DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Engedelmével, nem szólnék az elmúlt 40 évről és az azt követő két évről. Ott kezdeném, hogy az elmúlt év január 6-án végre megszületett a szövetkezeti törvény. Átalakultok, és utána számíthattok a kormányzat jóindulatára - ez volt akkor a politika üzenete a szövetkezeti tagság, az agrárértelmiség felé. Közben jegyzem meg, miniszter úr, hogy én szóltam a jegyzői irodán a múlt héten, hogy megcserélném a két interpellációt. Fáradtan, a válságtól, az értékesítési gondoktól gyötörten, a perspektívát nem érzékelve, de nekiláttak az érintettek a végrehajtásnak. Sok ezer gyűlést, sok tízezer egyeztetést tartottak, sok százezer borítékot címeztek. A későbbi nyugalom, a munkahely megőrzése érdekében néhol túl könnyen kiengedték, máshol túlságosan akadályozták a kiválni szándékozókat. Az átalakulás közben mélypontjára zuhant a mezőgazdaság és az élelmiszeripar. 1992-ben csaknem minusz 30% volt az állami "támogatás". Ehhez jött még a piacvesztés, a 30%-os belföldi fogyasztáscsökkenés, a kaotikus importnövekedés. A támogatás, perspektívanyújtás helyett a termelők feje fölött tovább folyt az ideológiai harc. 1992 szilveszter éjszakáján a Parlament ellehetetlenítette a kiválás újbóli megnyitására irányuló törvényjavaslatok szavazását. Ám azóta is folyton jönnek a hírek. A Kormány egyes tagjai szerint nincs jövője a termelési típusú szövetkezeteknek. Már kész a kiválást megnyitó törvénytervezet, a héten szavaz róla a Parlament - hangzottak az elmúlt hónapokban a vélekedések. Az ideiglenességet sugallják az ellentmondó nyilatkozatok, a megyei FM-hivatalok aprólékos ellenőrző határjárásai, a késlekedő cégbejegyzések, az átalakult szövetkezetekre nézve hátrányos támogatási elvek, a szaporodó felszámolási eljárások. Ráadásul az átmeneti törvényből kimaradt a részaránytulajdon rendezése, így ebben az évben újra kellett kezdeni e téren az osztozkodást. A helyzet interpellációm benyújtása óta sem vált megnyugtatóvá. Kormányzati részről, koalíciós képviselőktől hallani azóta olyan állásfoglalásokat, amelyek a mezőgazdaság működőképességét, a további tőkekivonás megakadályozását tartják elsődlegesnek, de olyanokat is, amelyek a frissen átalakult szövetkezetek kampányszerű kényszerátalakulását helyezik kilátásba. Miniszter úr! Mielőtt három kérdésemet elmondanám, azt jegyezném meg, hogy engem természetesen elsősorban az interpellációm címe, azaz az átalakult szövetkezetekhez való kormányzati viszony témája érdekel. Van-e olyan átalakult szövetkezet - kérdezem -, amelyet megfelelőnek tartanak? Ha a most átalakult termelőszövetkezeteket nem tartják megfelelőnek, milyen méretű és formájú szövetkezeteket, szövetkezéseket támogatnának? Biztosítja-e a Kormány a szektorsemlegességet a finanszírozásoknál és a támogatásoknál? Miniszter úr, várom válaszát. (Taps a bal oldalon.)