SPEIDL ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csak egynéhány kiegészítést hadd tegyek a Horváth Aladár képviselőtársam által elmondottakhoz, mert úgy érzem, hogy egy kicsikét téves színben tünteti fel a közvélemény előtt mindazt, ami eddig történt. Ami a +91-es őszi kerekasztal-tárgyalásokat illeti, én úgy vélem, hogy abból végül is minden lényegi kérdés megmaradt a későbbiek folyamán is, tehát semmi nem csorbult - természetes, hogy az idők folyamán bizonyos dolgok finomodtak, változtak, hiszen a hat párt és a kisebbségi kerekasztal annak idején a szabad identitásválasztás kérdésében döntött, az autentikus kisebbségek privilegizálásában, a kollektív jogok érvényesítésében, az önkormányzatiság kérdésében, finanszírozási kérdésekben. Ezek módjában és mértékében lett a későbbiek során vita, de maguk az alapkérdések az égadta egy világon semmit nem változtak közben, hiszen a most általunk tárgyalt törvényjavaslat is ezt mutatja, és a hatpárti tárgyalások is nyilván ezt igazolják vissza, ahok ezekben a kérdésekben megszületett a megfelelő megállapodás. Még egyetlen megjegyzést hadd tegyek: kétségtelen tény, hogy a kisebbségi kerekasztal - aminek a legitimációját, azt hiszem, soha senki nem vonta kétségbe, nem is vonhatja kétségbe, de a különféle kisebbségi szervezetekkel beszélve és azokkal kapcsolatot tartva mégis világossá vált - az egyes kisebbségeknek sokszor csak bizonyos rétegeit, csoportjait képviselte elsősorban, hiszen a kisebbségek zömének - ezt annak idején a magam beszédében el is mondtam, meggyőződésem - még fogalma sem túlságosan sok volt arról, ami ebben a kérdéskörben és végül is az ő ügyükben történik. Amiért szót kértem tehát, az mindössze annyi lenne, hogy véleményem szerint a döntő pontokon semmi nem változott, és aki alaposan megnézi a törvényjavaslatot, és figyelembe veszi azokat a politikai megállapodásokat, amelyek megköttettek a hatpárti tárgyalások révén, ezt igazolni tudja. Köszönöm a szót. (Szórványos taps a jobb oldalról.)