunkkal jobb a katonai kapcsolatunk, mint az államközi kapcsolatunk. Ez hosszú ideig nem tartható, hiszen az államközi kapcsolatok fontossága és elsődlegessége meg fogja határozni a katonai kapcsolatokat is. Az alapelvek melléklete tartalmaz egy olyan megállapítást, ami véleményem szerint fontosságánál és súlyánál fogva nem ebbe a dokumentumba, hanem az Alkotmányba való. Nevezetesen az 5. pontról beszélek, amely kimondja, hogy: "Az ország fegyveres erői nem rendelkeznek és a jövőben sem rendelkezhetnek tömegpusztító fegyverekkel. Idegen hatalom nem telepíthet és nem szállíthat ilyen eszközöket az ország területén, illetve légterében." Ez egy rendkívül fontos megállapítás, éppen ezért arra kérem a miniszter urat, hogy a vita végén várható összefoglalójában szíveskedjen kitérni arra, hogy a Kormány indokoltnak tartja-e ezen megállapítás miatt az Alkotmány módosítását, amit belátható időn belül arra alkalmas időpontban a Parlament elé terjesztene, vagy sem. Ellenkező esetben terveim szerint élni fogok a javaslattétel lehetőségével. Az alapelvek mellékletére vonatkozó módosító indítvány II. fejezete részletesen szól az országunk biztonságát veszélyeztető tényezőkről. Úgy gondolom, hogy majd e felsorolás lesz alkalmas arra, hogy lemérjük, milyen időtálló ez a honvédelmi alapelvek. Véleményem szerint helyesen döntött a hatpárti egyeztetés, amikor kockázati tényezőként azt is számításba vette, hogy térségünkben olyan politikai erők juthatnak hatalomra, amelyek országunkkal való ellentéteiket végső soron katonai eszközökkel kívánnák érvényesíteni. Szeretném kihangsúlyozni, hogy a Szocialista Párt véleménye szerint ilyen politikai erő környezetünkben ma nincs. Kijelenthetjük, hogy szomszédaink közül ma sehol sem fogalmazódik meg a hivatalos politika rangján egy országunk elleni katonai agresszió terve, azonban a honvédelem tekintetében a szélsőségekre is fel kell készülni. Ez nem jelent semmiféle sanda feltételezést egyik szomszédos ország kormányával szemben sem, csupán a szélsőséges veszélyhelyzet rögzítését, az ezzel való számolást. Ugyanakkor engedjék meg, hogy néhány szóval - eltérően a honvédelmi alapelvek szorosan vett tartalmáról - szóljak egy olyan országgyűlési határozatról, amelyet tavaly március 11-én fogadott el a Parlament. Ez az ENSZ békefenntartó erők magyarországi átvonulásáról szól. Úgy gondolom, hogy ez a határozat - amelyet szintén idézek, hogy nehogy pontatlan legyek - kimondja a Parlament hozzájárulását az ENSZ Biztonsági Tanácsa 743/1992. számú határozata értelmében felállított békefenntartó erők egységei Magyarországon történő átvonulásának és átmeneti állomásoztatásának lehetőségéhez. Túlzottan gumihatározatnak tűnik. (12.00) Mondom ezt azért, mert e határozat, bár múlt időben beszél, és a jogászok szerint valóban továbbra is érvényesíthető az abban foglalt gondolat, a határozat elfogadása óta - mint tudjuk - a határozat szellemében a volt Jugoszlávia területére átvonultak ENSZ békefenntartó erők. De azóta a Kormány engedélyezte az AWACS gépek magyar légtérben történő járőrözését. Hozzájárult az irányító személyzet, belga, angol és más nemzetiségű tisztek Magyarországra történő utazásához, hogy innen a katonai irányító központból irányítsák ezt az AWACS repülőgépet. Lehetővé tette légterünk igénybevételét humanitárius feladatok elvégzésére. Ismert, hogy szóba került az, hogy hajók is igénybe vehetik a Dunát, amelyek a bolgár-román szakaszon a gazdasági embargó betartását segítik, és éppen a legújabb híradások szólnak arról, hogy előfordulhat, hogy Magyarországon ENSZ békefenntartó kiképzőközpont fog létrejönni. Én azt gondolom, hogy ha a jogászok által megalkotott határozat erre lehetőséget ad, a Parlamentnek mégis lehet egy olyan igénye, hogy kérje, a Kormány ossza meg ezeknek a döntéseknek a politikai felelősségét velünk. Hiszen ezek a döntések nem egy esetben kiszámíthatatlan vagy nehezen prognosztizálható következményekkel is járhatnak, különösképpen azért, mert a volt Jugoszláviában a fegyveres konfliktusok határunktól nem túl messze zajlanak. Éppen ezért én arra kérem az államtitkár urat - hiszen a miniszter úr szokásához híven kiment a teremből, amikor a honvédelmi alapelvekről van szó - , hogy szíveskedjék meggondolni, s esetleg a Kormány számára is közvetíteni a szocialista frakciónak ezt a kérését. A február 16-án beterjesztett alapelvek szólt a hadsereg létszámáról is, azonban a mostani javaslat megkerüli ezt a kérdést. Véleményem szerint ennek ellenére szólni kell erről. E tekintetben egyetértek Derdák Tibor SZDSZ-es képviselőtársam módosító javaslatával, amely kimondja, hogy egyelőre fenn kell tartani az általános hadkötelezettséget, amelyet csak hosszú távon lehet megszüntetni. Úgy gondolom, ehhez kapcsolódik egy kicsit, legalábbis részben az az indítvány is, amit az Alba Kör küldött el valamennyi képviselőtársamnak, hiszen ők is arra gondolnak, hogy minél előbb létre kellene hozni egy úgynevezett hivatásos hadsereget. A Szocialista Párt álláspontja az, hogy a honvéd vezérkarnak, a honvédelmi tárca irányításával rövid időn belül meg kell kezdenie a sorkatonai létszám fokozatos csökkentését előkészítő tervek kidolgozását, aminek együtt kell járnia a sorkatonai szolgálati idő csökkentésével is. Így a hivatásos, továbbszolgáló és szerződéses katonák összlétszámának fokozatos növelésével a magyar honvédség belső arányait tekintve valóban megindulhatna egy lassú folyamat, ami a hivatásos hadsereg felé vezetne. Mi úgy gondoljuk: amennyiben országunk biztonságpolitikai helyzetében romlás nem következne be, amely természetesen nagyban függ hiteles külpolitikánktól is, reális lenne, ha két-három éven belül el lehetne érni azt, hogy a honvédség sorkatonai létszáma s a sorkatonai szolgálati idő mintegy 25%-kal csökkenjen. Azonban addig is elengedhetetlenül szükség lenne néhány, a sorkatonák közérzetét javító intézkedés bevezetésére. Mindenekelőtt a laktanyai élet- és munkakörülmények XX. század végéhez illő, legalább minimális feltételeinek megteremtésére, az állampolgári jogok lehetőség szerinti maximális biztosítására, az emberi kapcsolatok további javítására. Ezekkel egyenrangúnak tartom valamilyen megoldás keresését - amit a honvédelmi törvény tervezete sem tartalmaz, pedig odavaló lenne, hogy a leszerelő sorkatonák munkalehetőségeinek valamiféle garantálására, de legalábbis a jelenleginél jobb szabályozására lenne szükség. Nemcsak a fiatalok tartoznak a hazának avval, hogy teljesítik sorkatonai szolgálatukat, s becsülettel látják el feladatukat, hanem a haza is tartozik ezeknek a fiataloknak, vagy kellene, hogy tartozzék legalább annyival, hogy leszerelésükkor ne váljanak munkanélküliekké. Külön kell szólni a hivatásos katonákról, akik megfeszített munkával, nemegyszer erejüket meghaladó áldozatvállalással, becsülettel, lemondások árán tesznek eleget a velük szembeni követelményeknek. Ők a hadsereg gerince, ők adnak tartást a honvédségnek, mégis talán az ő problémáikról esik a legkevesebb szó. Talán a legnagyobb gondjuk, hogy nem megfelelő az anyagi megbecsülésük. Sajnálatos, de azt kell mondanom, hogy a tárca vezetése sem használt ki minden rendelkezésére álló lehetőséget ennek javítására. A legnagyobb feszültség csapatszinten mutatkozik, ahol a családi jövedelmük tekintetében valóban sokan a létminimum határán vagy az alatt élnek. Szerintem nincs megoldva a betöltetlen beosztások, a második, esetleg harmadik funkció ellátásáért, helyettesítéséért elvárható anyagi elismerés mértéke. Javítani lehetne és kellene a munkaidőn túli kötelező elfoglaltságok pénzbeli elismerésén s a szolgálatokért járó anyagi juttatásokon is. De sokat számítana a jó szó, az elöljáró és az alárendelt hivatásos katonák közötti kapcsolat javítása is. Nem tesz jót egy olyan honvédelmi miniszteri kiszólás sem, amit az elmúlt napokban olvastam az újságban, hogy a hadsereget, akárcsak a népet, nem lehet leváltani. A hivatásos katonák egy része tart a további áthelyezésektől, hiszen evvel elsősorban felesége, illetve családja veszti el a munkahelyét és egzisztenciáját. Ez mind-mind beletartozik a honvédelmi alapelvek kérdésébe, mert honvédelem hivatásos katonák nélkül elképzelhetetlen. Végül nagyon röviden szólni kívánok a hadsereg haditechnikai fejlesztéséről. Az alapelvek átfogó korszerűsítést tűznek ki célul, s ez így van rendjén. Vagyis így lenne rendjén, ha nem tudnánk, hogy ez mibe kerül. Úgy hírlik, a Kormány már megtárgyalta a korszerűsítés legfontosabb kérdéseit. De mivel a pénzt jövőre vagy öt év múlva is a Parlamenttől fogja kapni, akkor pontosan az Országgyűlésnek kellene jóváhagynia az erre vonatkozó tervezetet. Vagy a Kormány elképzelése szerint a képviselők majd minden évben rábólintanak, s ha az egyik esztendőben nem szavazzák meg a fejlesztés költségeit, majd azzal érvel a tárca, hogy a megkezdett beruházások csökkentése, esetleg leállítása mekkora veszteséget jelent a hadsereg számára. Pedig nem kis pénzekről van szó. A jogosan első helyre tett légierő fejlesztéséhez például egy vadászrepülőgép 1,6-2 milliárd forint 1992-es árakon számítva, áfa és vám nélkül, amiből a gazdasági számításokat figyelembe véve 25-30 darabnál nem szabad kevesebbet venni, és számolni kell avval is, hogy az alapárnak mintegy 50-60%-át kitevő infrastrukturális kiadásokra pluszpénzt kell beruházni. Nem kívánom tovább folytatni ezt a felsorolást, hogy mibe kerül egy harci helikopter, egy rakétakomplexum, egy páncélos szállító jármű, egy harckocsi, csupán egy számot szeretnék mondani összehasonlításképpen. A Szocialista Párt frakciójának ez évi nyugdíjemelési javaslatához, amit a tisztelt Ház nem fogadott el, kevesebb mint 11 milliárd forintra lett volna szükség. De a kormánykoalíció és még mások szerint erre nem volt elegendő pénz. Nagyon jól tudom, hogy nem szabad szembeállítani a nyugdíjemelést a harckocsivásárlással. De azt is nagyon jól tudom, hogy nyugdíjemelést fegyveres konfliktus vagy háború idejére nem szoktak mérlegelni. Éppen ezért, hogy ilyen helyzetet meg tudjunk előzni, s országunk biztonságát meg tudjuk őrizni, javaslom a tisztelt Háznak, fogadjuk el a hatpárti módosító indítvánnyal beterjesztett honvédelmi alapelvek mellékletét. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)