DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ma olyan törvényjavaslatot terjesztek önök elé, amely méltán tarthat számot mind a hazai, mind a nemzetközi közvélemény fokozott figyelmére. A külföldiek beutazását, tartózkodását és bevándorlását szabályozó törvény jelentős állomása lesz jogalkotásunknak, hiszen általa hazánk, jogállamiságunk és idegenrendészeti politikánk mérettetik meg. Az új törvény megalkotását számos politikai, jogi és gyakorlati követelmény teszi szükségessé. Az egyik és egyben döntő tényező, hogy a hazánkba érkező külföldiek száma az 1970-es évektől folyamatosan emelkedett, és az elmúlt évben meghaladta a 36 milliót. Ugyanakkor a külföldiek beutazásának és itt- tartózkodásának magas szintű jogi szabályozása csak 1982-ben történt meg. Ez a szabályozás a pártállami berendezkedésű országok jogrendszeréhez illeszkedett, nem juttatta érvényre mindazokat a kötelezettségeket, amelyeket Magyarország a különböző nemzetközi szerződések aláírásával magára vállalt. Az elmúlt néhány esztendő jelentős társadalmi változásait, az Alkotmányba foglalt garanciális jogok, valamint az Európa Tanács alapokmányának elfogadása különös hangsúllyal vetik fel egy olyan idegenrendészeti törvény megalkotását, amely illeszkedik az európai demokráciák jogrendjéhez, és tekintetbe veszi az általuk követett idegenrendészeti gyakorlatot. Nemzetközi jogi és belső alkotmányos kötelezettségeink mellett azonban más tényezők is sürgetően igénylik az új szabályozást. (10.10) Az 1980-as évek közepétől felerősödő nemzetközi migrációs mozgások nemcsak Európa más, gazdaságilag fejlettebb országai számára jelentettek és jelentenek egyre komolyabb kihívást, hanem hazánk számára még inkább. Mindezek a körülmények - párosulva a korábbi, túlzottan is engedékeny idegenrendészeti joggyakorlatunkkal - jelentősen elősegítették az illegális migrációs folyamatok kiszélesedését. Míg az 1956-os szabadságharc után hazánk menekülteket, migránsokat kibocsátó ország volt, addig a nyolcvanas évek végére már a kelet-európai, illetve az Európán kívüli, főleg afroázsiai országokból érkezők befogadó országává, illetőleg a nyugat-európai országokba bevándorolni kívánók tranzitországává vált. Ugrásszerűen megnőtt a beutazók száma, akik közül évről évre egyre többen kívántak Magyarország területén véglegesen letelepedni. Ugyancsak emelkedett azoknak a száma, akik legálisan vagy illegálisan azért érkeztek Magyarországra, hogy innen továbbvándoroljanak Nyugat-Európa felé. Nyugat-Európa azonban egyre szigorúbb idegenrendészeti és bevándorlási politikát folytat, így a továbbutazni szándékozók jelentős része Magyarországon akart maradni, növelve azok számát, akik beilleszkedésének, megélhetésének minimális feltételei is hiányoztak. Gondjainkat tetézte, hogy jelentősen elszaporodtak a tiltott határátlépések, illetve kísérletek, megjelent és egyre aktívabbá, szervezettebbé vált az embercsempész-tevékenység. Ezt a folyamatot 1991-ben sikerült megállítanunk. A hatályos jogi szabályozás a migrációs helyzetből fakadó problémák megoldásához azonban nem nyújt törvényes és hatékony eszközöket. Mint önök előtt is ismert, 1991 októberétől megszigorítottuk a külföldiek Magyarországra utazásának, beléptetésének feltételeit, s ennek következtében ez ideig több mint egymillió külföldi beutazásának megtagadására került sor. Rendészeti intézkedéseket vezettünk be Magyarországon jogellenesen tartózkodó vagy jogsértő cselekményt elkövető külföldiekkel szemben. Megteremtettük annak feltételeit, hogy e személyeket az országból rövid időn belül eltávolítsuk, ez azonban igen komoly anyagi terhet jelent költségvetésünk számára. Idegenrendészeti hatóságaink az elmúlt évben például 17000 külföldi tartózkodási engedélyét vonták meg, ezenfelül 2500 személyt utasítottak ki, és több mint 1200 fő kitoloncolását hajtották végre légi úton. A magyar munkaerőpiac védelme érdekében jogszabályok módosítására került sor, amelyek megszigorították a külföldiek munkavállalásának feltételeit, illetőleg az e célból történő beutazásokhoz vízumkötelezettséget írnak elő. Vízum kiadására pedig csak akkor kerülhet sor, ha a külföldi a munkaadó által előzetesen megkért munkavállalási engedéllyel rendelkezik. Határőri alakulatokkal erősítettük meg az illegális határátlépésekkel különösen veszélyeztetett szakaszokat, határszakaszokat, amelyek a határőrizeti feladatok ellátása mellett jelentős segítséget nyújtanak a csempészettel, illetve menekülőkkel kapcsolatos teendők ellátása terén is. Segítségükkel határőrizeti szerveink évente mintegy 30000 illegális határátlépést, illetve annak kísérletét fedik fel. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy idegenrendészeti gyakorlatunk érzékeltetésére néhány adatot ismertessek. Amint már említettem, egymillió körül van azoknak a száma, akik beutazását az itt-tartózkodás feltételeinek hiánya miatt határrendészeti szerveink megtagadták. Meghaladja a 20000-et azoknak a száma, akiktől hatóságaink a tartózkodási engedélyt megvonták, illetőleg akiket kiutasítottak vagy kitoloncoltak. Másrészt több mint 88000 személy kapott ideiglenes, egy éven belüli tartózkodásra jogosító engedélyt. Ezek közel fele olyan volt jugoszláv állampolgár, akik a háborús cselekmények elől menekültek Magyarországra. Jelenleg közel 28000 külföldi rendelkezik egy évnél hosszabb tartózkodásra jogosító engedéllyel hazánkban. Ezek többsége a környező országok állampolgára. Afrikai, ázsiai és arab országokból huzamosabb ideig itt tartózkodók jelenleg 7000 főt tesznek ki. Végül néhány szót a bevándorlókról: bevándorolt, letelepedett az a külföldi, aki állandó jelleggel, életvitelszerűen tartózkodik az országban. Ezek száma jelenleg több mint húsz esztendő bevándorlásaként 70000 fő, akiknek 60%-a román állampolgár, majdnem egészében magyar nemzetiségű. Az ázsiai, afrikai és arab bevándoroltak száma 2000 fő alatt van. Úgy gondolom, tisztelt Ház, hogy a bemutatott adatok is érzékeltetik, nem folytatunk, és a jövőben sem kívánunk olyan idegenrendészeti gyakorlatot folytatni, amely országunkat hermetikusan elzárja környezetétől. Ugyanakkor következetesen érvényesíteni akarjuk azt az elvet, hogy az ország határát csak azok a külföldiek lépjék át, akik itt-tartózkodásának feltételei biztosítottak, akik be tudnak illeszkedni társadalmunkba, s akiknek jelenléte nem hordoz veszélyt az ország és polgárai számára. Tekintettel arra, hogy migrációs gondjaink az ország határain túlmutatnak, szoros együttműködésre, e téren is jó kapcsolatokra törekedtünk elsősorban a szomszédos országokkal. Ennek eredményeként az elmúlt évben saját és harmadik ország jogellenesen tartózkodó állampolgárainak visszavétele, illetőleg az ország területén történő átszállítása tárgyában már több kétoldalú, kormányközi egyezmény megkötésére került sor. Ezek az intézkedések azonban - bár gondjainkat mérsékelték - a problémának csak tüneti kezelésére alkalmasak, teljes megoldást a törvényi lehetőségek és eszközök megteremtése mellett sem jelenthetnek, hiszen elsődlegesen a tömeges migrációt kiváltó okokat kellene orvosolni, de ez már a belső szabályozás problémakörét lényegesen meghaladó kérdés. Tisztelt Ház! Napjainkban világszerte fokozódik az a törekvés, hogy az egyes országok összehangolt közös erőfeszítéseket tegyenek a migrációs folyamatok mederben tartása, a súlyos gazdasági és társadalmi gondokat okozó illegális migráció megfékezése érdekében. Egységes cselekvéshez azonban egymáshoz közelítő, egymással harmonizált belső jogi megoldásokra van szükség, ezért Európa szinte valamennyi országában tapasztalható az idegenjogi normák felülvizsgálata és az utazási szabályok szigorítása, a befogadási politika újragondolása és átértékelése. (10.20) Elemi kötelességünknek tartjuk, hogy ehhez a nemzetközi tendenciához mi is alkalmazkodjunk. Ez a törvényjavaslat, amelyik önök előtt fekszik, talán Európában az elsők között teszi magáévá mindazon elveket, amelyek e célok érdekében a különböző nemzetközi fórumokon, legutóbbi Budapesten - épp e ház falai között - 34 ország és 6 nemzetközi szervezet részvételével megtartott európai miniszteri konferencián elfogadott ajánlásokban megfogalmazódtak. Ez az új, korszerű szabályozást szolgáló törvénytervezet nem kevesebb célt tűz maga elé, mint azt, hogy a külföldiek magyarországi beutazásához, tartózkodásához, valamint bevándorlásához olyan korrekt rendészeti szabályozást teremtsen, amely összhangban van a jogállamiság követelményével, de egyben érvényesíti az ország szuverenitását, megfelelő eszközöket biztosít a hatóságok számára azokkal a külföldiekkel szemben, akik törvényeinket megsértik, és akik az országunk közrendjét, közbiztonságát veszélyeztetik. Magyarország eddig sem zárkózott el és a jövőben sem zárkózhat el az arra valóban rászoruló külföldiek befogadásától. Látnunk kell azonban, és ezt a közhangulat már vissza is jelzi, hogy ez az ország migránsok tömeges befogadására gazdasági teljesítőképessége, ellátó-szolgáltató infrastruktúrája és közrendvédelmi kapacitása jelenlegi szintjén nem képes. Természetesen e körbe nem értem bele a magyar nemzetiségűeket, kikkel szemben erkölcsi és emberi kötelességünk, hogy adott esetben számukra mindenkor otthont nyújtsunk. Ennek az elvnek a törvényjavaslat maradéktalanul érvényt szerez, amikor a magyarok számára az általánosnál lényegesen kedvezőbb bevándorlási lehetőségeket biztosít. Tisztelt Ház! Több alkalommal nyilatkoztam arról a tömegkommunikációban, hogy Magyarország megtelt, kivéve a magyarok számára. Ezt a mondatot érték különböző bíráló megjegyzések. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, aki komolyan látja az ország helyzetét, és komolyan veszi, hogy migrációs szempontból Európa legveszélyeztetettebb országa vagyunk, az - úgy érzem - megértéssel fogadja az ország teljesítőképességét és sok minden más érdeket figyelembe vevő álláspontunkat és ezzel arányos korlátozó intézkedéseinket. Természetes dolog, hogy a magyarok számára - éljenek bárhol a világon - ennek az országnak otthont kell nyújtani, mert egyszerűen nem tehetünk mást. Engedjék meg, hogy bár nem ehhez az előterjesztéshez tartozik, de utaljak még egy polémiát kiváltó kérdéskörre, ez a határőrizet és a határőrizet úgynevezett akciószázadainak a sora. Végtelenül sajnálom, hogy többen és sokan félreértik az akciószázadok szervezésével kapcsolatos szándékot, holott migrációs - migrációs! - veszélyek elhárítására, csempészveszélyek elhárítására hoztuk létre, és ennek megfelelően bevált intézményként működtetjük. Úgy hiszem, az a javaslat, miszerint a hadsereg kötelékében kellene működtetni, nem számol azzal a veszéllyel, ha a hadsereg rendészeti feladatokat kap bármely országban, nálunk is, ami magában foglalja az igazoltatás, a kísérés és őrizetbe vétel jogát. Nagyon kérem a tisztelt képviselőket, e tárgykör vitája során ne lépjenek vissza olyan irányba, amit egyébként az európai jogfelfogás és joggyakorlat már régen túlhaladt. Tájékoztatásul megjegyzem az elhangzottakra, 3 akciószázad Budapesten van, 1 tartalék, 2 a Ferihegyi repülőtér őrzését, biztosítását látja el. Kérem, hogy majd a honvédelmi törvény vitája során az ország migrációs veszélyeztetettségéből, valamint abból induljanak ki a véleményt formáló képviselő hölgyek és urak, hogy a Belügyminisztérium szervezeti rendszerében működnek mindazok az egyéb szervezetek - menekültügyi hivatal, köztársasági megbízotti hivatal - és nem szervezeti rendszerében, de természetes kapcsolati rendszerében az önkormányzatok, amelyek adott esetben egy nagyobb migrációs veszély esetén kell, hogy együttesen, szervezetten és e tárgyban készült programoknak megfelelően működésbe lépjenek. Kérem a tisztelt Házat, hogy idegenrendészeti törvénytervezetünket a felhozott indokok alapján fogadja el. Köszönöm. (Taps.)