DR. MÉSZÁROS ISTVÁN LÁSZLÓ (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Olyan kérdés tárgyalásába kezd a mai napon a Parlament, amely Európa-szerte szinte állandó jelleggel napirenden van. A miértre a belügyminiszter úr az expozéjában már választ adott, én csak annyit jegyzek meg, hogy Magyarország is belekerült a nemzetközi migráció útvonalába, ezért a jövőben föl kell készülnünk arra, hogy nem epizód jellegű lesz a Magyar Köztársaság feladata a migrációval kapcsolatosan, hanem föl kell készülnünk az ezzel a kérdéssel való hosszú távú együttélésre. Tisztelt Ház! Vannak olyan adottságok, amelyeket figyelembe kell venni ennek a törvénynek a megalkotásánál. Én ezek közül kettőt említek, nem a teljesség igényével természetesen. Az egyik a szigorodó nyugat-európai tendencia, amelyre itt már utalások történtek, nevezetesen, hogy szigorodnak a bevándorlási szabályok Nyugat-Európában, szigorodik a bevándorlási politika. Ennek a konzekvenciáit le kell vonni a Magyar Köztársaságban is, ugyanis tudjuk, hogy sokan igyekeznek Magyarországon át Nyugatra jutni, és ott a szigorodó rendszerek miatt ez azzal jár, hogy sokan itt rekednek nálunk, nekünk pedig el kell kerülnünk azt, hogy hazánk gyűjtőmedencévé váljon ezen személyek részére. A másik ilyen objektív adottság a magyar társadalom anyagi és gazdasági teljesítőképességében mutatkozik meg. Nevezetesen ezeket figyelembe kell venni a bevándorlási politika kialakításánál, és ugyanígy a hazai munkaerőpiac védelmét is figyelembe kell vennünk. Még mielőtt belekezdenék a törvényjavaslattal való részletesebb foglalkozásba, szeretnék röviden néhány fogalmat tisztázni. Erre azért van szükség, mert tapasztalatom szerint szeretik összekeverni a fogalmakat az emberek, és ezek félreértésekre adhatnak okot. Ezek abból adódnak, hogy a migráció maga egy gyűjtőfogalom, amelynek több részterülete van. Ilyen részterülete például a menekültkérdés vagy a menekülőknek a helyzete, ilyen a bevándorlóknak vagy például az illegális migránsoknak a helyzete. Ezeket azért fontos megkülönböztetni, mert mind a három részterületre különböző elveket lehet alkalmazni. A különböző elvekre különböző politikák épülhetnek, nem utolsósorban azon az alapon is, hogy az államnak milyen feladatvállalása van ezeken a különböző részterületeken. Csak példaként említem, hogy a menekültekkel kapcsolatosan az állam keze megkötött, ugyanis nemzetközi egyezményeket kell betartania, és a menekültkérdések területén az állam nem diszkriminálhat, nem különböztethet meg, hanem be kell fogadnia azokat, akiket személyükben üldöznek, illetve a legújabb gyakorlat szerint azokat, akik nyilvános és teljesen kézzelfogható polgárháborús helyzetből menekülnek. Ezt teszi a Magyar Köztársaság is, úgy gondolom, a nemzetközi közvélemény legnagyobb megelégedésére. A bevándorlási területen és az illegális migráció területén viszont már közel sem áll ez az állami kötelezettség. Itt az állami szuverenitás dominál, nem utolsósorban a haszonelvűség, illetve a közbiztonsági okok alapján. Ezért ezek után szeretném előrebocsátani azt a tv-nézőknek, a sajtó munkatársainak és a parlamenti képviselőknek, hogy jelenleg nem a menekültkérdésről tárgyalunk, tehát ezen a törvényen nem lehet számon kérni a diszkrimináció tilalmát és a humanitárius elvek abszolút kidomborítását. Ezt mondom annak ellenére, hogy természetesen az eljárási garanciákon keresztül a humanitárius követelményeket is be kell tartani. Ezek után a törvény címéből és tartalmából is adódik, hogy ez a törvény két ilyen területet ölel fel, tehát a migráció két jelentős területét: egyrészt a bevándorlási kérdéseket másrészt az idegenrendészeti kérdéseket, s ezen belül is az illegális migráció kezelésének a problémakörét. Ezzel kapcsolatosan szeretném röviden ismertetni, hogy melyek a Szabad Demokraták Szövetségének az elvárásai, ezt össze szeretném vetni a jelenlegi törvényjavaslattal, utolsó, harmadik részében pedig a beszédemnek egy-két problémára szeretném a figyelmet fölhívni azzal, hogy részletesebb kérdésekkel majd a következő fölszólalónk, dr. Monostori Endre fog foglalkozni. Ami a bevándorlási politikát illeti, a Szabad Demokraták Szövetsége a haszonelvű mérlegelés elvének az alapján áll, nevezetesen szorgalmazzuk azt, hogy nyilvános preferenciarendszer érvényesüljön, meghatározásra kerüljenek azok a kategóriák, amelyek számíthatnak a kedvező elbírálásra. Ilyenek lehetnek, mint ahogy a törvény is tartalmazza, a magyar nemzetiség, illetve a nemzetközi szokásoknak megfelelően a családegyesítési esetek is, és ezenkívül is az eset körülményeinek megfelelően időszakonként, a gazdasági, illetve társadalmi érdekeknek megfelelően, más kategóriákat is meg lehet nevezni. Ehhez tartozik, hogy adott esetben szükségessé válhat ezen a területen kvótarendszer alkalmazása is, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége támogatna. Fontos, hogy a bevándorlási politika területén a hazai munkaerőpiac védelme domináljon. Még valamire szeretnék hivatkozni: ezt a szelektív bevándorlási politikát, nevezetesen a preferenciarendszerekre épülő bevándorlási politikát - közvélemény-kutatások is alátámasztják - a hazai társadalom többsége támogatja. Nevezetesen általában kb. kétharmada a megkérdezetteknek fogadja el azt az elvet, hogy bizonyos köröket és bizonyos esetekben be kell engedni, az egyharmadba esnek azok, akik azt mondják, hogy senkit nem kell beengedni vagy mindenkit be kell engedni. Ezek tehát kisebbséget képeznek. A másik terület, amellyel kapcsolatosan az SZDSZ elvárásait szeretném megfogalmazni, az illegális migráció vagy a szűkebb értelemben vett idegenpolitika területe. Míg az előző bevándorlási területen a haszonelvű mérlegelést hangsúlyoztam, itt elsődlegesen a közbiztonság szem előtt tartására hívom föl a figyelmet, arra, hogy ezen a területen a rendészeti jellegnek kell dominálnia. Ugyanis hisszük, sőt meg vagyunk győződve arról, hogy az ellenőrizetlen bevándorlás társadalmi feszültségeket szülhet, ezért a migránsok határozott és következetes szűrésének a pártján vagyunk, mert ez hozzájárulhat a társadalom jobb közérzetéhez. Hogyha a polgártársaink meg vannak győződve arról, hogy azok az idegenek, akik itt tartózkodnak az ország területén, következetesen megszűrésre kerültek a határon, ez hozzájárulhat az előítéleteknek a lerombolásához. Ehhez hozzátartozik az, hogy ezeknek az eljárásoknak, amelyek erre a területre vonatkoznak, rövideknek kell lenniük, késedelem nélkül meg kell adni a megfelelő engedélyt azoknak, akiknek törvényes okuk, illetve céljuk van itt- tartózkodásra. Ugyancsak késedelem nélkül és határozottan vissza kell viszont utasítani azokat, akik nem rendelkeznek ilyen okokkal, s ahogy a belügyminiszter úr azt említette, elsődlegesen arra kell törekedni, hogy csak jogilag és anyagilag alapvetően rendezett státusú személyek léphessenek az ország területére, illetve tartózkodhassanak itt. (10.50) De máris megjegyzem, hogy ezt a célt természetesen nemcsak ezzel a törvénnyel lehet szabályozni; sőt, nem elégséges egy törvényi szabályozás ennek a célnak az eléréséhez - belügyminiszter úr említett itt néhány törvényen kívüli követelményt; ezekre én most nem akarok kitérni. Csak példálózva említem meg a nemzetközi együttműködés fontosságát, a korszerű határőrizetet, a megfelelő tájékoztatást, propagandatevékenységet, vízumpolitikát - és sok minden idetartozik még; de ez nem tárgya ennek a törvényalkotásnak. A harmadik kérdés, amelyet a szabaddemokraták egy ilyen bevándorlási és idegenpolitikával kapcsolatosan elvárnak, azok az eljárási garanciák területéhez tartoznak. Ezt azért kell hangsúlyoznom, mert ezeken a területeken - mint említettem a beszéd elején - az állam mérlegelési jogköre sokkal szélesebb, mint más eljárások területén. Ez a viszonylag széles mérlegelési jogkör viszont rendkívüli jelentőséget ad annak, hogy az eljárási garanciák körülírtak legyenek és világosak legyenek, a szabályoknak világosaknak, kiszámíthatóknak kell lenniük, az eljárásoknak gyorsaknak kell lenniük, és a védekezés lehetőségének biztosítottnak kell lennie. Tisztelt Ház! Az előterjesztett törvényjavaslat vonatkozásában azt kell megjegyezzem, hogy az az általam eddig elmondott elvárásoknak, a Szabad Demokraták Szövetsége által hangoztatott elveknek mind a bevándorlási, mind az idegenpolitikai részében az elveknek megfelel. Ami viszont az eljárási garanciákat illeti: ezek részben megerősítésre szorulnak. Ezek viszont olyan hibák, amelyeket módosító indítványokkal ki lehet korrigálni - és ezeket a módosító indítványokat elő is fogjuk terjeszteni. Említettem, hogy ebben a tárgykörben egy másik képviselőtársam szólal majd föl a vita hátralevő részében; én csak példálózva szeretnék megemlíteni néhány esetet. A törvényjavaslat tartalmaz például szabadságkorlátozási lehetőségeket: ilyen például az idegenrendészeti őrizet. Az idegenrendészeti őrizet tartalmaz egy olyan passzust, hogy ennek a kiutasítás feltételei megteremtéséig kell fennállnia. Én arra szeretném felhívni tisztelt képviselőtársaim figyelmét, hogy ez egy határozatlan időtartamú fogvatartás, és noha a bíróságnak joga lenne a törvényjavaslat értelmében havonta felülvizsgálni, nem felejthetjük el, hogy a kiutasítás végrehajtása jórészt azon múlik, aki a kiutasítást foganatosítja. Ennek vannak anyagi követelményei: mikor lehet egy gépnyi utaslétszámot összeállítani. Ennek vannak olyan követelményei, hogy hogyan lehet zöld ágra vergődni a befogadó országgal; sok mindenen múlik ez! Álláspontom szerint fennáll a veszélye annak, hogy ha itt nincs valamiféle véghatáridő, akkor ez elnyúlhat bizony akár egy vagy másfél évre is; és ez azért egy elég hosszú fogva tartást jelentene. Egy hasonló szabadságkorlátozó intézkedés a kényszertartózkodási hely kijelölésének lehetősége a törvényjavaslatban. Azt, hogy ez a törvényjavaslat differenciál a szabadságkorlátozó intézkedések között, mindenképpen üdvözöljük, mert megszűnik annak a kényszere, hogy mindenkit őrizetbe kelljen venni; tehát lehetőség kínálkozik egy enyhébb szabadságkorlátozó intézkedés alkalmazására is. Viszont itt is fel szeretném hívni két fogyatékosságra a figyelmet. Kimondja a törvényjavaslat, hogy közösségi szálláson is elrendelhető ez a kényszertartózkodás. Az "is"-ből következik, hogy máshol is elrendelhető; ez viszont nincs a törvényjavaslatban megjelölve, hogy hol, melyek azok a más esetek. Ugyanis nincsenek a törvényjavaslatban megjelölve a kényszertartózkodási hely ellenőrzésének, az ott-tartózkodás ellenőrzésének a feltételei. Márpedig - gondoljunk bele! - ha például nem egy átmeneti táborban rendelik el az ott-tartózkodást, hanem mondjuk egy magánlakáson, akkor felmerül, hogy hogyan fogja ellenőrizni azt a rendőrség, hogy ott tartózkodik- e az illető. Itt sok probléma vetődhet fel, amelyeket - álláspontom szerint - ebben a törvényben kellene rendezni; semmiféleképpen sem végrehajtási rendeletben, mint amely útjára a törvényjavaslat terelni szeretné ennek a feltételrendszernek a kiépítését. Egy másik ilyen fogyatékosság, a kényszertartózkodási hely kapcsán, hogy kimondja a törvényjavaslat: nem irányítható vissza olyan ország területére a külföldi, ahol valamiféle üldöztetésnek vagy kínzás veszélyének lenne kitéve. Na most, ezekkel a személyekkel kapcsolatosan is lehetőséget ad kényszertartózkodási hely kijelölésére. Ez a személyi kör, ahol valószínűsíthető, hogy üldöztetésnek lenne kitéve abban az országban, amelyet elhagyott, ez a személyi kör - álláspontunk szerint - nem ennek a törvénynek a hatálya alá kell, hogy tartozzon, hanem a menedékjogi szabályozás esetkörébe kellene, hogy beletartozzon; tekintettel arra, hogy itt már bizonyított az, hogy nem valamiféle manipulatív szándékkal érkezett ez a személyi kör ebbe az országba, hanem valamiféle üldöztetés elől menekülve. Tehát velük szemben egy kissé méltánytalannak tartjuk kényszertartózkodási hely kijelölésének a lehetőségét. Ennyit a szabadságkorlátozó intézkedésekről. A következő ilyen téma, amelyet az eljárási garanciák körében szeretnék megemlíteni, az az, hogy a törvényjavaslat szerintem nem tartalmaz kielégítő rendelkezéseket a külföldi speciális helyzetéből származó követelmények kielégítésére. Ilyen módon feltétlenül indokolt lenne, hogy azokban az esetekben, amikor a szabadságukat lehet korlátozni, védőt vehessenek igénybe; azaz védőt vehetnek igénybe, de el kellene gondolkozni ezekben az esetekben a kötelező védelem ellátásáról. Ugyanilyen módon nem megnyugtató a fordításoknak a kérdése, a tolmácsolásoknak a kérdése. Feszes határidőkkel dolgozik a törvényjavaslat, ami rendkívül üdvözlendő, hiszen gyorsaknak kell lenniük az eljárásoknak; ez garanciális szempont. De kérdezem én, akkor, amikor három nap áll fellebbezésre nyitva, akkor - ha nem tartalmaz a törvény olyan garanciát, hogy fordításban, tehát az idegen nyelvén meg kelljen kapni a határozatot - kérdezem én, hogy hogyan fogja tudni például a külföldi a fellebbezési lehetőségét megfelelő indoklással kimeríteni. Ezekre a kérdésekre is választ kell adni ebben a törvényjavaslatban. Most már tényleg csak példálózva említenék néhány ilyen területet. Például a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelését szerintünk mindenképpen közölni kellene magával az érintett külföldivel is - és nemcsak az elrendelését, hanem az időtartamát is. Lehet, hogy ezt így gondolta a belügyminiszter úr is, csak éppen ez nem tűnik ki a törvényjavaslatból. Abból az tűnik ki csak, hogy valamilyen statisztikai adatgyűjtő szervet kell erről tájékoztatni; magát az érintettet nem. Még egy fogyatékosságként említem - de ez már nem az eljárási garanciák kérdése - azt, hogy a családegyesítés esetköréből hiányzik a testvéreknek a kategóriája. Álláspontunk szerint oda be kellene építeni. Továbbmenve, meg kell említsem egy további fogyatékosságként azt, hogy a vízumok terén, álláspontunk szerint, egy kissé elnagyolt a törvényjavaslat. Ugyanis a Kormány feladatkörévé tenné a vízumok fajtáinak meghatározását, ugyanakkor mégis kiemel háromfajta vízumot: így a sima beutazási vízumot, a munkavállalási vízumot és a bevándorlási vízumot, és nem rendelkezik ugyanakkor például a vállalkozás alapítása céljából ideérkezők vízumáról, vagy az itt tanulókéról. Álláspontom szerint egy helyen kellene a vízumokról rendelkezni, nem két különböző helyen. Ezenkívül 12 felhatalmazást tartalmaz a törvényjavaslat a Kormány, illetve a belügyminiszter részére. Ez is azt jelenti, hogy végső ítélet majd akkor alkotható, amikor ismerjük a végrehajtási rendeleteket is; ugyanis ezek átalakíthatják a profilját a törvényjavaslatnak. Én ezért célszerűnek tartanám, ha ezeket a tervezeteket, legalábbis a terveket, a koncepciót - tehát hogy mi fog szerepelni ezekben a végrehajtási rendeletekben - majd a bizottsági vitán megtudhatnánk. Pozitívuma a törvényjavaslatnak viszont feltétlenül az, hogy a visszaküldés tilalmát, ami azt jelenti, hogy nem lehet olyan ország területére visszaküldeni valakit, ahol kínzásnak vagy üldöztetés veszélyének lenne kitéve, kiterjeszti a törvényjavaslat erre a területre is, holott nemzetközi egyezmények ezt csak a menekültterületen tennék kötelezővé. Mindent összegezve, szeretném ismételten kifejezni azt, hogy a törvényjavaslatot megfelelő módosításokkal elfogadhatónak tartjuk, és külön üdvözöljük azt, hogy ezzel megszűnik az a törvényen kívüli állapot, amely jellemezte e területet mind a mai napig számos vonatkozásban, és ilyen módon tulajdonképpen az emberi jogok védelme is erősödik. (11.00) Végezetül egyetlenegy utalást engedjenek meg még tisztelt képviselőtársaim, csak azért, mert a belügyminiszter úr említette itt a Magyarország megtelt vagy nem telt meg kérdéskörét. Én nagyon örülök, hogy a belügyminiszter úr az expozéban nem jelentette ki kategorikusan azt, hogy megtelt Magyarország, hanem inkább megmagyarázni kívánta az eddigi nyilatkozatait, és a belügyminiszter úr által előadott statisztikai adatok is azt támasztják alá, hogy maximum a megtelés veszélyétől lehet tartani, de nem attól, hogy jelen pillanatban megtelt az ország, és pont ezt a veszélyt kell megelőzni ilyen törvényalkotással. Én csak arra szeretném felhívni a figyelmet, hogyha ilyen szavakat megfelelő magyarázat nélkül, kategorikusan kijelent és használ az ember, akkor ezek alkalmasak lehetnek hangulatkeltésre, és ilyen módon az nem támasztja alá egy megfelelő törvényjavaslat megalkotásához szükséges légkörnek a meglétét. Mindenesetre nagyon örülök, hogy a belügyminiszter úr ezeket az adatokat elmondta, mert ezek is alátámasztják azt, hogy ez az állapot jelenleg nem áll fenn. A bevándorlók száma évi 20000 körül van, ezeknek is a nagy része magyar, hogyha csak a bevándorlási területet érintem. Mindent összegezve és tényleg befejezésül azt lehet megállapítani, hogy intenzív a migrációs nyomás - tisztelt képviselőtársaim -, de nem kirívó, viszont a migrációs nyomásnak ez az intenzivitása feltétlenül szükségessé teszi ennek a törvényjavaslatnak a mielőbbi elfogadását, és ezt a Szabad Demokraták Szövetsége is támogatja, és azon lesz, hogy ez minél előbb megszavazásra kerülhessen. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)