DR. SZÉKELYHIDI LÁSZLÓ, a szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Képviselőtársaim! Régóta várt törvényjavaslat érkezett most az asztalunkra. 1936-ban a magyar orvosi kamarai törvényre mintegy hat évet kellett az előkészületek miatt annak idején várni. A jelenlegi törvénytervezetre 1988 óta, amikor is a Magyar Orvosi Kamara mint egyesület alakult meg, öt esztendőt, az új Kormány megalakulása óta mintegy két és fél, három esztendőt kellett várni. Jóllehet ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre az intervallumcsökkenésre büszkék lehetünk+ Mára végre tisztázódott a rendezőelv a kamarák törvényi vonatkozásában. A kamarai törvénykezésnek két fajtája vázolható fel. Az egyik a gazdasági kamarák törvényi alapját rendezi, nevezetesen a jogi személyekből álló kamarákét, mint amilyenek a gazdasági kamarák, a Mezőgazdasági, az Ipari, a Kereskedelmi Kamara; míg a másik, mint amilyen az előttünk fekvő Magyar Orvosi Kamaráról szóló törvénytervezet, a szakmai kamarákét, az Ügyvédi, a Közjegyzői Kamarát és így tovább, amelyek természetes személyeket magukban foglaló szakmai önkormányzatok rendszerét hozzák létre. A törvényjavaslat benyújtását hosszas vita, egyeztetés, és így, azt hiszem, egy kiérlelt helyzet alapozta meg. A Magyar Orvosi Kamara az egészségpolitikában és az egészségügy átalakulásában betöltött döntő szerepe alapján méltán hivatott arra, hogy a magyar hagyományokra alapozva törvény rögzítse működési feltételeit. A szociális, egészségügyi és családvédelmi bizottságban az általános vitában három markáns vélemény alakult ki e kérdéskörben. (16.20) Ezek közül nagy többséget képviselt azoknak a véleménye, akik - felismerve az orvosi kamara jelentőségét az egészségügy átalakulásában - türelmetlenül várják e szakmai kamara, e céhszerű köztestületi szervezet törvényi megalapozását. Egy-két ellenzéki képviselő szerint a törvénytervezet alkalmatlan még az általános vitára is, mert szerintük, ha ezt a törvénytervezetet visszük át, akkor a házat a tetőnél kezdjük építeni, annak alapjai lerakása nélkül, s ez nem vezethet eredményre. Különösen tekintettel néhány sarkalatos pontra, mint amilyen a Polgári Törvénykönyv módosítása a köztestület vonatkozásában, esetleg egy általános, úgynevezett kamarai kupolatörvény meghozatalában. Vagy ilyen nézeteltérés alakult ki a kötelező tagság vonatkozásában, vagy az egy és oszthatatlan kamarai kérdésben. A harmadik ellenvélemény szerint, miután politikai, más szóval hatpárti, szakmai, szakszervezeti, társadalombiztosítási közmegegyezés nem jött létre az egészségügy átalakításáról, melyet mellesleg a népjóléti tárca kézi vezérléssel működtet, ezért ahhoz, hogy az orvosi kamara legitim legyen, hogy elfogadja a szakma, részese lehessen egy kormánypárti, ellenzéki, úgynevezett szociális paktum megkötésének, a törvénytervezetet még az általános vita előtt, ezt a közmegegyezésre törekvő kísérletet szükséges lenne megtenni. Ezek után engedjék meg képviselőtársaim, hogy az ellenvélemények ismertetése után néhány mondatban összegezhessem a törvénytervezetet támogató többségi véleményt. A Magyar Orvosi Kamara az orvosok és a fogorvosok önkormányzattal rendelkező szakmai, gazdasági, szociális, etikai érdek- képviseleti köztestülete. A köztestületi funkcióból következnek közjogi, más szóval köztestületi feladatai, mint amilyen például a külföldi állampolgárságú orvosok magyarországi foglalkoztatásával összefüggő kérdésekben történő döntés, vagy etikai, fegyelmi eljárások kezdeményezése, lefolytatása, vagy az orvosképzés és továbbképzés követelményrendszerének meghatározásában való alkotó részvétel és így tovább. Az egy vagy több kamara kérdésében a többség az egykamararendszert támogatja. Természetesen megengedve bármilyen célból létrejött kamaraszerű egyesület vagy társadalmi szervezet működését. A többség véleménye szerint valamennyi egyesületi formában működő társkamarának a köztestületben a helye, ahol véleményüket hangoztatva akár a díjtételek alkujában, akár más humanitárius, a beteg szolgálatában álló többlettevékenység nyújtásában partneri kapcsolat alakulhat ki a közös akarat vagy a másság elismerése mellett. Érdek-képviseleti funkciói betöltését jelenti a kamarának az orvosok anyagi és szakmai helyzetét érintő alkufolyamatokban való részvételi lehetősége éppúgy, mint a jogszabályok megalkotásában történő véleményezési vagy egyes jogszabályokban akár egyetértési kötelezettsége. A kamara szervezeti felépítésének kialakítása demokratikus módon történne, s a kamara hatásköreit annak területi, megyei, országos szervei gyakorolnák. Végül is - mint ahogy azt a bevezetőben jeleztem - a bizottság nagy többségben az előttünk fekvő törvénytervezetet általános vitára alkalmasnak tartja, bízva abban, hogy célszerű módosító indítványokkal a Magyar Orvosi Kamara működése törvényes megalapozottsággal lehet immár részese a több mint tízmillió állampolgárt érintő egészségügy racionális átalakításának. Kérem az elnök urat, hogy az általános vitát még ne zárja le, miután számtalan módosítvány még félkész állapotban benyújtásra várakozik. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)