HORVÁTH VILMOS (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit fura helyzetbe kerültem, hiszen számítottam arra, hogy az emberi jogi bizottságnak valamely tisztségviselője ismertetni fogja azt a határozati javaslatot, ami előttünk van, miután én a kisebbségi véleményt kívánom előadni most a Szabad Demokraták Szövetsége nevében. A 9686-os számon előttünk fekvő határozati javaslattal kapcsolatban néhány gondolatot el szeretnék mondani, ami azt hiszem, elgondolkodásra kell, hogy késztessen valamennyiünket. Elöljáróban talán azt kellene elmondani, hogy az emberi jogi bizottság immáron harmadik esztendeje vívja - mondhatjuk nyugodtan - Don Quijote-i harcát a költségvetési támogatás, 220 millió forint, elosztása ügyében. Ez egy roppant nehéz és felelősségteljes feladat, amikor közpénzeket, az adófizetők pénzét kell elosztani bármilyen célra. A szabaddemokratáknak az a véleménye, hogy minden ilyen esetben a gondos gazda elvének a módján kell felosztani a pénzeket, és a mi megítélésünk szerint itt és most ez a fajta felosztás, ami előttünk fekszik, nem ezen elvek alapján történt meg. (11.10) Az idén, csakúgy, mint az elmúlt esztendőben, 220 millió forintot oszthatunk fel a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek számára. Ez az összeg, mondom, ugyanannyi, mint az előző esztendőben. Hogy ez az összeg sok vagy kevés, erről már sok szó esett annak idején a költségvetési vita során, de most igazából nem erről akarok beszélni. Nézzük inkább a konkrét előterjesztést. Az idei esztendőben február 16-áig tizenhárom hazai kisebbség 155 szervezete nyújtotta be igényét erre a 220 millió forintra, és ezt a pénzt kellett az emberi jogi bizottságnak felosztania. Az emberi jogi bizottságban született egy olyan döntés, hogy a 220 millió forintból 130 millió forintot a nemzeti kisebbségi szervezetek támogatására adunk, és 90 millió forintot oszthatunk fel a cigányszervezetek között, - számarányát tekintve, ugye, ez a legtöbb. Az emberi jogi bizottság kiküldött egy levelet valamennyi kisebbségi szervezetnek, amelyben különféle adatokra volt kíváncsi a szervezetek működésével, létszámával, szervezettségével, tevékenységével kapcsolatban. Miután ezek a levelek kimentek, és megérkeztek a válaszok, a Nemzeti és Etnikai Hivatal munkatársai feldolgozták ezeket az adatokat, és az Etnikai Hivatal munkatársai kidolgoztak egy kritériumrendszert vagy pontrendszert, amelynek alapján javasolták az emberi jogi bizottságnak a pénzek szétosztását. Ez a pontrendszer első látásra, első olvasatra demokratikusnak és objektívnek tűnik, ám, hogyha a részletek mögé nézünk, és hogyha megvizsgáljuk külön-külön ezeket a pályázatokat és a javasolt összegeket, akkor kiderül, hogy itt objektivitásról egyáltalán nem beszélhetünk. Ezt számokkal is, konkrét tényekkel is lehet igazolni. Ebben a kritériumrendszerben olyan kérdések vannak, hogy milyen a szervezet jellege - tehát hogy érdek-képviseleti, szakmai, kulturális, humánszolgáltató, ifjúsági vagy egyéb szervezet-e -; olyan kérdések vannak, hogy csúcsszervezethez tartozik-e az adott szervezet, hogy vannak-e helyi szervezeteikről információik, tudják-e ezt igazolni, és milyen mértékben tudják igazolni; beszámoltak-e az esetleges elmúlt évi támogatás felhasználásáról; részletes költségvetési igényt kellett benyújtani. Ezek mind-mind fontos dolgok, én ezt nem vitatom, ugyanakkor vannak ennek a pontrendszernek olyan elemei is, amelyekre nyugodtan mondhatjuk, hogy szubjektívek. Például az, hogy az Etnikai Hivatal munkatársai a pénzfelhasználást és a tevékenységet próbálták meg összehasonlítani - mármint az előző évben kiosztott pénz összegét azzal a tevékenységgel, amelyet egy-egy szervezet művelt az elmúlt esztendőben. Ezt a mi véleményünk szerint borzasztóan nehéz objektíven megítélni, és ezért erre a pontra - ami egyébként nagy súllyal esett latba a végső pénzelosztásnál - nem lehet igazán számítani, és nem lehet igazán komolyan venni. Ennél azonban sokkal súlyosabb gond az, hogy ezeknek az elmúlt évi költségvetési pénzeknek a felhasználását milyen módon lehet ellenőrizni. Tisztában vagyunk azzal, hogy az Állami Számvevőszék nem tud minden egyes szervezetet ellenőrizni, ugyanakkor ki kell mondanunk azt, hogy azoknál a szervezeteknél, amelyeket az Állami Számvevőszék ellenőrzött - és itt főként a cigányszervezetekről beszélek, a száznegyvenvalahányból mindössze ötöt-hatot - , ezeknek az ÁSZ-jelentéseknek a végeredménye vagy nagyon kedvezőtlen, vagy kedvezőtlen, vagy semleges volt; és ezek a szervezetek hátrányos helyzetbe kerültek. A pontrendszer szerint kialakítottak ugyanis egy kerek számot, és azok a szervezetek, amelyeket ellenőriztek, amelyeknél hiányosságok voltak, tulajdonképpen hátrányos helyzetbe kerültek azáltal, hogy őket ellenőrizték; akit nem ellenőriztek, az eleve kedvezőbb helyzetből indulhatott. És még egyszer mondom: a száznegyvenvalahány szervezetből csupán néhányat ellenőriztek. A mi megítélésünk szerint, a mi véleményünk szerint vagy valamennyi szervezetet ellenőrizni kell, vagy pedig valamennyi szervezetet ilyen módon békén kell hagyni, hiszen így egyesek hátrányos helyzetbe kerülnek. Mindebből olyan anomáliák fakadtak, hogy olyan szervezetek, amelyeknek a tevékenységéről egyébként a bizottság több tagja is igen jó véleménnyel van, most kimaradnak ebből a támogatásból. Egy-két szervezet esetleg még tudja pótolni a hiányosságait, és majd szeptemberben megkaphatja a pénzt, de többségük még ebből is ki fog esni. Ilyen módon tehát borzasztó nehéz volt elosztani a pénzt, és éppen ezért, a mi megítélésünk szerint nem is igazságos az elosztás. Azon megdöbbentem - és ezt a bizottsági ülésen is elmondtam -, amikor egy kormánypárti képviselőtársunk azt javasolta, hogy ne nézzük már át a javaslatot, amit az Etnikai Hivatal benyújtott, hanem en bloc fogadjuk el az egészet, hiszen ott ülnek a szakemberek - mi adjuk rá áldásunkat, és ne is foglalkozzunk az üggyel. A Szabad Demokraták Szövetsége megbízta egyik szakértőjét, aki bement az Etnikai Hivatalba és valamennyi pályázatot átnézte, és bizony megtalálta azokat az anomáliákat, amikről már az imént is beszéltem. Én csak bízni tudok abban, hogy a többi parlamenti párt is megtette ezt. És hogyha megtette, ezek után nem lehet azt mondani, hogy en bloc fogadjuk el azt az előterjesztést, amelyet vagy elolvastunk vagy nem. A pontrendszerről tehát összességében el lehet mondani, bizonyíthatóan, hogy ez szubjektív, és ezért alkalmatlan arra, hogy ez alapján osszuk el a pénzt. Javaslatot tettünk az elmúlt heti bizottsági ülésen arra, hogy egyelőre csak azok a szervezetek kapjanak pénzt, amelyekkel kapcsolatban senkinek nincsenek fenntartásai, és a cigányszervezetek körül kialakult anomália miatt, a cigányságnak szánt 90 milliót egyelőre tartsuk vissza. Valamennyi parlamenti párt nézze át még egyszer a pályázatokat, és utána üljünk le közösen, és próbáljuk meg egy saját magunk által felállított kritériumrendszer alapján felosztani ismét a pénzeket. Mindezeket a dolgokat figyelembe véve, és végeredményként azt kell mondanom, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének ily módon, ilyesfajta felosztást nincs módja támogatni. Mi ezt nem tudjuk elfogadni: mi nem vagyunk hajlandók olyan dologhoz a nevünket adni, amely - enyhén szólva - kétes. Mindezek után még két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Nagyon fontosnak tartjuk azt, hogy a jövőben a finanszírozási rendszert teljesen újragondoljuk. El kell gondolkodni esetleg azon, amiről mi már régebben, más törvények kapcsán beszéltünk: a személyi jövedelemadó bizonyos százalékán keresztül való támogatása a kisebbségeknek; másrészt pedig nagyon fontosnak tartjuk, hogy a közpénzek felhasználását szigorú ellenőrzéshez kössük. Azt hiszem, ez mindannyiunk érdeke, és hogyha ezt meg tudjuk tenni, akkor valóban gondos gazda módján tudunk gazdálkodni ezekkel a pénzekkel. Mindezeket a gondolatokat figyelmükbe ajánlva, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.)