DR. SZABÓ JÁNOS földművelésügyi miniszter: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy szólnom kell a mezőgazdaságot, de ezen túlmenően a választók széles rétegeit érintő olyan kérdésről, amelyet nem hallgathatunk el még akkor sem, ha egyébként a tömegkommunikáció útján bizonyos értesülésekkel már rendelkeznek önök, illetve a választópolgárok. Nevezetesen arról van szó, hogy az Európai Közösségek bizottsága - mint önök által bizonyosan ismert - 1993. április 7-én megtiltotta azoknak az állatoknak és állati termékeknek az Európai Közösségek országaiba való beszállítását, amelyek a ragadós száj- és körömfájás szempontjából fogékonyak. Később ehhez csatlakozott Ausztria is, és ilyen körülmények között ez nagyon komoly gondot jelent a magyar állati termékek és az élőállat exportjában. Később - számunkra teljesen érthetetlen módon - Lengyelország is csatlakozott ehhez a tilalomhoz, azonban végül is kénytelenek voltunk tudomásul venni ezt a tényhelyzetet. A magyar állatállomány és a magyar helyzet megóvása érdekében a Magyar Köztársaság Kormánya 1993. április 9-én olyan intézkedésre szánta el magát, amellyel megtiltotta az Európai Közösségek országaiból és Ausztriából az élőállat Magyarországra történő behozatalát, illetőleg innen származó termékeknek a behozatalát - kivéve természetesen oda-vissza a hőkezelt termékek esetét. Meg kell mondanom önöknek, hogy legfrissebb információink szerint a mai nappal kezdődően Törökország is hasonló tilalmat léptetett életbe. A magyar állati termékek és az élőállat tekintetében elsősorban a juh és a szarvasmarha, valamint a sertés kiszállítását érinti ez a probléma. Tulajdonképpen azt kell végiggondolnunk, hogy mi az, amit az adott helyzetben az agrárpiaci rendtartás eszköztárával a magyar Kormány, illetve azon belül a Földművelésügyi Minisztérium tehet e piaci zavar kivédésére, illetve minimalizálására. Egy gondolat erejéig itt vissza kell hivatkoznom arra, sajnos, már az Európai Közösségek bizottságának döntése előtt, az Olaszországban fellépő száj- és körömfájás miatt bevitelünk március 2-a óta akadozott. Az olasz egészségügyi miniszternek, aki jogosult ebben a kérdésben dönteni, illetve aki elrendelte ezt a tilalmat, két alkalommal is faxot adtam le, sajnos, a faxok eredménytelenek maradtak - egyébként az Európai Közösségeknél történt interveniálásunk is. Azért mondom ezt, mert igazából a legjobban és a legsúlyosabban a magyar kivitelt az olasz partner magatartása érinti. Az agrárpiaci rendtartás eszköztárával élve tervezzük olyan intézkedések bevezetését, amelyek ezeket a korlátozásokat, illetve tilalmakat valamelyest kivédenék. Meg kell azonban mondanunk, hogy a lehetőségeink végesek, és ez igazából meghatározza azt is, hogy mit tudunk az ügyben tenni. A különböző állatfajok tekintetében elsősorban a juhkérdés érint a leginkább bennünket. Egy alkalom lett volna, hogy kiszállítsuk a húsvéti bárányt Olaszországba, azonban ezt tejesbárányként nem tudtuk megtenni. Ilyen körülmények között azok a lehetőségek maradnak számunkra, hogy más országokba, elsősorban az ilyen fogyasztási szokásokkal rendelkező arab országokba szállítsuk ki ezeket az állatokat, de már nem abban a tizen-egynéhány kg-os súlyban, amelyik tejesbárányként jelentkezik, hanem felhizlalva, nyilván az itt-tartásuk folytán a súlyuk egyébként is növekszik - és csak később kerülhet erre sor. Úgy gondoljuk, hogy május, június hónapokban tudunk exporttámogatást biztosítani azoknak a felvásárlóknak, akik, illetve amelyek megadják a termelőnek azt a minimumárat, amit előírunk, és felvásárolják ezeket az állatokat. Mondom, hogy jelenleg, ebben a percben is ülésezik a tárcaközi egyeztetőbizottság, amelyik ezzel a kérdéssel foglalkozik. (10.10) Gondot jelent ebben a vonatkozásban mintegy 270 000 darab juh, amely, ha úgy tetszik, bizonyos értelemben a nyakunkon maradt. Ugyancsak így vagyunk 3000 növendékbikával. Ezek vonatkozásában is azt fontolgatjuk, hogy exporttámogatást próbálunk adni a felvásárlóknak. A sertéshelyzet kérdésében pedig, azon túlmenően, hogy ugyancsak az exporttámogatást ambicionáljuk, szeretnénk készletfelvásárlást is eszközölni, és ezzel is valamilyen módon a piac zavarait lehetőség szerint megszüntetni. Mindezeket annak reményében szándékoztam tudomására hozni az érintetteknek, hogy amint a tárcaközi bizottság még a mai nap folyamán valamilyen módon ebben a kérdésben egyezségre jut, akkor ennek az eredményét az érintettekkel a leggyorsabban közöljük, és tudatosítjuk velük miheztartás végett. Mindezt teszszük pedig azért, hogy íme, itt az alkalom, hogy az agrárpiaci rendtartás már működjön, és íme, itt az alkalom arra, hogy azokat a gondokat, amelyek a piac zavaraként jelentkeztek, valamilyen módon orvosolni tudjuk - a lehetőségek határán belül -, és ezzel a közbenső bejelentésemmel, illetőleg napirend előtti felszólalásommal szeretném mindazokat megnyugtatni, akiket ez illet, hogy a részünkről szükséges és lehetséges intézkedéseket mielőbb igyekszünk megtenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)