KÁLLAY KRISTÓF (független): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magam is, a korábban előttem szóló képviselőtársaim többségéhez hasonlóan szükségesnek tartom ezen nyilatkozat megszületését. Szomorú, de tény, hogy a néhány éve még csak külföldi híradásokból ismert szélsőséges jelenségek - ha csak jelentéktelen csoportok közreműködésével is - immár hazánkban is tapasztalhatók. Úgy gondolom, mindnyájunk számára ismertek azok az atrocitások, melyeket hazai és külföldi állampolgárok szenvedtek el másságuk miatt. Ezen cselekmények - szórványosságuk és a résztvevők átfogóbb szervezettsége hiányában - aligha jelenthetnek komoly veszélyt demokráciánkra. Arra azért oda kell figyelnünk, hogy a fiatal életkorú, tapasztalatokban és történelmi ismeretekben nem dúskáló elkövetők mögött meg-megjelennek a politikai élet eleddig sikertelen, ám saját hangjuktól és a tapintható fizikai erő támogatásától ismertséget - egyes körökben elismertséget is - remélő szereplői. (19.20) Éppen ezért fontos, hogy a korábbi egyes vagy csoportos képviselői megnyilatkozások mellett a szabadon választott Országgyűlés is tegyen egy gesztust a hazánkban élő vagy csak dolgozó, a többségtől eltérő bőrszínű, kultúrájú, vallású vagy eszmét vallók felé, ami szerint elítélünk minden gyűlöletkeltő szélsőséget. Amikor a többségnek a kevesek felé történő szándéknyilatkozatáról beszélek, egyúttal azt is jelzem: nem értek egyet azokkal, akik ezt valamiféle cserealapon képzelik el. Magyarországon értelmetlen, nevetséges és tragikus az úgynevezett magyarságellenes kijelentések vizsgálata és elítélése. Aki ilyen kijelentéseket tesz, önmagát s akiket képvisel, járatja le, nem félelmet kelt, hanem csak gúny és nevetség tárgyává válhat, mely véleményemet igazolja az elmúlt hetekben oly nagy port kavart heti magyarországbeli nyilatkozat utóélete is. Az előbbiekből következően nem érzem szükségét a Csépe képviselőtársam által szorgalmazott, kiemelten csak a keresztényellenességet is elítélő bővítésnek. Mert elsősorban önmagának árt például az a hetilap, mely karácsonyi számának címlapjára a családnak csak leszboszi értelemben vett párt állítja. Vagy az a színében piros napilapunk, mely otromba, a keresztény embert sértő cikkcímmel jelenik meg. A magam részéről jobbnak, átfogóbbnak és ebbe a szövegbe illeszthetőnek tartom a legutolsó egyeztető tárgyaláson kialakult szövegrészt, mely a vallásos érzületet sértő megnyilvánulásokat ítéli el. Úgy gondolom, ez a formula mindnyájunk számára megnyugtató lesz. Összefoglalva az eddigieket: szükségesnek, irányadónak tartom a nyilatkozatot, és kérem képviselőtársaimat, hogy a már letisztult szövegváltozatot szavazatukkal is támogassák. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)