DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt év novemberében örömmel vettem kézbe a dr. Schiffer János és dr. Suchman Tamás nevével jelzett önálló képviselői indítványt. Jó volt tapasztalnom azt is, hogy e nyilatkozatjavaslatuk szélesebb körű érdeklődést keltett. Az indítványhoz kapcsolódóan több szövegmódosítás került benyújtásra, közöttük Bánffy György, Bethlen István, dr. Vizy Béla s az általam közösen benyújtott módosító javaslatok. Együtt szemlélve az indítványt és a módosító javaslatokat, a téma természetesen nagyobb súlyt kap, számomra pedig azt a lehetőséget kínálja, hogy álláspontunkat a többi lehetőséggel szembesítve indokolhassam. Fontosnak tartom kiemelni, hogy nézetünk helyességét a bizottsági viták és az egyeztetést célzó tárgyalások is igazolták. Említést érdemel, hogy a hat parlamenti párt és a függetlenek képviselői részvételével megtartott megbeszéléseken a Bánffy, Bethlen, Vizy, Weszelovszky-féle javaslatot fogadták el tárgyalási alapnak. Az egyeztetés eredményeként kialakított és a 9607-es számon Bejczy Sándor, Csépe Béla, Fodor Gábor, Gál Zoltán, Iványi Gábor, Kállay Kristóf és Weszelovszky Zoltán által aláírt és benyújtott nyilatkozatjavaslat kisebb, többnyire csak stilisztikai javításoktól eltekintve lényegi elemeit tekintve azonos a Bánffy-Bethlen-Vizy-Weszelovszky- féle módosító indítvánnyal. Erre való tekintettel a négyünk által benyújtott 8993-as, 8994-es és 9248-as számú, vagyis összes korábbi módosító indítványunkat ezennel visszavonjuk. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nézetem szerint az eredeti és a benyújtott módosítások súlyos, múltra tekintő, jelenre és jövőre egyaránt kiható problémával foglalkoznak. Ezt támasztja alá a címek elemzése. A címek ugyanis súlyos fogalmakkal élnek. Az eredeti indítvány tételesen felsorolja: a rasszizmus, az idegengyűlölet és az antiszemitizmus ellen kíván szólni, a Mikó-kör ezt általánosítja a nemzeti és vallási gyűlölködés valamennyi formája elleni megfogalmazásra. Csépe Béla már visszavont módosító javaslatában Horváth Balázshoz hasonlóan Országgyűlési nyilatkozat a nemzeti, faji és vallási gyűlölködés valamennyi formája ellen címet javasol. Első olvasásra úgy tűnik, hogy az általánosításon túl nincsen lényegi különbség az eredeti javaslat és a két utóbbi módosítvány között. Azonban ha a meghatározásokat konkrét társadalmi közegben szemléljük, világossá válik, a különbség jelentős mértékű. Míg az eredeti indítvány a másság védelmét tartalmazza, addig a módosítványok a másság védelme mellett, a korrelációk az ilyenség, a honosság védelmét is sugallják, illetve követelik. Erre a következtetésre, mint láttuk, a puszta címek nyomán is eljuthattunk. Az indoklások figyelembevétele pedig taxációval is vitathatatlanná teszi ezt a különbséget. Az eredeti indítvány indokló fejezete a címben felsorolt fogalmakat a szélsőjobb meghatározásba foglalja össze, a módosítványok közül a Mikó-kör a címre adott általános fogalmakat úgy taglalja indoklásában, hogy a magyar nemzetiségű személyekkel szemben, a keresztény világnézettel szemben alkalmazott gyűlöletkeltés ellen is fel kell lépni, mivel a magyar- és idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a keresztényellenesség egyre gyakrabban fordulnak elő. Melyik oldalra sorolható a hetek által benyújtott javaslat? Egyik oldalra sem. Nézetünk és tapasztalatunk szerint ugyanis mindkét felfogás egyszerűsít. Elméletben leírható, gyakorlatban azonban nem alkalmazható. Ugyanis már a jelképekről folyó parlamenti vita is jól megmutatta, hogy még a konkrét, pontosan megmutatható jelenség, egy jelkép jelentése, egy eszme megjelenítése is számtalan probléma, értelmezési zűrzavar forrása lehet. Úgy látjuk, ma világviszonylatban a társadalmi folyamatokra, eszmékre, történésekre a klasszikus szélsőségkategóriák sok esetben nem alkalmazhatóak. Hosszú példasorok helyett csak kérdezem: a felsorolt fogalmak közül melyik vagy melyek jellemzőek a volt Jugoszlávia területét feldúló háborúkra, az Afrikában nem csillapítható népirtásokra, az Európában történő terrorcselekményekre? Faji, vallási, antiszemita vagy keresztényellenes érzelmek vezérlik azokat, akik már szinte nem is tudják, hogy miért fordulnak egymás ellen? Ki tudná az indítványokban, a javaslatokban megadott valamelyik kategóriába belehelyezni az olimpiai zászló elégetését, az olimpiai eszme és annak képviselője iránti gyűlölködést? A helyzet az, hogy ha az említett indítványok fogalmi rendszerénél maradunk, akkor egyfelől szorosan a múlthoz kötődünk, hiszen nem véletlen, hogy ezen szövegjavaslatokban megtalálható a "felidézi", illetve az "emlékeztető" és az "emlékeztet" kifejezés. Másfelől Európában és azon belül is Magyarország határai közé zárjuk magunkat. Nem véletlen, hogy az említett indítványok taxatíve is megadják e határokat, hivatkozva az európai történelem legsötétebb korszakára, időszakára, illetve Európára és Magyarországra egyaránt. A javaslat tárgyát illetően azt kell belátnunk, a szélsőség esetünkben az eredeti javaslatban található szélsőjobb csak újabb szélsőségeket szülhet, annak valamely fajtáját megszüntetni nem alkalmas. A szélsőséges akció, szélsőséges reakció mint ok-okozati összefüggés, jó megvilágításba kerül a Mikó-kör két módosító indítványának indoklásában. A címjavaslat indoklása is azzal zárul, hogy lehet-e toleráns az, akit naponta bántanak. Az (1) bekezdés változtatásának indoklása is azt vizsgálja, melyik szélsőség előzte meg a másikat, melyik szélsőség váltotta ki a másikat. Mindezek miatt és az itt fel sem sorolható okok miatt javaslatunk szerint nem lehet válogatni, minden gyűlöletet szító szélsőséget el kell utasítani. A gyűlöletet szító szélsőség fogalmába így ugyanúgy belefér a különböző nemzeti és etnikai kisebbségek, az idegenek elleni gyűlölet és az antiszemitizmus, mint a nemzeti és vallási érzületet sértő megnyilvánulások. De ide tartozik a demokrácia szélsőséges féltése éhségsztrájk által, netán a Parlament feloszlatási törekvése által, valamint előre ki sem található helyzetek. Végezetül a címadással kapcsolatban még egy gondolat. A magyar Parlamentnek nincs semmi logikusnak tűnő oka arra, hogy a gyűlöletet keltő szélsőségek közül bármelyiket kiemelje. Javaslatunk szerint a társadalmat gyengítő, elrohasztó kategóriák közül nem lehet válogatni. A parlamenti nyilatkozat javaslatunk szerint ezért is minden gyűlöletet szító szélsőség ellen szól. (19.40) Tisztelt Ház! A címjavaslatokat elemezve és indítványunkat indokolva már a tartalom lényegéből is meghatározható motívumok kerültek felszínre. Áttérve a tartalomra, azaz a javaslatok szövegeire, azok indíttatása szerint a felsorolt jelenségek, folyamatok, eszmék és áramlatok konkrét megjelenési formáit is érdemes megvizsgálnunk. Ez annál szükségesebb, mivel a jelenség bonyolultságát fokozza, hogy minden eszme, áramlat annyiféle arculatot ölthet, ahány szituációban megjelenik. A minősítéshez tehát a hely és az idő meghatározása, mint a konkrét helyzet legáltalánosabb jellemzője, szorosan hozzátartozik. Az eredeti indítványban, valamint a már hivatkozott módosító javaslatokban a jelen és a múlt kölcsönhatásáról van szó. Az eredeti szöveg szerint ellentmondás van az első és a második bekezdés között. Az első bekezdés szerint ugyanis már tanúi voltunk azoknak a jelenségeknek, amelyek felidézik az európai történelem legsötétebb időszakát, a második bekezdés szerint mindez még nem történt meg, mindez még kezdeti stádiumban van, mégis fenyegető. A Mikó-kör által benyújtott indítvány szövegében a már megtörtént kifejezése erőteljesebb. A Mikó-kör szerint a magyar- és idegengyűlölet, az antiszemitizmus és a keresztényellenesség esetei egyre gyakrabban fordulnak elő. Nézetünk szerint tagadhatatlan, hogy hatalmas ereje van a múltnak, ezért ha azt felidézik, illetve arra emlékeztetnek, vagy éppen úgy történnek az események, akkor ezek minden bizonnyal fenyegetőek, s bizony könnyű elérni a mesterségesen előidézett tudatos szembeállítást, a manipulált gyűlöletkeltést. Azonban már az előbb is említettem néhány olyan szélsőséges megnyilvánulást, amelyek teljesen újszerűek, így nem idézhetik fel a múltat, nem emlékeztethetnek rá. Mégis veszélyesek. A parlamenti határozatnak tehát nem szabad meghatároznia az időt. A még emlékek nélküli új szélsőségeket s a jövendő szélsőségeit is el kell ítélnie. Ami a helyet illeti, már említettem a négy indítvány csak Magyarországra, csak Európára korlátozott helymeghatározását. De a szélsőségek példatárában szóltam arról is, hogy a jelenség még kontinensünkre sem behatárolható. Ma az a jellemző, hogy szinte nincsen olyan földrész, ahol e sötét erő fel ne ütné a fejét, szélsőjobbról, szélsőbalról vagy ki sem számítható pozícióból indíttatva. A szélsőségek, a gyűlöletkeltés megjelenési formáinak tehát nincsenek földrajzi határai, így elítélésünknek sem lehetnek. Ebből az a következtetés adódik, hogy ha a magyar Parlament nyilatkozattal elítéli és elutasítja a gyűlöletet keltő szélsőségeket, akkor a bármikor, bárhol és bármilyen formában megjelenő gyűlöletet keltő szélsőséget kell elutasítania. Minden egyéb megoldás, minden válogatás politikai célzatot tételez fel, politikai érdeket képvisel, s a demokrácia ellen hat. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Lehet-e vitatni, hogy a demokrácia az emberi személyiség szabadságának és a törvények által szabott korlátoknak a dialektikája? S van már történelmi tapasztalat arra is, hogy hová vezeti a társadalmat a korlátlan szabadság, és arra is, hogy hová vezeti a társadalmat a korlátlan kötöttség. Ha tehát az anarchia káraira, a diktatúra veszélyeire gondolunk, a gyűlöletet keltő szélsőség elítélése és elutasítása társadalmi érdek, a demokrácia érdeke, minden demokrata magatartásának a lényege. Legyen bár fiatal vagy öreg, szabad vagy magyar, liberális, szociális vagy keresztény az a demokrata. A gyűlöletet szító szélsőség elutasítása természetesen önmagában nem elegendő. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a törvénnyel az szankcionálandó. Parlamentünknek minden törvényét ilyen szellemben kell megalkotnia. E témakörben az elítélés, az elutasítás és a törvényalkotás közös érdek. Pártsemleges, a demokrácia lényegéből következő szemlélet- és magatartásmód. Az elmondottak summázata: a hat parlamenti párt és a függetlenek által közösen benyújtott, címre és szövegre vonatkozó módosító indítványunk elfogadásához tisztelettel kérem az Országgyűlés támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)