SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Interpellációm címe - jól tudom - nem túlzottan zseniális, meglehetősen száraz, szakmai. Mindazonáltal kérem, ez ne vezessen senkit se félre, igazi közügyről, mindenkit érintő ügyről kívánok itt és most szólni. Ebben a Házban már sok szó esett átláthatatlan, titkokkal körülbástyázott és épp ezért gyanút keltő intézményekről, alapítványokról, ÁVÜ-ről, televízióról, rádióról; nem esett viszont szó a fogyasztói közérdeket, a fogyasztókat még tán az előbbieknél is valamivel közelebbről érintő dologról, a közszolgáltatók átláthatatlan monopolhelyzetéről, s a kialakult helyzet okáról. Ideje tehát most már erről is némi szót ejtenünk. A Magyar Villamos Művek Részvénytársaság a legalapvetőbb közszolgáltatást nyújtja: villanyáramot ad. Ugyanakkor ez az intézmény megközelíthetetlen, átvilágíthatatlan, zárt egység. Működését - ha eltekintünk az elaggott, régesrég aktualitását vesztett 1962. évi IV. törvényünktől - törvény nem szabályozza, külső szem nem kontrollálja. Pedig a demokráciákban súlyt helyeznek arra, hogy a természetes monopolhelyzetben levő közszolgáltató szervezetek az esetleges visszaélések megakadályozására, a szolgáltatás hatékonyságának javítása végett a társadalom számára nyitottak, láthatók és ellenőrizhetők legyenek. (15.20) Ezen országokban a közszolgáltató jogkörei, kötelezettségei és ellenőrzésének módja törvényekben kerülnek rögzítésre. Ezen országokban a közszolgáltató tevékenységét megfelelő jogosítványokkal ellátott külső szervezet ellenőrzi. Sőt, ezen külső szervezetek rendszeres közmeghallgatást szerveznek, hogy a közvélemény megítélését is felhasználhassák munkájuk során. A közszolgáltató és a felelős minisztérium között pedig megállapodásszerűen szervezett és rendezett a napi kapcsolattartás. Amikor azonban nincs törvény, nincs társadalmi ellenőrzés, nincs közmeghallgatás, amikor ki tudja, milyen a napi kapcsolat is a Villamos Művek és az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium között, akkor mitől lesz olcsóbb az áram? Akkor ki szoríthatja a villamosenergia-termelőket és -szolgáltatókat költségtakarékos gazdálkodásra, a beszállítók tisztességes versenyeztetésére, a felesleges beruházások elkerülésére, a takarékos fogyasztói magatartás ösztönzésére, az erőművek megfelelő karbantartására, a külső villamosenergia- termelők által szállított áram átvételére, a szolgáltatások színvonalának emelésére, környezetvédelmi erőfeszítésekre - tehát a monopolérdekeltségekkel ellentétes tevékenységre? Pedig ez így nincs rendjén és nincs jól. Miniszter úr! Vajon ebben a helyzetben meddig kell még arra várni, hogy a Kormány benyújtsa a Parlamentnek az új villamosenergia-törvény tervezetét? Miért nem szerepel ez az Országgyűlés idei törvényalkotási programjában? Vajon mikor alakulhat meg a megfelelő jogosítványokkal ellátott és a társadalmi ellenőrzés funkcióját betöltő külső ellenőrző szerv? Vajon mikor várható, hogy a még 1991-ben kidolgozott fogyasztói villamosenergia-igények befolyásolásának programja a gyakorlatban is alkalmazásra, bevezetésre kerülhet? Egyáltalán mi van ezzel a programmal? Másfél éve teljes csönd övezi. Vajon mikor kaphatunk korrekt tájékoztatást a Villamos Művek igazgatósága által ez év január végén jóváhagyott erőmű-építési program részleteiről, annak finanszírozásáról, tarifális kihatásairól? Közügy-e ez a kérdés, miniszter úr, avagy a Villamos Művek belső ügye? Esetleg titka? Vajon tudja-e, akarja-e érvényesíteni tulajdonosi érdekeit és jogait az állam azon vállalata esetén, melynek menedzsmentje látszólag a tulajdonosi szerepkört is magánál tartja? Vajon nem abszurd-e az a kereszttulajdonosi helyzet+ (Az elnök csengetéssel figyelmeztet a letelt időre.)+, melyben a kétszintű részvénytársaság holdingközpontja a nem több mint 50%-nyi résztulajdonlása ellenére a tizenöt áramfejlesztő és szolgáltató részvénytársaság csaknem minden menedzsmenti, igazgatósági és felügyelőbizottsági kijelöléséről maga gondoskodott az egyes rt.-k vezetőinek keresztbedelegálásával? (Az elnök ismét csenget.) Így a menedzsment, a tulajdonosi jogokat gyakorló igazgatóságok tagjai, sőt az ellenőrzésükre hivatott felügyelőbizottságok tagjai is kinevezésük és de facto korlátlan visszahívhatóságuk következményeként mind a holding akaratának végrehajtói. Ésszerű-e ez így, miniszter úr? (Taps.)