FRAJNA IMRE (FIDESZ): Köszönöm a szót, Elnök Úr. Itt az előző felszólalóktól rengeteg dicséretet lehetett hallani a középkori céhekről, úgyhogy meg kívánom jegyezni, hogy számunkra a céh egyáltalán nem szimpatikus - legalábbis itt a XX. század végén. Na, nem azért a funkciójáért, amit a minőség-ellenőrzés terén végzett, hanem mert egy sokkal kézzelfoghatóbb funkciója volt ezeknek a szervezeteknek, ez pedig a piacralépés korlátozása. Éppen ezért a Fáklya képviselő úr által az orvosi kamarának igényelt ilyen funkciókat egyáltalán nem tudjuk támogatni, sőt, kifejezetten károsnak tartanánk. Beszédemet - miután már többen elemezték és roppant részletesen a törvényt - a törvény két fő területére szeretném szorítani. Az első az valóban a kötelező tagság intézménye, amit általában az orvosok úgy szoktak megfogalmazni: hogy ha jól értik, ezek után a diplomájuk kizárólag egyhavi illeték levonása után lesz érvényes. De a nagyobbik baj ezzel az intézménnyel az, hogy általában nem szokás embereket különféle szervezetekben kötelezően taggá tenni. Ez egy elég súlyos jogsérelem, úgyhogy igen kemény indokok szükségesek ahhoz, hogy az ember az eljárást így is méltányosnak találja egy szakma képviselőivel szemben. Azok a funkciók, amelyeket a kamarának el kell látnia, egyrészt igazolhatják, másrészt nem biztos, hogy elegendők ehhez. Az a probléma ugyanis, hogy akárcsak az egészségügy, az orvosi kamara is egy roppant veszélyes szervezet lesz. Veszélyes abból a szempontból, hogy a tagjait egy igen súlyos joghátránnyal sújthatja. Olyan joghátránnyal, amellyel egyébként bármely más szakma képviselőit kizárólag bíróság sújthat. Ilyen a pénzbüntetés - ami még a kisebbik dolog -, a második a foglalkozástól való eltiltás, amiért bármely más embert ebben az országban kizárólag bíróság és kizárólag bűncselekmény esetén ítélhet. Ráadásul ezzel a büntetéssel a kamara több minden miatt sújthatja a tagjait. Az első része: a szakma szabályainak súlyos megszegése, ez még egy jogilag viszonylag tiszta rész, a büntetőperekben is ez folyik, a különbség feltehetőleg csak az kéne hogy legyen, hogy míg a büntetőügyben a súlyos szakmai szabálysértésből kára is származott az ellátott betegnek, itt feltehetőleg megúszta a beteg a súlyos szakmai szabálysértést. De maga a bizonyítási eljárás ebben az esetben nem igényel semmi különösséget egy normál büntetőeljáráshoz képest. A második része sokkal inkább kényes terület, sokkal kevésbé illik egyáltalán bele abba a rendbe, amivel, úgy gondolhatnánk, hogy egy büntetőjogból ismert szankcióval kellene sújtani egy orvost, ez pedig az etikai vétségek köre. Nekem az az álláspontom, hogy nem tudok elképzelni olyan jellegű etikai vétséget, ami önmagában indokolná azt, hogy valakit megfosszunk a foglalkozásától. Úgy gondolom, hogy ennek az etikai vétségnek olyan súlyúnak kell lennie, hogy az valamilyen törvénynek vagy jogszabálynak a sérelmét kell hogy jelentse. Önmagában egy kamarai passzus, amit bármilyen testület felállít, nem képezhet ekkora súlyú cselekményt. De maga a pénzbüntetés joghátránya is olyasmi, aminél megfelelő garanciális szabályokat kell bevezetni. A miniszter úr az expozéjában javaslatot tett egy etikai kódex megalkotására, amit nagyon helyeslünk, és úgy gondoljuk, hogy ezeknek a normáknak, amik alapján ilyen hátrányokkal fenyegetik az orvosokat, jogszabályi formát kell ölteniük, márcsak azért is, hogy az alkotmányossági vizsgálatuk bármi kérés esetén elvégezhető legyen. Amennyiben sikerül ezeket a problémákat a törvényben megoldani, még egy problémával állunk szemben, ami szintén a szervezet veszélyességéből fakad, ami arról szól, hogy jogi garanciák szükségeltetnek ezen túl is. Nemcsak az az általános jogi garancia, hogy a bíróság előtt megtámadható a kamara mindenféle ítélete, hiszen úgy gondolom, hogy nem igazán tekinthetjük méltányos eljárásnak azt, ha valaki többévi pereskedés után nyerheti vissza azt a jogát egy téves kamarai ítélet kapcsán, hogy ismét gyógyíthasson, hanem ennél erőteljesebb garanciákra van szükség, ha más nem, időbeli korlátozása annak, hogy mennyi ideig tarthat ez a bizonyítási eljárás, mennyi idő alatt kell lezárni ezt a pert, vagy lehetőséget adni az eljárást vezető bírónak - amennyiben kétségei támadnak -, hogy felfüggessze a kamara ítéletét a pereskedés végéig. Ezek mellett a jogi garanciák mellett, úgy gondolom, hogy a felügyeleti jogkört is némileg át kell gondolni. Néhány ponton erősíteni kell, néhány ponton valószínűleg csökkenteni kell, bár az a gyanúm, hogy ezek elírási hibák lehetnek a törvényben. A magunk részéről úgy gondoljuk, hogy elég jelentős változtatásokat kell végrehajtani ezen a törvényen, de ezek megtétele után elfogadásra ajánljuk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)